Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
Áz országgyűlés képviselőházának 310. gyár faj védelmére szót emel, akkor ebből a nagy terjesztési gárdából 70% kiesik, mert egyenesen lehetetlenség azt várni tőlük, hogy a magyar fajt védő és ezzel eq ipso a zsidó faj érdekeit tám«adó könyveket ajánljanak, vagy akár esa!k tartsanak is. Döntő fontosságú kérdés tehát mind a könyvkiadásnak, mind a könyvterjesiztésnek, a könyvkereskedeleniiniek a megszervezése. De ez a magyar írók megsegítésének esak egyik része, a technikai része. Én itt arra kérem a nemzetvédelmi miniszter urat, hogy a másik oldalon, amelyet még fontosabbnak tartok, a szellemi front oldalán adja meg az igazi támogatást. T. Ház! Egyenesen abszurdumnak tartom, hogy a magyar irodalom irányításában még ma is döntő szerepe lehessen a Baumgarteodíjnak .Ezt az irodalmi díjat 1929 január 18-iki dátummal alapították, tehát a világháború utáni liberális kor csúcsán. Ennek az irodalmi díjrak Baumgarten Ferenc az alapítója. Nem vitás*, hogy^ az alapítvány nemcsak magyar, hanem európai viszonylatban is igen jelentős és maidnem egyedülálló alapítvány, a Nobeldíj után következő legnagyobb tudományos és irodalmi alapítvány. Ez az alapítvány az. elmúlt tizenegy év alatt 300.000 pengőt juttatott a magyar íróik és tudományos téren dolgozók jutalmazására. De mi módon 1 ? Olymódon, hogy a Baumgarten-féle alapítvány vezetőségében —= ahogyan az alapítólevél nevezi, kuratóriumában — az alapító a két vezető hely közül az egyikre zsidót jelölt meg és ez az úr a díjak odaítélésében természetesein döntően szerepelt, így történt, hogy a magyar irodalom díjainak kiosztásakor évről-évre két—három—négy és egy esetben öt zsidófajú írónak adtak ki díjat ebből a .nagyösszegű alapítványból. Ez az, ami a zsidóság támogatását jelenti. Nem is tehetségesek az illetők. Hol vannak ezek) a zsidó írók azoktól a magyar tehetségektől, akik sohasem jutottak díjazáshoz azért, mert faji sásukat megtagadni nem afkartákí (KáUaY M%lós miniszterelnök: TTgv van! Csak még a keres ztény mecénásokat is várjuk meg! — Helyeslés.) Époen erre nézve kívánok egy nasyyon megszívlelendő észrevételt tenni a ' nemzetvédelmi-proptaigandamimszter úrnak. Tudniillik, megkelll még említenem, hogy amikor ezt az ailaoítványt megalapították, akkor ennek az irodalmi ail a oltványnak az irányelvét *i következőkben állanították mei°\ Naivon kérem a miniszter urat — ő jobban tudia a móidját, mint én, — hogy ennek alapján szüntesse meg. illletőlep- vegye át ezt az alanítványt. Ennek az alWpítvánvnak az. irányvonalát aiz. alapítólevélből vett következő idézet jellemzi (olvassa): »Ezen állapítvany létesítésénél nem a íefbetség jntalmazásiai lebeg szemem előtt — mondja az allanító—, hanem olyan komoly törekvésű.'akár tudományt művelő magyar írók hathatós tarn osratási^, akik minden vallási, fiii'i és társadalmi ellőítélettől menteisek és csiakis eszményi célokiat szolgálnak és így személyei előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek« T. Ház! Ez ennek az alapítványnak nagv hibája. Tudniillik kijeltenti. hogy csak olyanok kanhatnak díiat akik Vallási, fa-ft és tá^iadalmi előítélettől mentesek. Tessék elképzelni, itt van egy oliyan alapítvány, amelvnek kuratóriumaiban egy zsidó ül és. amelynek alapítója ilyen irányelveket szegezett te! Nyijv^uv^ó, ülése 1942 november 20-án, pénteken. 37 Ihiogy^ Erdélyi József, a legnagyobb élő magyar költő, aki a magyar fajiság át mindig hangsúlyozza és határozott zsidóellenes irányt követ, ilyen vonalon abban azi'dőben nem igen tudott jutalomban részesülni. 'Hiszen Erdélyi József is kapott egyszer vagy talán néhányszor ebből a díjból, de azok, akik sorozatosan, éveiken keresztül jutottak díjazáshoz, természetesen nem izig-vérig magyar és tüzes magyar írók voltak. T. Ház! Nem kívánom hosszúra fogni felszólalásomat, ez nem oéllom, célom csak a gondolat leszögezése volt. En 1942-ben a magyar kultúra és a nemzetvédelem, a szellemi front szégyenének tekintem ezt a Baumgarten-díjat. Kérem a miniszter urat, tegye lehetővé, akár törvénnyel!, akár más valamilyen móidon, hogy ezt az alapítványt átvegye és azt a kultuszkormányzattal együtt gondozásába véve, a tiszta magyar érdekeknek és nem ilyen elhomályosított nemzetközi szellemnek; megfelelően irányítsa a magyar írótársiadallmat. tiszta magyar faji alapon. A másik dolog pedig az, hogy valóiban hiányoztak a magyar mecénások és én arra hívom fel itt a kormányzat figyelmét és kérem erre a minisizterelnök urat is, hogy valósuljon meg az. amire már régebben törekedtünk és amivel a magyar írókkal együtt foglalkoztunk: teremtsük meg a lehetőségét annak, IbJogy ne szégyenkezzünk minden évben az egyetlen — zsidó — Baumgarten-féle alapítvány díjainak kiosztásaikor — minden évben nagy sajtóharcokat vívunk ekörül, — hanem tegye lehetővé ' a magyar gazdiasági élet és a magyar kormány egy nagy tudományos és irodalmi díj állapítását. Ezt a díjat pedig nem lehetne jobban elnevezni, mint vitéz nagybányai Horthy István nevéről. (Helyeslés és taps a széls&buloldalon.) Az a meggyőződésem, ihlogy ez nagyon mélltó és szép útmutatás lenne. Természetesen ennek a díjnak az alapítólevelében nem ilyen hangoknak kellene lenniük, hogy vallási, faji és mit tudom én. miityen előítélet nélkül, hanem igenis azt kellene mondani benne, hogy a magyar fajta érdekét szolgáló (Meskó Zoltán: Ügy van!), a magyar életformát kikovácsoló irodalmi remekek és tudományos munkák nyerjenek minden esztendőben díjazást. T. Ház! Meg vagyok győződve arról, hogy a magyarságnak, az egész magyar nemzetnek szívébe zárt hősi halottja, Horthy István emlékére nem alkothatnánk nagyobb, jobb és maradandóbb szobrot, mint egy ilyen alapítványt. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ezeket a díjakat minden esztendőben az ő halála évfordulóján, Szent István ünnepén osztanák ki. Ez az ő emiéikének méltó megörökítése lenne, mert nemcsak a rideg kőbe volna vésve a neve, hanem a lüktető magyiar életbe, a magyar írók lelkébe vésné bele ez az alapítvány azt az áldozatot, azt a szellemet, amelyet ő a magyarságnak örökül adott. Nem hisizem, hogy az anyagiakon múlhatnék, mert nem olyan nagy tételekről van szó. Ha egy ilyen irodalmi alapítvány évente kifizetett összege 30-40 ezer pengőt tesz, akkor már jelentős és komoly dolog, ez pedig nem az az összeg, amelyet nem lehetne előteremteni az ő emlékének megörökítésére, a magyar írók felemelése és határozott magyar faji irányba való terelése érdekében- Kérem a miniszterelnök urat és a nemzetvédelmi miniszter urat, hogy ilyen irányban intézkedjenek. (Helyeslés és taps a szelsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Mocsáry Ödön jegyző: Árvay Árpád,
