Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
388 Az országgyűlés képviselőházának 317. ki kell térnünk, hogy a közellátásnak itthon mit kellene figy eleimbe vennie. A harctéren lévő kisemberek családtagjainak ellátásán kivül arról is kell gondoskodni, hogy a saját szükségletükre történő sertéshizlalásra a Suturától és a Hombártól kiutalják nekik! a szükséges takarmánymennyiséget, mégpedig a legrövidebb időn belül, mert lehetetlen annak az asszonynak, annak a hitvestársnak megírni férje számára ki a frontra, hogy nem tudja a hízóját meghizlailni mert nem kap sem a közellátástól, sem sehonnan eleséget a hizlalásra. (Pap József: 80 pengőért akarnak adni nekik!) Több helyen is hangoztatták a munkáslkérdés terén uralkodó viszonyokat. Kamarai értinkezletieken és másutt, gazdialártekezléteken is felvelődnek ezek a kérdések. Igenis szükség van ennek a kérdésnek rendezésére, mégpedig a jövő évi termés biztosítása céljából. Mert ha nem. rendezzük ezeket a kérdéseket, akkor a jövő évben határozottan zavarok lesznek a munkáskérdési körül. Mi^rt? Azért, mert a mi (gazdasági terményeinknek árai nem bírják meg a 9—10 pengős napszámot, annak a mezőgazdasági munkásnak meg a be-ruházkodás és családfenntartás szempontjából szüksége vari ilyen keresetre. Indokolt lett volna tehát már a gabonaárak felemelése. Ezt nem mi gazdák kérjük, mert mi nem felemelést, hanem arányosítást kértünk. Ha nem tudják arányosítani — és látjuk, hogy nem tudják arányba hozni az ipari cikkek árait a mezőtgazdasági termények áraival, mert két év óta egyforma mezőgazdasági terményárak vannak, az ipari cikkek ára pedig a két év előtti arák tízszeresét is felülhaladta, — akkor nincs más mód, mint a mezőgazdasági termények árának einelé&o. Két évvel ezelőtt 1 pengő 20 fillér volt annak az alsóruháhozvalónak métere, amelynek ára ma 14—16 pengő. Lehetetlen, hogy a 20 pengős búzából és a 14 pengős kukoricából nemcsak a termelő, hanem a cselédje is csalk azt a mennyiséget kapja meg, ami az ellátáshoz szükséges és az ezenfelüli mennyiségért csak alacsony terményárat kapjon. Ezért bi zony lerongyolódva járnak és dolgoznak. Ezeken segíteni kell és a rajtuk való segítés igen nehéz ós talán lehetetlen volna a nélkül, hogy az iparí cikkek magasra feltornászott árait leüssék vagy esetleg csak megfékezzék a további áremelkedést nagy erőfeszítéssel. • t De ilgenis szükség van arra, hogy itt a terményárak és az ipari árak rendezése megtörténjék. (Voirga József iparügyi miniszter a terembe lép.) Nagyon örülök s hogy a kereskedielem- és iparügyi miniszter ur megérkezett. Éppen a tegnapi nap folyamán nagyon szomorú és sajnálatos dolgot láttam, a legszegényebb magyar népréteg megzsarolását. Ez abban alighogy a vásárokon több helyen pénzosalók jelennek meg, akik asztali játékokkal játszanak és er re tudomásom szerinti iparengedélyük van, mert mind a csendőrség, mint a közigazgatási hatóság' engedi őket játszani. Ezek a szerencsejátékok annyira elharasp óztak, hogy 50—60 ilyen ember van egy kisebb vásárban is. Hazárdjátékot folytatnak. Az a szerencsétlen szegény nép, amely pénz után vágynék, beugrik nekik, mert nemcsak azzal áll szemben, aki az asztalon azzal a játékkal játszik, hanem a társaival is. (Varga József iparügyi miniszter: Nem erre kaptak iparengedélyt, az" egészen hi* zonyos.) Akkor nem tudom, t. miniszter úr. hogy miért hagyja, a csendőrség. (Papp József; ülése 1942 december 1-én, kedden. A csendőrséget kellene utasítani, hogy tiltsa meg az ilyesmit!) Nem tudom, miért hagyja a csendőrség^, vagv a vásár rendezősége ezeknek a szerenosejátékosoknak a szabad működését. Négy-Öt-hat tagból áll egy ilyen társaság. Egy játszik, a többi beugratja a szegény embereket. Tegnap azt a szomorú esetet láttam, hogy a szegény férj és! feleség valósággal > egymásról szedte le a ruhát e miatt a hazárdjáték miatt a vásáron. (Matolcsy Tamás: A belügyhez tartozik!). Nem tudom, iparengedélyt az iparügyi miniszter úrtól kaptak. (Varga József iparügyi miniszter; Nem erre!) Ezt a kérdést a zárt hoztam fel, hogy vizsgálják felül ezt az ügyet és ennek a játéknak a szigorú eltiltását kérem, hogy ne harapózzék el (Helyeslés a szélsőbalolaalon.),^ mert sok szegény embert tesz teljesen békétlenné, és ezeknek az embereknek valahogy meg kell sinylemök, amit ezzel a játékkal könnyelműen, rábeszélésnek engedve elveszítenek. Mélyen t Képviselőház! A gabonaárakkal kapcsolatban a nyár folyamán a termés betakarítása előtt voltunk a pénzügyminiszter úrnál, mint gazdasági csúcsminiszternél. Látva és érezve minden más cikk áremelkedését, kértük őt, tegye lehetővé, hogy a gabonaárakat I emeljék, hozzák arányba az ipari árakkal. A miniszter úr akkor azt mondotta nekünk, hogy több mehézség miatt nem gondolja, hogy ezt meg tudja valósítani. Hivatkozott (l-l 1 cl, hogy ebben az esetben a tisztviselőtársadalom fizetését is emelni kell és azt mondotta, hogy az a céljuk, hogy nemhogy emelnék a gabona árát, hanem inkább a kenyér árát akarják leszorítani. Mi akkor is mondottuk, hogy a tisztviselőtársadalom, még a falun lévő tisztviselőtársadalom fizetésének is nagyon kis százaléka kell a kenyérmagvak beszerzésére, : ezzel szemben a ruházkodással kapcsolatban, és más téren vannak olyan kiadásai, amelyeket 1 mostani alacsony fietéséből tényleg nem tud I fedezni. Hivatkozott a miniszter úr arra, hogy j a szövetséges hatalmakkal lekötött gabonaárat fel kellene emelnünk, ha itthon emelnők az árakat. Mi erre megoldást ajánlottunk, mégpedig azt,, hogy egy alapot kellett volna létesíteni, amelybe, mondjuk, a kerek összegben 40 pengős búza minden eladott métermázsája után 1 pengőt kellett volna fizetnie a gazdának. Ebből tudtuk volna pótolni azt a hiányt, amely a kiszállított gabonaár felemelése nélkül állt elő. (Matolcsy Mátyás: Egy mázsát nem szállítottunk ki, mert nincs!) Ez nem történt meg. Más dolgoknak árát határozottan felemelték. Nem mondom azt, hogy teljesen, elment a termelési kedv, de nincs semmi vonzás és nincs irányítás, ami rendezné a termelésnek rendes mederben való folyását. Meg kívánom még említeni a falvakban lévő úgynevezett gazdatitkárok vagy faluveze tők kinevezését. Én ezt az intézményt hasznosnak és szükségesnek tartom, de adjunk nekik j megfelelő jogkört és elsősorban győződjünk meg arról, hogy tulajdonképpen kik és milyen egyének ezek termelési, értékesítési és köz! ellátási szempontból. A legrövidebb időn belül : szükséges volna a falusi elöljáróságokat és a I közellátási hivatalokat jelentésre felszólítani. j — mert minden községben van egy ilyen faluj vezető — hogy tulajdonképpen történt-e már S valami a közellátás céljából a holdankinti j vagy a kataszteri aranykoronán alapuló ki! vetés szempontjából. Tudnunk kellene, hogy