Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

^82 Az országgyűlés képviselőházának 317. Testvérek — ez magyarul Neumannt ' jelenti — Papírgyár Rt. 1923-ban alakult. Alapította hét asiclló: Naményi-Nfeumann József, Izidor, Mór, Johnny, — ez Amerikában él — Simon, Andor és Naményiné. A részvénytársaságnafc eredetileg 10.000 darab részvénye volt, à 500 korona, annakidején ez 5 millió papírkorona volt. Az 5 milliós részvénytőkét az 1923. évi közgyűlésen ta papírkorona zuhanása idején 5 millióról 205 millió koronára emetlék^ és bekapcsolták felest) e a rokon Aschner Lipótot. (Mos g ás a ballodalon.) Az egyik éppúgy vállalkozó» mint •a másik, csak Aschnemek, mondjuk, mellékfoglalkozása is voit, hiszen közismert, hogy van neki valamivel nagyobb üzlete is. Most már 410.0ÛO darab részvény volt à 500) korona, összesen 205 millió korona. A tiszta, nyereség ebben az évben 33 millió korona. Tényleg nehéz volt már a helyzet az 5 millió koronás alaptőkével. 1926-ban jön a pengfőkorszak, az alaptőkét 220.000 pengőre emelik, db a vagyonból senki sem fizet be a partnereik -köziül egy fillért sem a kasszába. Átalakul ez a részvénytársaság pengőre), lesz 16.400 drfo. 50 ^ pengős részvény, amely megoszlik a két család közt. 1929-ben felemlik a részvénytőklét 820.000 pengőről 2 millió pengőre. A részvények száma 40.000-re emelkedik. 1939-ben alaptőkeemelést hajtanak végre 2 millió pengőről 4 mililő pengőre a latens és a nyilt tartalékokból, tehát senki nem fizet be egy fillért sem. Ez jelent 40.000 darab egyenként 100 pengős, részvényt 50—50%-ban a két család közt. A tiszta nyereség ebben az évben 471.006 pengő. 194>0-bien a tiszta nyereség 490.000 pengő, de a tartalékalapban van 590.000 pengő. A további meglévő tartalékokból az alaptőkét 4 millió pengőről 6 millió pengőre emelik fel anélkül, hogy a két, család megint egy fillért is befizetne a kasszába. Marad 40.000 részvény, de a 100 pengős névértékben egyszerűen lebélyegzik 150 pengőre. 1942-ben, abban az évben> amelyikről hirdetik, hogy most _ háborús haszon pedig nincs, a mérlegben a tiszta ha^ szón 1,690.000 pengői Fel óhajtom hívni a t. Ház figyelmét arra, hogy ezek a hivatalos adatok. Viszont ugyanakkor a cégbíróság 1942-ben tíz évre visszamenőleg megsemmisíti a mérleget és az eredményszámláik megállapításait, ami nem tesz semmit. Itt már egyébként is benne vagyunk a zsidótörvények hatásában, több gojt kell bevenni a cég árjásítása miatt, !ki kell mutatni a hasznot, csupa kellemetlen dolog és ennek következtében Aschner Lipót meggondolja a dolgot és a maga 50%-os részét eladja! ebből a papírgyárból egyik vezető bankunknak, 19 kiváló vállalat körülbelül 14 millió pengő értékű részvényeiért. Mármost mi a mérleg? Csak az egyik, tehát az 50%-os társ 1923 óta, tehát 19'év alatt kapott 1,700.000 pengő osztalékot, 1,500.000 pengő fizetést és egyéb jövedelmet, 10O.00Ö pengő igazgatósági jutalékot és eladja a maga részét 14 millió pengőért. (Felkiáltások a szélsőbdloldalon: Borzasztó!) Ez összesen 17,300.000 pengő és ha nagyon 'bőven számítjuk, ez a szörnyű vagyon 1 millió pengő befektetéssel kerekedett. Ismétlem, nem nagyvállalatról, hanem középvállalatról van szó és 1923 és 1942 között, tehát legnagyobbrészt a szegény, trianoni Magyairorszagon. Ez a két zsidó családnak együttvéve 34,600.000 pengős jövedelmét jelentené, de ha nem 34 milliót kerestek is, hanem csak 30 milliót, vagy csak 20 milliót kerestek ülése 1942 december 1-én, kedden, volna, mondjuk, 14 év alatt, ez is világot vet a magyar munkásviszonyok tökéletes elesettségére, mert ebben a gyárban a munkásnak és tisztviselőnek végesvégig, 1942-ig semmiféle szociális intézménye, semmiféle jóléti berendezkedése nem volt, sőt a tisztviselőknek nyugdíjalapjuk sem volt. Ezek az óriási számok mutatják meg, híogy mi történt ebben az országban. Ez mutatja meg a munkásság és a fogyasztók kettős kizsákmányolását, pedig ez a középvállalat csak úgy dolgozott, mint a többi. Természetesen úgynevezett tartalékokkal, mert van rendes tartalék, azután rendkívüli, rejtett, csendes értékcsökkenési, arfolyamkülönbözeti, felújítási, nyilt, burkolt és látens tartalékalap. (Derültség a szélsőbaloldalion.) A hatalmas állami kedvezményeket pedig, (Mester Miklós: Mik voltak azok?) tehát az adókedvezményt, az ipari kedvezményt, a vámkedvezményt, az ezt az óriási jövedelmet vagyonná átváltoztató vállalat nem kell, hogy a mi. kir. államkincstárnak újra visszafizesse. Micsoda dolog is volna? Majd Veréib János, a magyar kezdő kisiparos hat esztendő alatt visszafizeti azt a 3000 pengőt, amivel megsegítették. Azt mondom tehát, igen t. Ház, ezeknek a vállalatoknak a portáján kellene körülnézni, hogy mi módon lehet tisztességesen feltölteni az önellátása, alap kasszáját és hogy leheti az új magyar keresztény exisztenciák számára az elinduláshoz pénzt szerezni. A kormány általános* gazdaságpolitikájáról csak azt mondhatom, hogy az utolsó, tragikusnak nevezhető hónapokban két nagy szavazás volt ebben az országban a bizalomról és mindkét szavazás igen balul ütött ki. Az egyik szavazás eredménye az, hogy 5 millió métermázsa gabona hiányzik, amiről a leghatározottabban állítom, hogy megvan, (Czermann Antal: Meg sem termett!) a másiké pedig az, hogy 700,000.000 pengő papírpénzt rejtettek el, amely szintén megvan valahol. Az első súlyos vesztleség a sok esztendős árpolitika , természetes következménye. Legalább is súlyos és tekintélyes százalékban a kontárságnak és annak az eredménye, hogy éveken kereszttU hiába beszéltünk, hiábia mondtuk meg kísértetiesen, hogy mi fog bekövetkezni, mi szélsőségeseik voltunk. Mert itt évek óta azt történik, hogy roppant előkelő urak szélsőségesnek minősítenek gondolatokat és terveket, amelyeket aztán egy-két esztendő múlva megvalósítanak, későn és rosszul. (Ügy van! Ügy vanf\ a szélsőbaloldalon,) Ez a szélsőségek dolga jelenleg Magyarországon. (Taps a szélsŐbwlolaaion. — Piukovich József: Ez a tényállás! így vagyunk!) Hiába volt minden figyelmeztetés. Mi nyíltan megmondtuk és, én magam annakidején gróf Teleki Pál miniszterelnök úrhoz intézett nyilt levelemben megírtam, hogy miért van szükség botrányra. Megmondtam, hogy az árszabályozás során egy anarchisztikus, a liberális gazdasági rendben helytelenül kialakult árviszony latot rögzítettek le. Ezt az árviszonylaltot aztán ráerőszakoltuk a magyar közgazdasági életre, elsősorban az őstermelőkre, a mezőgazdaságra és a másik oldalon megengedtük a túlságosan nagy árjátékot. Ennek természetes következményét rendkívül keservesen fizetjük meg ma és megfizetjük azt a töméntelen próbálkozásít Kaosóhval, Lakyval é$ éppenúgy Lossonczy miniszter úrral, mert elvesztegettük a drága időt azokkal a kísérle-