Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

478 Az országgyűlés képviselőházának 318 olyan kérdést is, amelyről talán kevés szó esik itt a Házban, azért, mert ez a kérdés a magyar lelkek legérzékenyebb pontját, sajnos, nagyon sokszor mély, komoly és fájdalmas sebét érinti. Ez a kérdés a reverzális kérdése. Amíg például a szociális kérdés feszítőereje, a megoldatlan gazdasági, társadalmi, nemzetiségi vagy kulturális kérdésiek csak egy irányban hatnak és feszítik vagy robbantják a nemzeti egységet, addig ez a kérdés, a történelmi magyar egyházaknak permanens vallásháborúban egymással való szembenállása a magyar nemzeti társadalom legféltettebb alapjait, a magyar társadalmi élet egyetemes alapját, a család életét kezdi ki, bontogatja és a legsúlyosabb megpróbáltatások idején vonja el az ellenálló erőt a magyar nemzeti élettől, a nemzeti társadalomtól. T. Ház! Előrebocsátom, hogy ezt a kérdést csak akkor látjuk meg teljes komolyságában és megdöbbentő naigys ágában, veszedelmes voltában, ha világosan áll előttünk, hogy Magyarországon kik kötnek elsősorban vegyesházasságot. Az 1940-es Statisztikai Évkönyv szerint, ha a menyaszony vallását nézzük, azt látjuk, hogy a római katolikus menyasszonyok közül 0200, tehát 15-1 százalék, a görögkatolikusok közül 1719, 27'4 százalék, a reformátusok közül 5893, 36'7 százalék, az ágostai evangélikusok közül 2753, 48-2 százalék kötött vegyesházasságot. A görögkeletieknek és az unitáriusoknak a vegyesházasságokban való részesedése abszolút számokban egészen elenyésző, az egyik mindössze 337, a másik pedig 50. A vő; legény vallását; véve, figyelembe, 7602 római katolikus vőlegény, tehát 14-2 százalék, 1655 görö'gkatolikus, 26'8 százalék, 6248 református, 38'1 százailék, ágostai evangélikus, 499 kötött vegyesházasságot. A görögkeletiekeit is figyelembe véve, 336 görögkeleti vőlegény az összes göriögkeletieknekí 44-7 százalékát jelentette. Ha már most azokat a keresztény egyházakat nézzük, amelyeknek hívei közül a legtöbben kötnek vegyesházasságot^ akkor a következő sorrendet állapíthatjuk meg. A legmagasabb részesedési arányuk az ágostai evangélikusoknak, utánuk a reformátusoknak, a görögkatolikusoknak és a római katolikusoknak van. Ez azt jelenti, hogy ez a kérdés nem^ a kisebbségi, vaigy a nemzetiségi társladalom kérdése elsősorban, hanem a színmagyar társadalom egységének és belső békéjének a kérdése. Miért indult meg ez a küzdelem? Századokon keresztül folyik ez a küzdelem azért, hogy a gyermekek meghódításán keresztül eldőljön a felekezetek közötti küzdelem. Sajmos, a reverzális-statisztika arról

1 győz meg bennünket, hogy semmifléle győzelem sem az egyik, sem a másik oldal javára nem, várható a reverzáiisszedés útján és egyetlen olyan keresztény felekezet sincs Magyarországon, amely a reverzálisharo kíméletlen fenntartásával térdrekényszeríthető volna. (Rajniss Ferenc: Szüntessék be!) Néhány hónappal ezelőtt állapította meg Ravasz László, ai dunanjellléki egyházkerület püspöke, hogy a reverzálisok szedésével elveszített református gyermekek száma, nem ér fel egy tavaszi, vagy őszi influenzában eltemetett református gyermekek számával. (Rajniss Ferenc: Akkor nem érdemes folytatni! Hagyják abba?) Mi értelme van tehát ennek a küzdelemnek? Örömmel kell megáUapítanoim, hogy mindkét oldalon számosan vagyunk, akik bátran, ailáülése 1942 december 2-án, szerdán. zatosatn és sok szeretettel elő-elővesszük ezt a kérdést azért* hogy komoly lelkiismeretvizsgálatot tartva, tiszta helyzetet teremtsünk a történelmi magyar' keresztény egyházak között. Néhány esztendővel • ezelőtt boldogemlékű Bangha Béla volt az úttörő, aki a keresztény unióról egy minden tekintetben komoly teológia szempontból i& a legkomolyabb értéket jelent cikkel zörgetett a maigyar közvélemény ajtaján, örömmel kell regisztrálni azt is, hogy éppen római katolikus oldalról történtek olyan megnyilatkozások, amelyek minden okot megadnak az örvendezésre és boldog reménységre, hogy a magyarság megrongált lelki egységét együttes munkával helyre fogjuk tudni állítani. Külön elismerés illeti ezeket a megnyilatkozásokat azért is, mert. a hitbeli közöny követelése helyett, — amiről a cikkek szerzői is meg vannak győződve, hogy azzal a békét nem lehet ápolni — arra az álláspontra helyezkednek, hogy a történelmi magyar egyházak sajátos lelkiségüknek, hitvallásaiknak ápolásával, a saját tanításaiknak hivő megvallásával, történelmi jellegük kidomborításával keressék az utakat és módokat arra, hogy a legnagyobb nemzeti, exiszteneiális kérdésekben miképpen tudnak a történelmi magyar egyházak együttmunkálkodni. Ëppen ezért örömmel kell megállapítanom, hogy ezekben a megnyilatkozásokban olyan pékének a követeléséről, amelyben akár az egyik, akár a másik félnek saját hitvallásos jellegéről kellene lemondania, önmagát kellene megtagadnia, most már szó sincs. Ez természetes dolog is, mert amint nem lehet elképzelni, hogy mondjuk, a többségben lévő római katolikus egyház a maga dogmatikai felfogását megtagadja, ugyanúgy naivság, balgaság kell ahhoz, hogy valaki azt hirdesse a protestáns'egyházakról, hogy nincs komoly hitvallásos alapjuk, nincs dogmatikájuk, nincs hitük. Ez a naivságnál már sokkal több és ha valaki éppen ezekben az időkben ilyesmit hangoztatna, ezzel ártana annak a meginduló kibontakozási folyamatnak, amelynek eredményét mindannyian reménykedve várjuk. Az ogyüttmunkálkodás alapelve annak a világos megállapítása, hogy nem szégyen egy kisebbségi egyházhoz tartozni, mint ahogyan mi, piroestánisok, kisebbségi egyházakhoz tartozunk ebben az országban, ez nem lehet megbélyegzés vagy nem lehet ok a nemzeti társadalomból, a nemzeti közösségből való kizárásra. A történelmi helyzetet, amely Magyarorszá,gen előállott és ahol például a kálvinizmus szempontjából ez a helyzet azt jelenti, hogy a lakosságnak több mint egyötödét, a színmagyarságnak több mint egyharmadát jelenti ebben az országban^ számarányunkat vagy súlyunkat nem lehet abszolút számokkal mérni. (Rajniss Ferenc: Igaza van!) hanem mérni kell azzal a történelmi szolgálattal és azzal a magatartással, amit a magyar Ikíereszténységnek és ^az egyetemes magyar nemzeti lélek megtartásának» az egész magyarság megtartásának érdekében végzett a protestantizmus vagy b'lá.rmelyik történelmi egyház ebben az országban. (Helyeslés a hátoldalon.) Ha ezeket a szempontokat valaha figyelembe kellett venni, úgy figyelembe kell vennünk éppen most, a legnagyobb veszély idején, mert nemcsak világos fej kell ahhoz, hogy megérezzük, milyen veszedelemben van benne az egész magyarság, hanem ösztönsze-