Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
/ 406 Az országgyűlés képviselőházának 617. Anna: Sőt leszállítják! — Zaj.) A munkabérek emelésének szükségessége szorosam összefügg a termelés nagy problémájával. A termelés kielégítése érdekében tehát nem lebet ezzel a, kérdéssel késlekedni, mert a csaknem egy esztendővel ezelőtt végrehajtott béremelés óta a rnegéllhetési viszonyok súlyosain megromlottak. T. Képviselőház! A gyermeknevelési pótlék ügyét is szóvá kell tennem. Amikor az iparügyi miniszter úr tárcájának vitája alkalmával záróbeszédében bejelentette, hogy a gyermekek nevelési pótlékát hogyan emeli fel, akkor itt nagy hozsanna fogadta .azt a bejelentést. Rá kell mutatnom,, hogy valójában mi is történi itt Ezi'deig a gyermeknevelési pótlék 5 pengő volt gyermekenként és havonként. Most az 5 pengőt felemelték hét, két gyermek után 16, három gyermek után 26, négy gyermek után 40, 5 gyermek után 50, 6 gyermek után 60 pengőre havontg. Aki ezt a, kérdést belsőleg nem vizsgálja meg, nem is tudja megítélni, hogy valójában mi ez. Meg kell elsősorban vüzsgálni, hogyan oszlik meg a gyermekek számaránya a munkáscsaládokban és ez a megoszlás azután perdöntő ebben a kérdésben. Illetékes tényező,, mégpedig a családi pénztár adatait tárom ide, mert ennél illetékesebb adatok nem állanak rendelkezésemre. Az első családi pénztár, ahová a vasipar tartozik, megállapította', hogy a gyermeksegélyben részcsülő munkások 56'97%-ának van egy gyermeke, két gyermeke 27-31 %-nak, három -gyermeke már csak 9'46%-nak, négy gyermeke 3-89?2-nak, öt gyermeke 1-67%-niafc, hat gyermeke 0'46%nak, hét gyermeke 0:19%-nak, nyolc gyermeke már csak 0-045 ezreléknek és kilenc gyermeke 00025 tízezreléknek van. T. Ház! Ezek az adatok egészen világosan elénk tárják azt a tényt, hogy a munkás-családokban a gyermekek száma átlagban 2. Ha tehát itt arról beszélünk, hogy 40—50 meg 60 pengőt is kapnak, kérdem, kiköti érint ez? (Peyer Károly: Nem érint senkit!) Nem érint senkit, mert olyan kicsiny réteg- részesül ebben, hogy a munkásság zöme, nagy tömege kimarad ebből. (Incze Antal: Legyen több gyermek, ez a cél!) Azok mellett a keresetek mellett, amelyeket a munkások kapnak, nem tudnak gyermeket nevelni; ezt el kell ismerniök mindazoknak, akik a munkások kereseteivel tisztában vannak. (Zaj. — Elnök csenget. — Kéthly Anna: Előbb felemelni a béreket, aztán lesz gyerek!) T. Képviselőház! Nem kielégítő tehát a kormánynak az az intézkedése, ahogyan a gyermeknevelési pótlék kérdését megoldotta, mert a pótléknak 5 pengőről 7 pengőre való felemelése azt jelenti, hogy 2 pengővel többet kap a munkás egy hónapban, a további emelés pedig, amint látjuk, azt jelenti, hogy legfeljebb újabb 2 pengővel kap többet, vagyis 10 pengő helyett 16 pengőt, kétszer 5 pengő helyett 16 pengőt kap, tehát 6 pengővel kap ilöbbet, a további emelés, amint a számadatokból kiderül, jelentéktelen, nem számít, mert nagyon kevés embert érint. (Antal István nemzetvédelmi és propagandaminiszter: Mibe kerül az az emelés egy éviben!) Ezt a munkáltató urak fizetik, a kormánynak egy krajcárjába sem kerül, tehát nem kell mindig a munkáltatókat, a tőkés osztályt annyira sajnálni. Miért nem sajnálják a munkásokat, akik arra vannak utalva, amit két kezük munkájával keresnek? (Antal István nemzetvédelmi és prcpagandaminiszter: Végeredményben a foülése 1942 december 1-én, kedden. gyaszit'ó fizeti meg! — Peyer Károly: A fogyasztó megfizeti a nagy textilgépek árát!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A közalkalmazottak családi pótlékát rendezték. Ezt kik fizetik? Méltóztassék megmondani. (Peyer Károly: Ezt az állam fizeti!) Elnök: Peyer képviselő urat rendreutasítom. Kabók Lajos: Négy csoportba vannak osztva a közalkalmazottak a családi pótlék szempontjából. Az első csoportban vannak az összes kinevezett tiiszt visel ők, gyakornokok, másodikban a díjnokok és kezelők, a harmadikban az altisztek és kisegítő szolgák. Az első csoportban a feleség után 48 pengő a családi pótlék, az első két gyermek után gyermekenként 48'—48 pengő, a harmadik gyermek után 58 pengő, a negyedik után 68 pengő, az ötödik és azon felüli gyermek után gyermekenként 78 pengő. A második csoportban 36 pengővei kezdődik a családi pótlék, a két első gyermek után 36—36 pengő, a harmadik után 46 pengő, a negyedik után 56 pengő, az ötödik után 66 pengő. A harmadik osztályban 30 pengővel kezdődik, az első két gyermek után 30—30 pengő, a harmadik gyermek után 35 pengő, a negyedik után 40 pengő, az ötödik után 45 pengő. A negyedik osztályban, ahová a kisegítő szolgák tartoznak, a feleség után 24 pengő, az első két gyermek után gyermekenként 24— 24 pengő, a harmadik gyermek után 29 pengő, a negyedik után 34 pengő, az ötödik után 39 pengő a családi pótlék. Ha most a negyedili; csoportba tartozó kisegítő szolga családi pótlékát hasonlítóin össze egy kiválóan képzett elsőrangú szakmunkás családi pótlékával és négy gyermeket veszek alapul, akkor aizt látom, hogy a kisegítő altiszt családi pótléka 135 pengő, a négy gyermekes munkásnaik a feleség után nem jár semmi, a négy gyermek után jár 40 pengő, tehát 95 pengővel kevesebb családi pótlékot kap a munkás, mint az állami kisegítő altiszt. Most tessék megmondani képviselő uraik, miből neveljen az a munkásember családot, aimifkor már a családi pótlékban ilyen rendkívül nagy megkülönböztetés van? így alakulnak ki az osztályok. Úgyszólván mesterségesen (alakítják ki a társadalmi osztályokat (Peyer Károly: Az ellentéteket!) és így szítják az osztály ellent éteket, mert az a munkás, aki gondolkodik, azt mondja: én miért csak 7 pengőt kapok a gyermek után és miért kap az a kisegítő szolga 24—29 vagy nem tudom hány pengőt. Nem akarok a tisztviselők családi pótlékával összehasonlítást tenni, csak a másodiík csoportba tartozók, a dí jnokok, a. kezelők családi pótlékát hasonlítom össze a szakmunkásokéval, amely csoportba tartozóknak négy középiskolai képzettségük kell, Ihogy legyen. Ma a szakmunkásoknak is ilyen képzettségük viain, mert ma a tanoncszerződést nem kötik meg, ha a jelentke'/önek nincs négy középiskolája, (Szabó Gyula: Dehogy nem kötik meg!) Fel sem veszik. Az iparágak óriási nagy részében négy középiskolát követelnek meg. (Peyer Károly: A Ganzgyárba sem veszik fel!) A Ganz-gyárba egyáltalán nem veszik fel a nélkül. (Szabó Gyula: Tessék megnézni, vannak hatelemis szakmunkások!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Kabók Lajos: Bátran hasonlíthatom tehát ehhez a társadalmi réteghez a szakmunkások rétegét. Ebben a csoportban a feleség kap