Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
Az országgyűlés képviselőházának 317. mennyi gabonát és milyen minőségűt adtak le, mert így tudjuk meg azt, hogy bennük mind a termelés, mind a közellátás biztosítása tekintetében milyen hajlandóság van. Ha ez megvan, akkor — amint itt a miniszterelnök úr kijelentette és amint a Mezőgazdasági Kamaránál kijelentették — a mezőgazdasági kamarai szerveket kapcsolják be. Innen lehetne azután megfelelő irányítást adni nekik úgy, hogy a kívánságoknak meg is tudjanak felelni a termelők, mert csak akkor tudjuk őket felelősségre vonni, ha olyan, rendeletet adunk ki, amelynek meg is tudnak felelni. Ha ezt megkapjuk, akkor biztosítjuk a kormányt, hogy mi igenis termelni akarunk és a közellátást biztosítani iakarjuk. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vámos János jegyző: Nagy Iván! Elnök: Nagy Iván képviselő ujat illeti a szó. Nagy Iván: T. ház! A felajánlási törvényjavaslat módot nyújt a Ikülönlböző pártoknak arría, hogy az ország nagy kérdéseiben leszögezzék elvi álláspontjukat. A párt, amelyhez tartozom, ezt már meg is tette. Felszólalásom egyediüli oka az, hogy a Délívidék felszabadulásával és annak az országhoz visszacsatolásával olyan államhatalmi, közigazgatási ténykedéseikről számolhatunk be, amelyeknek isme-' rete nem közömlbös. Nemcsak több, mint 11.000 négyzetkilométert csíatolunk vissza a Délvidék egy résziének felszabadulásával a még mindig esjonka hazához és nem és nemcsak 1,025.000 lélekkel szaporodott az, ország lakossága, hanem a magyar szervező erő ezeknek a területeknek az országba való becsatolásával a közigazgatás, a szociálpolitika, a gazdiasági élet terén olyan működést fejtett ki, amelyet megemlíteni, felfogás/om szerint nemcsak hasznos^ hanem szükséges is. Nem feladatom az, hogy ez aljkálommal itt a Háziban felsoroljam mindazokat az eredményeket, amelyeket az állami élet különböző területén a magyar szervező munka, elért, azonban kénytelen vágyok megemlíteni, hogy újra kellett szervezni vaigy át kellett szervezni az egész közigazgatást, le kellett fektetni az új magyar szociális törekvések alapját, az egiéisz területiét be kellett kapcsolni a magyar galzdasálgi életbe és a magyar jogrendlet és igazságszioligáltatáist ki kellett terjeszteni erre a területre is. Mindezek olyan óriási feladatok, amelyek rendes körülmények között is próbára teszik az állami szervezet teherbírását és társadjalom szilárdságait. Kétszeresen nehezek ezek a feladatok a mi esetünkben, midőn a négyszeri örvendetes országgyarapítás a felszabadítások révén amúgyis kimerítette az ország rendelkezésére álló tisztviselői káderét és amidőn ezeket a nagy feladatokat olyan viszonyok közlött voltunk kénytelenek megoldani, mikor az ország ereiét a nagy háborúnak szövetségeseink oldalán vialó megnyerése érdiekéiben kellett latlbavetni. Éppen ezért a kormányzat, a magyar államigazgatás eredményes vagy eredménytelen működését az ezekeni ía területeken elért sikerekről vagy sikertelenségekről alkotott véleményünk alapján állapíthatjuk meg. Tény az, hogy míg az ország többi részében a meglévő igazgatás, a megfelelő szervezetek toívíálbbvezetése volt á feladat, addig itt! újat kellett teremteni, sőt volt olyan eset, hiogy a ülése 1942 december 1-én, kedden. 389 meglévőt le kellett rombolni, mert magyarellenes tendenciával létesült és helyébe egy magyar törekvést maigábaíoglalót kellett llétesítenil. Az adottságok olyanok voltak sok esetben, hogy némi tekintetben előre vetették az ezen a téren foganatosított intézkedések az általános magyar törekvések árnyékát, mert hiszen olyan feladatokat is kénytelenek voltunk az adottságok folytán megoldani, amelyeket a csonka hazában vagy másképpen oldottad meg vagy még a jövő feladatai közé számítanak. Ezért, midőn megállapítom, hogy a magyar kormányzat és a magyar államigazgatás ilyen nehéz viszonyok között is, amilyenekben vagyunk, eredményesen oldotta meg azokat a feladatokat, amelyek a Délvidék 1 visszacsaló lásával elébe tornyosultak, akkor olyan véleményt és olyan bírálatot mondok a magyar kormányzatról, amely politikai pártállásunkat determinálta. Különösen fontos ezeknek az eredményeknek összehasonlítása azokkal az eredmény ékkel, amelyeket rájuk sokkal kedvezőbb viszonyok között, trianoni tragédiánk után az utódállamok békében ezen a téren elértek és ha ezeket f összehasonlítjuk, akkor nemcsak a magyar államvezetés államfennta.Ttó ós szervezőképességének: fényes bizonyítékát látjuk, hanem arra is megtaláljuk, a legnagyobb argumentumot, hogy miért illeti éppen a magyarságot a Duna medencéjében a vezető szerep. T. Ház! A különböző pártok csaknem valamennyi szónoka hazánk legfontosabb politikai kérdéséről, a nemzetiségi kérdésről is, megemlékezett. Általános keretek között mozogtak általában ezek a felszólalások. Megelégedtek azzal, hogy a szentistváni gondolat időtálló értékelemeit felsorakoztassák, a keresztény elvet hangsúlyozzák és az egyenlőség alkalmazását sürgessék. Ugyanakkor egyesek jónak látták ezen elvek alkalmazásával egyidejűleg hangoztatni az államhoz való hűség és lojalitás megkövetelését, a magyar nép megbecsülését és szeretetét is, mint előfeltételét az egyenlőség elve alkalmazásának. Erdélyi képviselőtársaim és Vozáry Aladár képviselőtársam egy új elvet hoztak fel éppen a nemzetiségi kérdés tárgyalásánál, amidőn megemlítették, hogy a nemzetiségi kérdés nem más, mint hazánk különböző nemzetiségeinelkí egymáshoz való viszonya, illetve a magyarságnak a nemzetiségekhez való viszonya,, és ebből kiindulva a magyarság érdekeinek előmozdítását sürgették. A magyar kormányzat részéről a miniszterelnök úr pozitív magyar nemzetiségi politikát hirdetett akkor, amikor azt mondotta, hogy a magyarságot kell anyagilag és erkölcsileg segíteniés a magyarság fejlődeset fceJl előmozdítani. ' ,.1 ,, Én ennek a kérdésnek megvilagitasanoz bátor leszek általunk már ismert történelmi tényekre és igazságokra hivatkozni, éppen a Délvidékkel kapcsolatban és rámutatni a nemzetiségi kérdés utóbbi néhány évszázados fejlődésére ezen a vidéken. Köztudomású, hogy a török hódoltság előtt a magyar hatalmi politika egyik súlypontja az akkor színtiszta magyar Délvidéken volt. Innen indult ki az elhárító harc a feltörő ozmán birodalommal szemben és a magyar biro55*