Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

Àz országgyűlés képviselőházának 310. vu amely valóban mély bölfciseséget tartalmaz. Gyakran azonban olyan személyek is hivat­koznak rá, akik talán valamit hallottalk róla másoktól!, de akik alig vannak tisztában a lé­nyegével. Az ilyen emberek nem hajlandók sem a kérdést közelebbről tanulmányozni, sem pedig az új idők kívánalmaival foglal­kozni. És vannak, akik a szentistváná eszmét a saját kivánalmaik és, fix elképzelése ilk szerint interpretálják. Nem szégyenletes azonban a történelemből tanulni és abból bizonyos konzekvenciákat le­vonni, sőt ellenkezői eg> ez gyakran az állami lét parancsa. Gróf Apponyi Albert történelmi személyiségén nem, esett csorba azáltal, hogy mint aggastyán nyiltan beismerte az általa fiatalabb korában elkövetett ^hibákat és éppen a nemzetiségiek kérdésében új módszerek alkal­mazását sürgette» rámutatván különösen arra, az alapvető hibára, hogy a magyar nemzetiségi politika csak egyéni jogokat ismert, de r nem volt hajlandó a nemzetiségi népi egységét és ezzel közjogi személyiségét elismerni. Valóban kényelmesebb dolog a liberalisztikus korszak hatása alatt belénk nevelt r sablonok szerint okoskodni, mint bevált ősrégi eszmék irány­vonalát és a;zok kiválóan magyar sajátosságát felismerve, ezeket továbbfejleszteni. Az elmúlt század második felében a fran­cia forradalom kihatásaként a nemzetiségekből kisebbségeik lettek, és ez az egyéni ideológia tetőfokát érte el a Versailles! békediktátumok­ban, illetőleg az úgynevezett kisebbségi szer­ződésekben. Ismeretes, hogy a kisebbségi szer­ződéseknek szellemi megalkotói zsidók voltak­Ezért nem csodálkozhatunk rajta, hogy idegen szellem hatotta át azokat- Emlékezünk rá, hogy a húszas években mekkora visszatetszést és spontán ellentmondást keltett — és különösen az akkori magyar népcsoportokban is — Mello Frankónak az a magyarázata, hogy a kisebb­ségi védelem csupán egy átmeneti intézkedést jelent az egyénenként végbemenő teljes asz­szimiláció befejezéséig. Az első világháború után létrejött nemzetiségi kongresszus, ame­lyeken a magyar népcsoportok vezetőszerepet vittek, önsegélyt jelentettek. Ezeken egyön­tetűen a népiség eszméje vált uralkodóvá, és nem jelentőségnélküli az a tény, hogy a nem­zetiségi kongresszusok felfogása már akkor összetalálkozott a német nemzeti szocialisták né­piségi koncepciójával. Ténymegállapítás, hogy Erdély visszacsatolásakor nem egyénenként ma­gyar testvérek térteik vissza hazájukba, hanem egy minden megpróbáltatásit túlélő' magyar nép. közösség. A népközösség eszméje új értékelést jelent. A nép-közösség alkotja népcsoportunk po­litikai fundamentumát. Nagyon jól itudjuk, hogy a politikai valóságban nem, létezik egyenlőség ós^ egyenlő értékelés. Az egyenlő értékelés csakis népi sajátság szerint lehetsé­ges A népi sajátság pedig csak a népközösség" ben, a népcsoportban óvható meg. Minden népi életnek egyedüli hordozója a népközösség, amely a népi közösségi élet vezetéséért és fej­lődésiéért kizárólagosan felelős. Ezért volt té­ves a, kisebbségi szerződésekben hangoztatott egyenlőség. Mindenütt, egymással szembenálló frontok felállításához vezetett. A »többség« és a »kisebbséget« ellenségként szembeállította egymással. De legalább is egy állandóan pole­mikus helyzet állott elő. Az ilyen téves ideológiából kiindulva íté­lik meg számosan hazánkban még ma is a német népcsoport vagy a Volksbund helyzetét lése Î942 november 2Ö-án, pénteken. 35 és annak imunikáját, A napokban egyik nép­társam valami engedély iránt folyamodott. Egyik ismerősömnél érdeklődve, azt a választ kaptáim,, hogy minden rendben volna, de van egy hiba a dologban, mégpedig az, hogy nép­társam a Volksbund tagja. Pedig meg kell értenünk, hogy a népcsoport kérdése egy közös probléma, nemi az én, nem a i®, hanem a mi problémánk. Köszöinjük ia miniszterelnök úrnak az utóbbi időben tett ama kijelentését, amely szerint a kormánynak a nemzetiségekkel szemben követett politikája minden közhiva­talnok számára is kötelező. Szimbolikusnak 'állította oda dr. Baselhi Ferenc a magyar­országi német népcsoport fiainak frontszolgá­latát, akik egyformán szolgálják mind hazá­jukat, mind anyaországukat, amikor részben a honvédcsapatok kötelékében, részben pedig a fegyveres SSnalaikulatokban a legnemesebb áldozatok kockázatával ia közös ellenség ellen küzdenek. Ezek iá tények, amelyek sok szép szónál ékesebb bizonyítékot szolgáltatnak és világos fényt vetnek a hazai német népcsoport maga­tartására. Ilyen tények gondolkodóba kellene, hogy ejtsék mindazokat is, akik velünk szem­ben kételyekkel és bizalmatlansággal vannak eltelve. Egyforma megpróbáltatáson megyünk ke­resztül, a mai gigantikus küzdelem egy sors­döntő közös célért folyik,, önként felvetődik az a kérdés, hogy valóban nem vagyunk-e képesek aara, hogy kicsinyes ellentéteket kölcsönös jóakarattal és nyíltsággal áthidal­junk? Hiszen nem létezik semmi a minden­napi szürke életünkben, ami. jeleintékenyebb lehetne, mint a közös győzelem, a jövendő generációk, gyermekeink és unokáink 1 boldog­sága. Ügy képzelem, hogy ma inkább, mint valaha ikellene, hogy bebizonyítsuk, hogy meg­értettük az idő figyelmeztető szavát. A legmélységeisebb híve vagyok a magyar­német barátság gondolatának. Ennek feltéte­lét pedig a kölcsföinös bizalom atmoszférájának megteremtésében látom. (Helyeslés a balközé­pen. — Árvay Árpád: Mindkét részről!) De érzem és tudom azt is, hogy nagy a számuk azoknak, a névteleneknek is, akik hasonlóképpen gondolkoznak, mint. én. Legnagyobb számuk azok közül toborzódik, akik az elmúlt 23 esz­tendőt idegen uralom alatt töltötték el. vala­mint a frontharcosokból. És nem nélkülözik azt a jellegzetességet, hogy éppen ők azok is, akik kezességet nyújtanak arra, hogy a haza frontja époly szilárdan áll és fog állani, im'int vitéz katonáink külső frontja. Ezeket nem fogja orvtámadás megfúrni, mint 1918-ban. Mindnyájan élményt ímen tettek át, amely egész életükre kihat, amelyet nem lehet sza­vakkal megmagyarázni, de amely valóság, amely irányítja a cselekedeteikéit és gondola­taikat. E világszemlélet kérdése, pedig szoro­san összefügg a győzelem kérdésével. Az első kérdésre adandó válasz egyúttal jelenti a szent és megiingatihaitatlian hitünket a győze­lemben, vagy pedig kételyeinket. Magyar hazánkban sorsközösségben élünk. Mindnyájan, a magasrangútól kezdve le a leg­kisebb emberig, meg kelL hogy értsük, hogy őszintén és helyesen német népcsoportunk kér­dését mem a magyar néppel ellenségesen szem­behelyezkedve, hanem így kell felállítani: mindkettőnknek egyforma jogunk van az élet­5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom