Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Äz országgyűlés képviselőházának 317. sag okát, hiányokat és új szükségleteiket mindig és örökké megmutatjuk, ez azonban nem szél­sőség, és nlam szélsőség a másik részen ia há; ború megnyerésére irányuló sziellemi és akarati törekvésünk sem, mert a győzelmet egyszerűjen nem lehet szélsőségesen kivánni. A zsidó sajtó állíthatja ezt, de. t. Ház, méltóztassiainak tudo­másul vienni hogy az amerikaiaknak iaz afrikai parton történt partraszállása óta a budapesti tőzsdén az összes részvények ára — 95%-ig zsidó alkuszok kezén 7- 30%<kal emelkedett. Erről nem írnak semmit sem a lapokban. (Ras­say Károly: Mert a kormány akarja hogy most emelkedjenek a részvények! A vagy on váltságra való tekintettel! — Mozgás a széisobaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Persze! — El­nök csenget.) És nem szélsőség az sem, ha aat állítjuk, hogy ilyen időkben — mert már frázis­nak látszik megismételni, hogy az életnek és halálnak küzdelméről van szó — a lamgyosság, a bágyadt úri előkelősködés és a nagyképű ob­jektivitás egyszerűen az ellenség megsegítése. (Nagy László: Igten! Ügy Van!) Amikor pedig a zsidóság követeli tőlünk a halk hangot, ez már hangos angolszász és kommunista propa­ganda. T. Ház ! Az elmondottak alapjám a politikai alapelveket oda egysizerűsítheteni, hogy korunk sajátos viszonyai között a politikus a közösségi életmegnyilvánulásoknak négy síkján Ibírálja el tulajdonképpen a kormányzatnak a működé­sét és keresi azt az egészsége© életformát, amelyről szólottam, szintén négy helyien: a kül­politikai, a társadalmi, a belpolitikai és a gaz­dasági síkon. A magyarságnak külpolitikai átformálása-* ról a kümgyi tárcának költségvetései idején. beszéltem és Bátz Kálmán igen t. képviselő­társam tiszteletreméltóan zavaros szlavofil elmefuttatása csak megerősítette hitemet. (De­rültség, — Rát» Kálmán: Kérem, ha nemi szol­gálhatok kellő szellemi táplálékkal!... — Zaj.) A pánszlávok általában szükségszerűen ködö­sek és akik sokat foglalkoznak ezekkel a szét­áradó pánszláv elméletekkel, azokra valóban ráragad valami a homályból és zűrből. (De­lültség a szélsőbaloldalon. — Rátz Kálmán: Halljuk a tisztázást!) Beszédem óta megismertük a Nineteenth Century cikkét az angol elgon|d)olásról, amely szeriiift arra valók vagyunk, hogy szláv szom­szédaink kiirtsák belőlünk a revíziós törekvés seket. Az angolbarát előkelő urak pedig bizo­nyára nagy lelkesedéssel fogadták Henderson volt miniszter és munkáspárti vezér beszédét és üzenetét a magyarországi elvtársakhoz, amelyberJ a magyar proletárság felszabadítá­sáról a következőket mondotta (olvassa): »A magyarországi szolcdáldemokrata párt, amelynek jó néhány vezetőjét személyesen ismerem, tengeti ugyan még életét, de szabad­ságát megrabolták és százfelől fenyegeti az üldöztetés veszedelme.« (Mozgás és ellenmon­dások a szélsőbaloldalon.) És azt mondja Hen­derson úr még, hogy: »A nagybirtok urainak hatalma nagyobb, mint valaha és a Kállay­kormány homályos ígéreteikkel hitegeti a pa­rasztságot. A magyar paraszt és szakmunkás rabszolga.« így Henderson úr, aki beígéri ne­künk a demokratikus Magyarországot, termé­szetesen a szabotázs áráért. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) j A szociáldemokrácia pedig él és virul Magyarországon. Programmja teljesen érvénty­ülése 1942 december 1-én, kedden. 381 | ben van. Ha külön cikkben ebben a pillanat­ban beadná a cenzúrába valaki, legtöibb mon-! datât egyszerűen kihúznák. Állítom továbbra is, Magyarországnak leg­halálosabb veszedelme a pánszláv-bolsevista­xsidó-angolszász-deanokrata világszövetség (De­rültség.); ez elég cifra, mert elég cifra az a társaság, amelyikről beszélek. Ez a társaság Magyarország életét, évszázados külpoütikani kat veszélyezteti. Nem lehet tehát máshol a helyünk;, hia már a nagy, hatalmas külpolitikai irányzatoknak faji, népi, állami, birodalmi •alapjairól beszélünk, mint a germán» a latin 3s a finn-ugor népek oldalán, a nacionalista oldalon, egy olyan Európában, amelyben a sza­bad népeket megbecsülik. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Jellemző egyébként, hogy a kormány hivatalos külpolitikáját fenntartás njélkül támogató jobboldali ellenzéket a zsidó bőkéhez tartozó és a zsidó érídiekeltségű ujsá^ jókban mindennap mint az idegen eszmék vak megszállottjait lehet rágalmazni. Ez a lovagias fizetség a lojalitásért a cenzúrán át. (SzöUősi Jenő: A Magyarország közölte Peyer gya­lazkodaßat a nyilasok ellen!) Peyert támo­gatja a kormánypárti sajtó . velünk saetmjben! — Zaj. — Elnök csenget,) Szomorú dolog beszélni a malgyar társa­dalmi élet képletéről. Évszázadok rétegeződnek bele a mi társadjalmi felfogásunkba Az adui­ról hirdetett marxista osztályelméletnek, édes­testvére lés egiyben jogosítványa' a felülről igen gőgösen süvítő osztálygyakorlat. Egymás, mel­lett élünk, és nem egymással. Mindenkinek igaza van ebben az országban, aki kaisiztszel­Lemrőii, címkórságról és osztály önzésiről beszél. A magyar kultúrpolitika súlyos vétke és. mu­lasztása kicsap minden tényből. A technikai haladás által előidézett változásokról, a mun­káskérdés lényegéről, a, munkamegosztó társa­dalom szervezetéről fogalma sincs a magyar középosztálynak. Az egyetemi nevelés avas és évszázadokon elmaradt ezen a területen. A leg­újabb politikai elméletekről — érteim ez alatt például az 50 esztendősöket — 3—400 oldalas egyetemi tankönyvek végén mindenesetre ta­lálható 5—10 oldal, ha nagyon modern a könyv, Az új népi kiválasztás, ennek a kornak ala­pos megismerése, a nemzeti szükségletek taní­tása, a tényleg létező válaszfalak ' ledöntése sürgős nemzeti feladat ahhoz, hogy ne hiába beszéljünk egy osztálytalan magyar naciona­lista társadalom megépítéséről. A magyar életnek gazdasági síkján talán a legnagyobb az elmaradottságunk és természetesen ezen a téren tolul előtérbe a legbrutálisabhan a zsi­dókérdés, behálózva a magyar munkának és életiküzdelemnek minden egyes jelenségét. Az igen tisztelt kormány a Nemzeti Önellátása Alap révén próbál keersztény exisztenciákat teremteni és néhányezerpengős visszafizetendő kölcsönt kapnak azok az ifjak, akik vállalkoz­nak és elindulnak az élet útján. Igen t. Ház! Engedjék meg nekem, hogy elmiéllkedéis helyett egy gyakorlati példával mutassam meg, milyen volt a múltban, a tria­noni szűk esztendőkben az államilagi támogatót* zsidó felemelkedés', hogy fogalmat szerezzünk a 30G0 pengős támogatást visszafizető magyar ifjú üzletember nehézségeiről. Példának egy magyarországi tiszta zsidó középvállalatot és annak karrierjét említem meg. Á vállalat ter­mészetesen a legnagyobb állami kedvezmény­nyel, a vámvédelem és az adómentesség; ked­vezményeivel indult el útjára 1923-ban. Az igazi mese a következőkép hangzik: Naményi 54*

Next

/
Oldalképek
Tartalom