Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

390 Az országgyűlés képviselőházának 317. dalom eredményesen folytatta ezt a harcot több mint egy évszázadon át. A magyarság szörnyű tragédiája az, hogy a török hódoltság kipusztította ezen, a vidéken a magyarságot. Egyes képviselőtársaim megemlékeztek! a török hódoltság utáni eseményekről, a

f Neoaequistica Commissio működéséről, az idegen elemek letelepítéséről hazánknak éppen ezen a legtermékenyebb területén, úgyhogy ennek a történelmi fejlődésnek végén, a XVIII. század végén és a XIX. század elején a Délvidéknek hajdan tiszta magyar területe nemzetiségileg a legkevertebb területe lett. Ez csak egyik oldala volna a kérdésnek. A másik sokkal tragikusabb. Nevezetesen, amíg a magyar föld életlehetőséget biztosított és szabad gazdákat, szabad gazdasági exisztenciáfcat teremtett az idegenből menekült szerbekből éppenúgy, mint az ország más részéről a Délvidékre telepített nemzetiségekből és más országból heletepített németségből, addig szabad magyarokat a Délvidékre egyáltalában nem telepítettek, legfeljebb néhány földesúr magyar zselléreket. r Megindult tehát a visszaszerzett hionban az úi országépítés, úgy, hogy a szabad verseny startjától a magyar népet száz évvel visszavetették, mert csak száz év múlva szabadult fel a magyar, akkor lett egyenjogú a többivel, midőn az 1848-as szaibíadságharcbaai a jobbágyság eltörlésével a magyarokból szabad magyar parasztok, szabad gazdasági exisztenciák alakultak a Délvidéken. Most áttérünk történelmi fejlődésünk másik szakára, a szabadságharc idejére, midőn a magyar nép — talán ai történelem folyamán egyediül ez alkalommá)! — egységesen, igen öntudatosan lépett nemzeti és állami törekvései megvalósításának szolgálatába. A délvidéki magyarság is kivette ebből a részét. A szabadságharcnak seholsera voltak, olyan tragikus következményei, mint a Délvidéken. A csatorna alatti részeken ai kipusztított magyar falvak, a Bánságban is az elpusztított magyar falvak ékes 'bizonyítékai ennek. Sehol máshol nem szakítottak él a magyar birodalom, a magyar haza testéből országrészeket 1848—49-ben, a Délvidéken azonban szerb vajdaságot alapítottak s új közigazgatási elvek, új nemzeti törekvések szerint • iparkodtak kimélyíteni azt, amit a szabadságharcban elbukott magyarság rovására a harcok idején már megszereztek. A kiegyezés kora, a liberális Magyarország gazdaságilag fejlődő, iparosodó kora nem vette észre, mi történik az egykor színtiszta magyar Délvidéken. Ujlból megindult ai magyar országépítés, országépítés a romokból, A magyarságot a start mezéjén ismételten hátrábbhagyták, abban a helyzetben, amelyet a> szabadságharcban való elbukás, az idegen elnyomás és a szerb vajdaság intézkedései sóztak a nyakára. Megindult a szabadverseny és senki sem kérdezte, hogy mi volt a szabadságharc előtt a magyaroké, senki sem kutatta, hogy ki milyen jogon jutott a birtokához. Továbbfejlődött az élet és csodálattal állapíthatjuk meg, ho:s:y amikör másodszor építettünk országot a török kiűzése után, eredeti bűnnel ismét nem adtunk a mag

y arságnak jóvátételt, nem helyeztük egyenlő alapra az ország többi nemzetiségével, elindítottuk a liberális kor szabad versenyének útján és a magyarság #

ebben alulmaradt. A kivándorlás éppen a fajmagyarok részéről talán seholsem volt olyan számottevő, mint a Délvidéken. A mia^ ülése 1942 december 1-én, kedden. I gyarság a kossuthi tradíciókhoz sehol sem raj gaszkodott olyan görcsösen, mint a Délvidéken ! és mégis az lett az eredmény, hogy a Délvidék ; gazdagodott," a lakossága is szaporodott, talán I az iskolák száma is, azonban senki sem tekin- ' ; tette, hogyan fejlődött ilyen körülmények kö; zött a magyarság. Annyira ment a dolog, hogy ; a liberális kor végén, a világháború előtt talán a kaszinók világában, a politikai hatalmasságok körében minden szép és minden fényes volt, ugyanakkor kicsúszott a föld, kicsúsztak a falvak és kicsúszott a gazdasági fejlődés lehetősége a magyar nép kezéből. Bekövetkezett Trianon tragédiája, bekövetkezett ennek az országrésznek elszakítása a magyar hazától. Arról, hogy milyen csalórlá| sok, milyen mellékkörülmények közt történt ez és milyen esiemények ^kísérték a Délvidék elszakítását az anyaországtól, más alkalommal számolnék be és akkor tisztázódnék egyes nemzetiségek politikai magatartása is. A 20 éves idegen rabságnak, amelyben a magyar nemzet a legszörnyűbb elnyomatás mellett f is magáratalált, egy háború, honvédségünk vére hullásai vetett véget és most harmadszor is egy országépítés kezdetén és küszöbén állunk. Megnyugtatott a magyar kormány felelős miniszterelnökének a kijelentése, hogy pozitív • magyar politikát akar folytatni a nemzetiségi I kérdésben. Igen, a szentistváni gondolatnak I erkölcsi alapot kell adnunk, erkölcsi alapja I pedig az, hogy erőt a magyarságnak, hogy | meg is tartsa, minden egyes tagja megtartj hassa a szentistváni gondolatot; megtartani I pedig csak akkor és úgy tudja, ha a magyar ! nép is egyenlő helyzetben lesz, legalább is i egyenlő startvonalon indul el az új országI építés útján. (Tóth János: Nagyon helyes!) Teljesen lehetetlen az, hogy mindazokat <az I idegen államhatalom által tett intézkedéseket, j amelyeknek kimondott célja a magyar nép | erkölcsi és anyagi lerontása volt, akár huma! uizmusból, akár a szentistváni gondolat rossz I alkalmazásából, akár pedig a nyugalmi helyI zet fenntartásának kényelmes álláspontja kedvéért fenntartsuk és mint követendő elvet, I mint elfogadható maximát állítsuk most is az országvezetés elé. Megnyugváissal fogadta a délvidéki magyarság a kormányzatnak azt az intézkedését, amellyel a Délvidéken a szerb agrárreform által megbolygatott gazdasági egyensúly visszaállítására törekedett, Éppen ebben és az ezt követő többi kérdésben fokozatosan kidomborodik ennek a jóvátételnek a gondolata. A szerb államhatalom- abból a tételből indult ki, hogy a fold nem kereskedelmi tárgy, hanem a \ népeknek • az élettere és hogy legbiztosabban tartozik egy terület az illető országhoz akkor, ha az ország földje megélhetésül szolgál az illető ország lakosságának és ha határvédvonalát az illető fajnak, vagy az illető nemze! tjségnek, — akié az ország — paraszttömegieimek Maginot-vonalá'biólj építi !ki. Ezt meg is tette. A Bácskában és Baranyában gondolkodás nélkül 183.0010 kat. hold földet-sajátított ki, papíron kártalanításért, a gyakorlatban kártalanítás nélkül A megmaradt földek után is szedte az adót. szedte a szétosztott földek után is. úgyhogy a magyar birtokosok anyagilag teljesen tönkrementek, az arról a földről leszorított magyar munkásréteg pedig kénytelen i volt ősi örökét elhagyva idegenben keresni I megélhetést. (Ügy van! a középen.)