Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának SÎ8. ülése 1942 december 2-án, szerdán. 481 »nies ütöttünk«, többesszámban — (Eajïiiss \ Ferenc: Fenséges többes!) »talán igazság­talan lenne, ha nem lett volna Petőfi szereleantana következményeiben olyan pusz­tító' a magyar lírára nézve. Utána a biedermeier-szerelem költők számára kötele­zővé lett; több mint egy fél évszázadon ke­resztül csak ártatlanul volt ? szabad szeretni ártatlan szüzeket a magyar lírában és aki sza­kítui mert ezzel a költői hazugsággal, er­kölcstelen még ma is«. (Rajniss Ferenc: Szerb ÚT szakított! Faj gyalázásért még nem csuk­ták bet — Derültség a szélsőbaioldaton. — Halmai János: Ez nem mosolyognivaló ! — Tovább olvassa): »A szegénylegény Petőfi, aki minden más téren daccal tépte össze a ne­men osztályköltészet formai és tartalmai ha­gyományait, ezen az egy területen kouvenció­zusabb volt a nemesi költőknél. Mert eroti­kája, mint általában az alsóbb osztályból ma­gasabba kerülőké, felfelé való erotika volt,..« T. Ház! Megáll az ember esze. Csak beteg­lelkületű és betegfizikumú emberek irthatnak így olyan tiszta szerelmi költsészetről, mint amilyen Petőfié volt. (Rajniss Ferenc: A zsi­dót nem eléggé izgatja, amit írt!) De megbélyegzi Petőfi vallásosságát is, amikor megtagadja Petőfi vallásos érzületét és azt mondja, hogy Petőfi nein volt vallásos, holott éppen Petőfi költészetében • ritlkiaszép tisztasággal csendülnek elő a vallásos sorok. Nem tudok tovább foglalkozni a könyv­nek! ' ezzel á részével, de nem is lényeges, mert Aranynál és mindenütt megvan ugyanez az értékrombolás. Arannyal kapcso­latban c?ak arra a nyelvre mutatok rá, ame­lyet ez a magyar irodalomtörténetíró használ, éppen ma, amikor a magyar pedagógustársa­dalom olyan óriási harcot vív a nyelv tiszta­ságáért. A magyar tanári testület az idegen szavaik ellen a legsúlyosabb harcot folytatja, hiszen a tanulókat pénzbüntetéssel is sújtot­tuk 1 annakidején, hogy valahogyan leszoktas­suk őket az idegen szavak használatáról. Ugyanakkor a szerző többek között a követ­kezőket írja (olvassa): »Arany a városi, intel­lektuális világban állandóan depaysénak érezte magát... Mélységes kulturális beállí­tottsága különös ellentétben van magyar fini­tizmusával... (Rajniss Ferenc: Mi az?) Igazi klasszikus, a difficulté vaincue költője.-.. (Rajniss Ferenc: Mi az? — Élénk derültség.) Újra kifejlett az emberben a numinozus— (Élénk derültség.) Arany numenje, más mint Berzsenyié... Fantáziájának iránya Vörös­marty derealizáló képzeletének ellieintéte ... A Buda halála gigantomaehia... A magyar az amor fa ti nemzete... Arany János népköl­tői attitűdje jellegzetes magyar finitizmus... (Rajniss Ferenc: Ehhez szóljon a kormány­párt.— Élénk derültség. — Piukovch József: Botrány ez, kérem, nagy botrány! — Füssy Kálmán: Erre nóm volt cenzúra!) Továbbiakban még rá szeretnék mutatni a könyv legutolsó fejezetére (Halljuk! Hall? 3uk!) amelynek a címe »A polgári irodalom.« A polgári' i)'oi.i:;]om kezdete — nionJ-a --- 3890. amikor a Hét című szépirodalmi lap megje­lent. (Rajniss Ferenc: Az igen!) Azt mondja: »a Hét-nok ezek a régi évfolyamai) ma is a ban semmhc] sem állnak a Nyugat első évjá­ratai mögött...« (Incze Antal: Ebben igaza van!) Megtudjuk ebből, hogy kik az. ö nagy­nevű írói. Otit van természetesen magái a fő­szerkesztő, Któs József,, azután Ambrus, Hel­tai, Kozma, Ignotus, Kóbor Tamás. (Papp József: Száz zsidó egy sorban! — Derültség.) Heltairól a következőket írja. (Olvassa): A »könnyű vers «-et, melynek Holtai volt a nagy. mestere, később aiz Ady-korszak komolysága lehetetlenné tette és leszállt az irodalomalatti rétegekbe, az operettbe a kabaréba, a sláger­KÖltészetbe mely mindmáig a Heltai-taposta örvényekén jár és sok szörnyűség mellett néha nagyon szellemes dalokat is termel. Maga Heltail elfordult később a lírától, egy­két szellemes regényt irt és nagyon sokat for­dított.« (Egy hang a széléőbaloldalon: És Er­dős Renéeről mit ír vájjon? — (Derültség.) T. Ház! Sajnos, nem tudom mind elmon­dani, amit összeírtam, hiszen kevés erre az időm, de arra kérean a miniszter urait (Hall­juk! Hdíljuk!), hogy adja többeknek oda ezt a könj \ et, hogy tanulmányozzák át, és nemcsak ezt, hiiaem Maráinak a Nemzetnevelésről szóló röpiratát is, mert mii pedagógusok tiltakozunk az elllen, hogy Márai Sándor, ai »pesti polgár« nemzetnevelési tanácsokat adjon nekünk (He­lyeslés a szélsőbailoldalon) és tiltakozunk min­den ilyen merénylet ellem, mert ez mind érték­rombolás. Ezért kérdezem, hajlandó-e a minisz­ter úr a magyar irodalom és tudomány érték­romboló műveilt és művelőit a magyar szel­lemi kultúrközösségből kiközösíteni és ezeket a műveket, amelyeket mint ahogy megdöbbe­néssel hallottam, iskolakönyvtárak számára megvettek, onnan kivonni -és máglyán elégetni. (Élénk helyeslés, éljenzés és, taps a bal- és a szélsőbaloldalon, Sz'ónokot r számosam üdvözlik.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a vallás- és köz ok tatásügy il miniszter úrnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Márai tárgyal Lillafüreden a nemzet jövőjé­ről.) Méltóztassék csendben maradni. Következik Nagy László képviselő úr in­terpellációja a közellátásügyi miniszter úrboz. Kérem a Jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpel­láció a közellátási m. kir. miniszter úrhoz a buTgonyaniagykeTfeskedőjk és zúzó üzeni tulajdo­nosok kontingensei kiadásánál és kijelölésé­nél a pártatlanság biztosítása tárgyában. 1. Tudja-e a mamiszter úr, hogy olyanok kaptak burgonyanagykereskedői kontingenst, akiknek saját elárusítóhelyük sincs, de viszont az egykéz intézőbizottsága egyes tagjainak al­kalmazottai? , 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy gépíró és más — ipari üzemi helyiséggel nem bíró ,— hölgyek kaptak zúzás céljára burgonyakontin­genst? 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy mindez vi­téz és hadirokkant nagykereskedő és üzem­tulajdonosok exisztenciájának a szétromb olá­sával történt? '•.'.'. , 4. Hajlandó-e az általa teljesen megokoltan az egykézhez kiküldött miniszterii biztos vagy más alkalmas módon ezen a közérdeket is sértő burjgonyasizlétosztási rendszeren változ­tatni?«, Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ­Nagy László: T. Házi Két megállapítás­sal kezdem. Az egyik az, hogy a közellátás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom