Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
â6 Àz országgyűlés képviselőházának àiÔ. hez, mindketten élni akarunk, tehát egyforma kötelességeink is- vannak, együtt kell dolgoznunk, egymást kell támogatnunk, együtt kell küzdenünk és akkor együtt fogunk győztni. (Helyeslés.) A miniszterelnök úr és kormánya iránt bizalommal viseltetem és ezért ia költségvetést elfogadom. (Taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A miniszterelnöki tárca tárgyalásánál két nagyfontosságú kérdés szokott megvitatásrla kerülni és került a mai napon is: az egyik a nemzetiségi kérdés*, a másik ipedig a nemzetvédelem szellemi frontjának kérdése. A mia elhangzott beszédek jórésze foglalkozott már a nemzetiségi kérdéssel, de Mikó Imre képviselőtársam beszéde, amely véleményem szerint a nemzetiségi Kérdésben iránymutató volt, szükségtelenné teszi, hogy erre a kérdésre még akár egy szót is vesztegessünk, sőt laz a, meggyőződésem, hogy ők, akik a húsz és egynéhány éves romáin megszállás alatt a való életben is átélték ezeket a megpróbáltatásokat, egyedül ők vannak hivatva ennek a politikának helyes^ irányvonalát leszögezni. Helyesnek tartom és kérem is a kormányt, elsősorban ia nemzetvédelmi propagandám] niszt er urat, tegye lehetővé, hogy Mikó Imre képviselőtársamnak tökéletesen fogalmazott, tömör, világos, énthető és magyar érzésem szerint valamennyiünk véleményét fedő beszédéhez a magyarság minél nagyobb számban hozzájuthasson és azt elolvashassa. (Helyesles a balközépen) T- Ház! A másik kérdés, amellyel foglalkoznom kell, a nemzetvédelem nagyfontosságú kérdése. Meg' kell állapítanunk, hogy ai nemzetvédelmi propagandaminisziter úr feladata ennek a kérdésnek a megoldását célozza. Szerintem nagyon régen szükség lett volna erre. s az ő mostani munkásságával szemben, i» csak az az észrevételünk, hogy sokkal nagyobb (apparátussal és talán nagyobb költségvetéssel is kellene dolgoznia. Felszólalásomban csak egyetlen szektorára fogok rámutatni ennek a problémának, mert az egész sajtó-kérdést nem kívánom ma tárgyalni, hiszen ezt is részletesen megvitatták. T. Ház! A magyar írókról szeretnék beszélni. Közismert dolog az, hogy a nemzet életében, a nemzet élet-halál harcában nemcsak fegyverrel harcolunk a harctereken, hanem a magyar írótársadalom is küzd tollával, a szellemi élet frontján. Az is közismert, it, Ház. hogy egy nagy világátialakulás, nagy áramlatok hatása egy nemzet életére, forradalmak győzelme nem a barrikádokon kezdődik, _ hanem az írók tolla útján a könyvek hasábjainTessék a francia forradalomra gondolni, az nem a barrikádokon kezdődött, hanem Rousseaunak és társadnak müveiben. Ugyanígy a mai nap eseményeiben, a nagy világátalakulásban ég benne a, magyarság új életformájának kikovácsolásálvau döntő szerepük van a magyar íróknak. És ha a nemzetvédelem szellemi frontjának harcosairól, az írókról beszélünk, akkor én a honvédelmi miniszter úr tegnapi beszédét idézem és azt kérem, hogy amint a> fronton küzdő katonák számára mindent meg kell adni, éppúgy a szellemi élet frontján iá nemzetvédelem ülése 104È november EO-án, pénteken. magasabb problémáiért harcoló íróknak, harcosoknak is mindent meg kell adni, mert az egyenesen lehetetlen, hogy nagy magyar tehetségek pusztuljanak el csak azért, mert az anyagilakban nincsenek alátámasztva. (Úgy van! Úgy van!) T. Ház! A magyar történetiemnek egyik legszomorúblb fejezete «z. amikor Adyknak, «íz Erdélyi Józsefeknek és a töibbi kiváló nagy magyar íróknak a nyomorát kellett látnunk (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egy Szabó Dezsőnek!), és Szabó Dezsőnek sorsát, aki nem vitás, hogy a háborúutáni új magyar fiatal fellendülésnek élharcosa volt. A magyar írók megérdemelnek minden támogatást azért, mert aiz egyik legnagyobb értéket adják: iá magyar szellemiség kialakítását és kikováesolását. De van még egy másik érv is. Éppen az erdélyi példa mutatja, hogy amikor a történeLem során a viharok kicsavarták a magyar nemzet egy-egy csoportjának kezébőll a fegyvert és amikor idegen megszállás alá kerültek, akkor nem fegyverrel, nem vassial. de tollal, a Nyirő Józsefek magyarságával hiarcolltak a magyarság fennmaradásáért, sőt az egész magyarságnak, még az anyaország magyarságának is tudtak támogatást adni az elnyomott erdélyi részekről. T. Ház! Az írókról szólva, csak azért mondottam el ezt ia néhány példát így kiragadva, mert mindezek döntő fontosságúak. Nagyon jól tudom, hogy a nemzetvédelmi propagandas miniszter úr ezt az ügyet, a legintenzívebb munka alá vette, sőt úgy tudom, hogy ma este már — ha igaz — Lillafüreden egy nagy írói összejövetelen fog megjelenni, de éppen ez (álkalomJbó! jókor adódott számomra a lehetőség, hogy itt egy nagy kérdést felvessek és kérjem a miniszter urat, hogy itt a Házban is, de ott az írók nagy tábora el'őtt is nyilatkozzék és adjon orvoslást. Ez a nagy kérdés az, hogy a magyar irodalomnak, a magyar íróknak az életlehetőségét két irányban kellene támogatni és biztosítani. Az egyik a könyvkiadás. Én ma is fel vagyok háborodva, ha a magyar könyvkereskedések, vagy nem is magyart csak könyvkereskedéseik kirakatait nézem és a könyvek tömegét látom, francia zsidótárgyú regények fordítását tömegével. Véletlenül sincs egy sem, amely a koreszmének megfelelői irodalmi termékeket adnának a magyar olvasótársadalom kezébe. Érthető ez, mert hiszen a könyvkiadás aRévaiaktól kezdve végig az összes könyvkiadókig majdnem egészen zsidó érdekeltségű. Nyilvánvaló, hogy ennek & tőkeérdekeltségnek, amely ai könyvkiadás terén dolgozik, nem lehet céljia a zsidóság élete ellen legveszélyesebb fegyver kovácsolása, mert hiszen a szellemi meggyőzés, a társadalom magasabb rétegei meggyőződésének ilyen irányban való kialakítása ezt jelenti. Még egy másik oldala is van a kérdésnek, ha egy lépéssel továbbmegyek, ,a könyvkereskedések 1 kérdése. Magam is jónéhány könyvet írtam már, megvan a tapasztalásom ezen a téren. Fővárosunkban, amely szellemi életünk fellegvára, 216 könyvkereskedő közül jelenleg 117 fajzsidó. Körülbelül 40—50 keresztény,, dea valóságban zsidó, osak át van keresztelve. Alig marad 50—60 keresztény, de az is olyan szegény, küzdő kis magyar exisztencia, akinek a terjesztési köre is olyan kicsiny, hogy irodalmi téren &. termékek elhelyezésében rajtuk kiesresztül nagy sikerre nem is számíthatunk. Nyíl* 1 vánvaló tehát, hogyha egy magyar író a ma-