Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
Áz országgyűlés képviselőházának 318. rűen is meg kell érzenüník, hogy milyen a magyarság helyzete a Duna és a Tisza vidékén ebben az> irtózatos háborúban, hogy lassan a fejünk felett felgyullad a ház, testvérharcot nem provokálhatunk vagy ha ilyen vértelen testvérháború folyik, akkor éppen a keresztény egyházaknak kell arra törekedniök, hogy imádságos lélekkel vizsgálják meg a helyzetet és ennék a lelki háborúnak mielőbb vessenek véget. (Helyeslés a baloldalon.) De vonatkozik ez arra is, hogy nemcsak a magyarság megmaradásában kell nekünk magyaroknak, bármilyen felekezethez tartozunk is, egyetérteni, hanem abban is, hogjr ,az európai kultúrának, az európai kereszténységnek és az egyetemei» magyarságnak a fennmaradása is azon fordul meg, hogy hogyan végződik ez a háború ési ha pusztulunk, ott nem az egyik vagy a másik felekezet fog elpusztulni, (Igaz! Ügy van! balfelöl.) hanem egész Európa és benne az egész keresztény művelő dés elpusztul, de elpusztulnak a keresztény egyházaik is. (Rajniss Ferenc: Vegyék ezt már egyszer észre a főpapok!) Mi ennek a konzekvenciája? Az, hogy ha ég körülöttünk az egész világ és nem tudjuk, hogy melyik pillanatban vet lobot felettünk a magunk háza, a testvérháborúságnak meg kell szűnnie. Miért merem azt mondani, hogy testvérháborúság? 1 Azért, mert ha nincs is nyilt hadakozás, mégis lélekben nem vagyunk őszinte szeretettel eltelve egymással szemben és a mostani kötelező helyzetnek társadalmi kötelezettségeit nem vonjuk le egymással szemben, a magyar egyházak között nincs meg az a társadalmi együttműködés és az a bajtársiasság, amelynek meg kellene lenniei, nincs meg az a személyes megbecsülés, az egyházak vezetői között, a keresztény barátság és fá evangéliumi testvéri hangulat, aminek pedig meg kellene lennie. Amikor ezek az érzések és ez az állapot ki fog alakulni, ez lesz az első döntő lépés megtar tatásunk és egy tisztultabb magyar jövendő felél Abban a katasztrofális helyzetben, amelyben benne vagyunk, igenis beszélni kell arról, hogy meg kell változnia a magyar egyházak Való viszonyának. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) Mi az akadálya annak, hogy két hívő keresztény magyar ember, akik egyformán az Űr Jézus Krisztus tanítványai, vagy hivatalos szolgái, egyformán tanult, intelligens, komoly férfiak ugyanolyan nemzeti feladjatok előtt állva, mint például a népműveltség, szociális kérdések megoldása, a család megmentésének kérdése, vagy a keresztény elveknek az életben való érvényre juttatása, komoly érvényesítése terén nem tudnak teljes mértékben egyetérteni egymással. Szívünk nagyon sokszor nyitva áll a gyanakvásra, a féltékenységre. Vájjon nem ennek a megnemértésnek a következmény-e az, hogy Magyarország még mindiig nem a legkeresztényebb európai államok egyike 1 ?! A történelem ítélőszéke előtt vájjon nem mindannyian felelősek leszünk-e azért, hogy nem együtt dolgozva ás együtt szolgálva építettük a, keresztény Magyarországot?! (Ügy van!) A dunamelléki püspök úr mondotta, hogy f mi kisebbségben vagyunk ezekben a döntő időkben, azonban készséggel elhordozzuk a számbéli kisebbséggel járó követkleízményeket. A mi feladatunk az. hogy készen legyünk együttműködni a többséggel, mihelyt eirre a felhívás olyan formában érkezik hozzánk, amely emberi méltóságunkat, magyarságunkat ülése 1942 december 2-án, szerdán. 479 és eszméink szentségét nem alázza me^. Az egység nem hiúsulhat meg, az egységet mindenfólekép meg kell teremteni. A döntő lépés erre az, hogy gondoskodjék az igen t. kormány arrók hogy a magyar történelmi egyházak közit olyan légkör alakuljon ki, amely az együttmunkálkodást lehetővé teszi. Nem érdeke az államnak, nem emberi, vallási, erkölcsi és krisztusi érdek, a keresztény egyházaknak sem érdeke a mostani állapot fenntartása. Nem az a célom, hogy azt 1894. XXXII. tc.-nek merev kizárásávaL vagy megsemmisítésével... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Tessék befejezni. Paczolay György: ...oldjuk meg ezt a helyzetet (Zaj.) azzal, hogy^ a nemzetif élet belső békéjének megőrzése, megóvása végett gondoskodjék a kormány, hogy az 1919. év előtti helyzet állíttassék vissza. (Zaj. — Taps a szél,söbaioldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a vallás- és közoktatásügyi és az igazságügyi miniszter uraknak. Következnék Paczolay György képviselő úr második interpellációja a miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr ezt törölte. Következik Palló Imre képviselő úr interpellációja a vallás^ és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Vámos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz Szerb Antal értékromboló irodalomtörténete tárgyában. Tudja-e a miniszter úr, hogy Szerb Antal a könyvével milyen értékrombolást követett el? Ismeri-e a miniszter úr a nemzeti közvélemény felzúdulását a könyv ellen? Hajlandó-e a miniszter úr a magyar irodalom és tudomány értékromboló műveit és annak művelőit a magyar szellemi kultúrközösségből kiközösíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Nehéz könyvről bírálatot mondani, különösen egy politikai testületben tudományos munkáról bírálatot mondani aEkor, amikor azt a könyvet igen kevesen ismerik. Minden könyvbírálatnak alapja kell, hogy legyen, hogy a könyvet alaposan áttanulmányozzák. Különösen vonatkozik ez tudományos munkákra. Erre vállalkozom most, amikor itt mondatokat fogok kiszakítani rövid negyed óra alatt ebből a könyvből, ami megint nehéz feladat, mert kiragadott mondatok lehetnek egészen más értelemben beállítva. Mégis megteszem ezt azért, mert a kezemben levő könyv a magyar szellem, a raa^ r ar irodalom nagyságai ellen, az Örök magyar szellemi értékeken rombolást követ el és ez ellen az értékrombolás ellen minden pedagógusnak, minden magyar embernek tiltakoznia kell, mert ez a könyv, ez az irodalomtörténet egészen gyanú« törekvések melegágya és megérett arra, hogy a politikai testületben is megbélyegezzék. (Piukovich József: Máglyára tegyük!) E könyv cíome: »Magyar irodalóm történet«, írója Szerb Antal kikeresztelkedett zsidó. (BáJky László: Égessük el a könyvet!) Amint a könyv mondja, a következőket akarja: »Ez a könyv a magyar irodalom története kíván lenni felnőtték számára. Ez benne az, újság.« Tudniillik most jövünk rá, hogy »készült már magyar irodalomtörténet a tanárok, sőt a tudósok számára, készült a müveit nagyközön• ség számára, — ami alatt — zárójelben mondja
