Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Äz országgyűlés képviselőházának 317. sag okát, hiányokat és új szükségleteiket mindig és örökké megmutatjuk, ez azonban nem szélsőség, és nlam szélsőség a másik részen ia há; ború megnyerésére irányuló sziellemi és akarati törekvésünk sem, mert a győzelmet egyszerűjen nem lehet szélsőségesen kivánni. A zsidó sajtó állíthatja ezt, de. t. Ház, méltóztassiainak tudomásul vienni hogy az amerikaiaknak iaz afrikai parton történt partraszállása óta a budapesti tőzsdén az összes részvények ára — 95%-ig zsidó alkuszok kezén 7- 30%<kal emelkedett. Erről nem írnak semmit sem a lapokban. (Rassay Károly: Mert a kormány akarja hogy most emelkedjenek a részvények! A vagy on váltságra való tekintettel! — Mozgás a széisobaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Persze! — Elnök csenget.) És nem szélsőség az sem, ha aat állítjuk, hogy ilyen időkben — mert már frázisnak látszik megismételni, hogy az életnek és halálnak küzdelméről van szó — a lamgyosság, a bágyadt úri előkelősködés és a nagyképű objektivitás egyszerűen az ellenség megsegítése. (Nagy László: Igten! Ügy Van!) Amikor pedig a zsidóság követeli tőlünk a halk hangot, ez már hangos angolszász és kommunista propaganda. T. Ház ! Az elmondottak alapjám a politikai alapelveket oda egysizerűsítheteni, hogy korunk sajátos viszonyai között a politikus a közösségi életmegnyilvánulásoknak négy síkján Ibírálja el tulajdonképpen a kormányzatnak a működését és keresi azt az egészsége© életformát, amelyről szólottam, szintén négy helyien: a külpolitikai, a társadalmi, a belpolitikai és a gazdasági síkon. A magyarságnak külpolitikai átformálása-* ról a kümgyi tárcának költségvetései idején. beszéltem és Bátz Kálmán igen t. képviselőtársam tiszteletreméltóan zavaros szlavofil elmefuttatása csak megerősítette hitemet. (Derültség, — Rát» Kálmán: Kérem, ha nemi szolgálhatok kellő szellemi táplálékkal!... — Zaj.) A pánszlávok általában szükségszerűen ködösek és akik sokat foglalkoznak ezekkel a szétáradó pánszláv elméletekkel, azokra valóban ráragad valami a homályból és zűrből. (Delültség a szélsőbaloldalon. — Rátz Kálmán: Halljuk a tisztázást!) Beszédem óta megismertük a Nineteenth Century cikkét az angol elgon|d)olásról, amely szeriiift arra valók vagyunk, hogy szláv szomszédaink kiirtsák belőlünk a revíziós törekvés seket. Az angolbarát előkelő urak pedig bizonyára nagy lelkesedéssel fogadták Henderson volt miniszter és munkáspárti vezér beszédét és üzenetét a magyarországi elvtársakhoz, amelyberJ a magyar proletárság felszabadításáról a következőket mondotta (olvassa): »A magyarországi szolcdáldemokrata párt, amelynek jó néhány vezetőjét személyesen ismerem, tengeti ugyan még életét, de szabadságát megrabolták és százfelől fenyegeti az üldöztetés veszedelme.« (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) És azt mondja Henderson úr még, hogy: »A nagybirtok urainak hatalma nagyobb, mint valaha és a Kállaykormány homályos ígéreteikkel hitegeti a parasztságot. A magyar paraszt és szakmunkás rabszolga.« így Henderson úr, aki beígéri nekünk a demokratikus Magyarországot, természetesen a szabotázs áráért. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) j A szociáldemokrácia pedig él és virul Magyarországon. Programmja teljesen érvéntyülése 1942 december 1-én, kedden. 381 | ben van. Ha külön cikkben ebben a pillanatban beadná a cenzúrába valaki, legtöibb mon-! datât egyszerűen kihúznák. Állítom továbbra is, Magyarországnak leghalálosabb veszedelme a pánszláv-bolsevistaxsidó-angolszász-deanokrata világszövetség (Derültség.); ez elég cifra, mert elég cifra az a társaság, amelyikről beszélek. Ez a társaság Magyarország életét, évszázados külpoütikani kat veszélyezteti. Nem lehet tehát máshol a helyünk;, hia már a nagy, hatalmas külpolitikai irányzatoknak faji, népi, állami, birodalmi •alapjairól beszélünk, mint a germán» a latin 3s a finn-ugor népek oldalán, a nacionalista oldalon, egy olyan Európában, amelyben a szabad népeket megbecsülik. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Jellemző egyébként, hogy a kormány hivatalos külpolitikáját fenntartás njélkül támogató jobboldali ellenzéket a zsidó bőkéhez tartozó és a zsidó érídiekeltségű ujsá^ jókban mindennap mint az idegen eszmék vak megszállottjait lehet rágalmazni. Ez a lovagias fizetség a lojalitásért a cenzúrán át. (SzöUősi Jenő: A Magyarország közölte Peyer gyalazkodaßat a nyilasok ellen!) Peyert támogatja a kormánypárti sajtó . velünk saetmjben! — Zaj. — Elnök csenget,) Szomorú dolog beszélni a malgyar társadalmi élet képletéről. Évszázadok rétegeződnek bele a mi társadjalmi felfogásunkba Az aduiról hirdetett marxista osztályelméletnek, édestestvére lés egiyben jogosítványa' a felülről igen gőgösen süvítő osztálygyakorlat. Egymás, mellett élünk, és nem egymással. Mindenkinek igaza van ebben az országban, aki kaisiztszelLemrőii, címkórságról és osztály önzésiről beszél. A magyar kultúrpolitika súlyos vétke és. mulasztása kicsap minden tényből. A technikai haladás által előidézett változásokról, a munkáskérdés lényegéről, a, munkamegosztó társadalom szervezetéről fogalma sincs a magyar középosztálynak. Az egyetemi nevelés avas és évszázadokon elmaradt ezen a területen. A legújabb politikai elméletekről — érteim ez alatt például az 50 esztendősöket — 3—400 oldalas egyetemi tankönyvek végén mindenesetre található 5—10 oldal, ha nagyon modern a könyv, Az új népi kiválasztás, ennek a kornak alapos megismerése, a nemzeti szükségletek tanítása, a tényleg létező válaszfalak ' ledöntése sürgős nemzeti feladat ahhoz, hogy ne hiába beszéljünk egy osztálytalan magyar nacionalista társadalom megépítéséről. A magyar életnek gazdasági síkján talán a legnagyobb az elmaradottságunk és természetesen ezen a téren tolul előtérbe a legbrutálisabhan a zsidókérdés, behálózva a magyar munkának és életiküzdelemnek minden egyes jelenségét. Az igen tisztelt kormány a Nemzeti Önellátása Alap révén próbál keersztény exisztenciákat teremteni és néhányezerpengős visszafizetendő kölcsönt kapnak azok az ifjak, akik vállalkoznak és elindulnak az élet útján. Igen t. Ház! Engedjék meg nekem, hogy elmiéllkedéis helyett egy gyakorlati példával mutassam meg, milyen volt a múltban, a trianoni szűk esztendőkben az államilagi támogatót* zsidó felemelkedés', hogy fogalmat szerezzünk a 30G0 pengős támogatást visszafizető magyar ifjú üzletember nehézségeiről. Példának egy magyarországi tiszta zsidó középvállalatot és annak karrierjét említem meg. Á vállalat természetesen a legnagyobb állami kedvezménynyel, a vámvédelem és az adómentesség; kedvezményeivel indult el útjára 1923-ban. Az igazi mese a következőkép hangzik: Naményi 54*