Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Àz országgyűlés képviselőházának 317. i szempontból s minden adottságuk megvan ahhoz, hogy ilyen központokká felerősíttesse­nek. Ezeknek a ivarosoknak és ia hozzájuk gravi­táló vidékeknek elevenségét, fejlődési lehetősé­geit fokozott kereskedelmi és ipari megerősí­téssel lehet megóvni az időleges elvértelenedés- •> tői. Azonkívül olyan pótlásokról kell gondos­kodnunk az esetleg előálló hiányok kiegészíté­sénél, akik vagyonszerzési mohóságukkal nem licitálják túl azokat, akiknek leváltását komoly, életbevágó nemzetérdekek parancsolják. (Élénk helyeslés.) Az idegen uralom alatt főként a magyar kisiparosok és kiskereskedők adták míeg az el­románosodással szemben ezeknek a városoknak a magyar színét. A városokat lakó kisiparosság sokszor erejét meghaladóan vállalta a kisebb­ségi sorsot, ösztönösen vállalta és tartotta köte­lességének, hogy műhelyében a szigorú rendel­kezések ellenére is csak magyar fiukat nevielt az ipari foglalkozásra, csakhogy a magyar iparos őrhelyek üresek ne maradjanak. (Tetszés.) Büszkén vállalta a magyar sorsot és akadályul szolgált ahhoz, hogy az idegen gazdasági élet minden vonalon alkalmazkodni tudjon nemzeti ideológiájához. Még a soviniszta román is* ha becsületes munkát és zavartalan rendelést és le- i bonyolítást akart, magyar iparost, magyar munkást keresett fel. Ezért volt Bukarest Eo­mániában a legnagyobb magyar város, amelyet sokezer magyar munkás keze «melt ki a bal­káni sárból. (Ügy van! úgy van!) A magyar iparos azokban az időkben állta az őrséget az idegen tengerben, amikor a ma­gyar tisztviselők tízezrei voltak kénytelenek vándorbotot venni £ kezükbe és súlyosabbá kellett tenniök a minden * oldalról megcsonkí­tott Magyarország terhét, ugyanakkor, amikor a magyar munkásságot kenyérszerzési és vi­lágnézeti tömegszuggesztiók a szociálde­mokrata szervezetek körébe vonzották. Hiszen emlékezetünkben élnek azok az idők, amikor a magyar párt minden erejével azon munkálko­dott, hogy a magyar munkásságot bevigye a párt kereteibe, hogy a faji összetartozandóság érzete bennük el ne halványuljon. Szomorúan kellett annakidején megállapítani, hogy a magyar pártnak ez a törekvése igen sovány eredményt hozott. Hála Istennek, a magyar munkásság azóta megtalálta önmagát és arra az útra tért, amelyen minden magyarnak ha­ladnia kell. T. Ház! Mezey Lajos képviselőtársam be­szédében új magyar középosztály kialakulá­sának szükségességét említette. A kibonta­kozó új magyar életben ennek mielőbb be is kell következnie. Valóban helyesen tapintott rá a képviselő úr beszédének ebben a részé­ben nemzeti életünk súlyos hiányosságára. Mai középosztályunk nagyrésze a hivatalnok­középosztály függőségi helyzetében nem lehet kovásza, élesztője egy szabad véleményű és cselekvő irányú középosztálynak, a hivatalos szolgálat nem biztosíthat számára akadályta­lanságot nagyobb lendületű közéleti vagy po­litikai tevékenységhez. Én hiszem, hogy keres­kedelmi és ipari gazdasági életünk átállításá­val és erősödésével adva lesz a lehetőség az új középosztály kialakulására, amelyben a mező­gazdasággal foglalkozóknak is tekintélyes eze­repet kell betölteniök. A másik igen erős tartalékunk az eddig kevéssé méltányolt és gondozott iparosság (Ügy van! Ügy van! a középen.), amelynek öntudatos áldozatkészsége, nemzethűsége, az idegen uralom ideje alatt tanúsított magatar­tása büszkeséggel töltheti el a nemzetet. (Igaz! lése 1942 december 1-én, kedden. 365 Úgy v0n! a középen és a jobboldalon. — Pa­dányi Gulyás Jenő: Ez független réteg!) Az értékes magyar iparos- és a gondosan nte­velt munkásrétegekhez kell lehajolni, ezeket kell felemelni és támogatni, hogy kialakul­hasson belőlük az az egészséges kézműves- és középipar, amelyre nemcsak azért van szük­ség, hogy belőle és vele az új középosztály kiegészíttessék, hanem azért i& m. Q jrt nem tudhatjuk, hogy az új európai élettér' kiala­kulásakor milyen helyet tudunk a magunk számára biztosítani. Egy erősen gépesített kis- és középipar a társadalmi fejlődés útját nyitná meg a feltörő néprétegeiknek. (Pa­dányi Gulyás Jenő: Nagyon igaz!) Ezeken kí­vül már most elő kell készítenünk a kis- és középipart a háborún tán i fokozottabb terme­lésire. A mai, háborút szolgáló magyar ipar termelését annakidiejét át kell állítani a béSkie­szükségletet szolgáló cikkek termelésére. Ez az átállítás zökkenők nélkül sokféle okból he­tek alatt nem történhetik meg. Tehát a köny­nyebben üzeimbehelyezhető kis üzemeknek már most íei kell készülnliök arra, hogy a harcterekről hazatérő sokezetr munkáskéz an­nakidején ne legyen tétlenségre kárihoztatva. T. Ház! Ez alkalommal ajánlom a kormány és az illetékes minilszter urak figyelmébe, te­gyék lehetővé nagyobb összegek beillesztését a jövő éví^ költségvetésbe ipari közműhelyek léte­sítése céljából. Ez ugyan ndm csupán állami feladat, ez kötelességük a nagyobb városoknak is. Nem nyugodhatunk bele abba a mai tartha­tatlan helyzetbe, hogy az önálló kisiparosság és a munkásság pinceodúkban, levegőtlen,, bűzös, sötét műhelyekben fonnyadjon el. (ügy van! Ügy van! t \a középen.) Elképzelhetetlen a ma­gyar jövő szempontjából, Ihogy pincéikben el­csenevészedett nemzedékekre legyen alapozva a nemzeti kits- és középipar megizmosodása. T. Képviselőház! Ipari megerősödésünket szolgáin ók azzal is, ha az állam nemcsak ön­állósítási segélyakciókkal, hanem olcsó kama­tozású, hosszú lejáratú, nagyobb összegű köl­csönökkel^ is segítené azokat a már nyolc-tíz év óta küzdő, támogatásra érdemes iparosokat, akiknek az életben való boldogulását osalk az akadályozza, hogy szegény földhözragadt szülői házakból kerültek az ipari pályára, és ott haj­lék és tőke nélkül vegetálnak. Hogyan várhat­juk el ezektől ai magyar iparosioktól, hogy tőke nélkül megállják helyüket és versenyképesek legyenek és necsak két kézzel dolgozó emberek legyenek, hanem mint vállalkozó munkaadók, üzemvezetők számolnil és műhelyüket, üzemü­ket adminisztrálni tudó iparosok is. (lg a z! Ügy van! a % J0zépen.) Ezeket az évek szorgalmas munkájával tapasztalatokat szerzett értékes, vergődő magyarokat kell hossziile járatú köl­csönnel abb,a a helyzetbe juttatni, hogy külö­nösen nemzetiségi lakossággal tűzdelt váro­sokban olyan házakhoz jussanak, amelyekben lakásuk és műhelyük együtt lehet, amely há­zak őket a röghöz kössék, hogy őrhelyek legye­nek a jövő nemzedékek számára. (Helyeslés.) Ezeknek a munkahelyeknek a falain "belül a magyar kenyér életet adó illata az a csodaszer, amely a névmagyarosításnál sokkal erősebb asszimiláló hatást vált ki a nemzetiségek lakta vidékeken. (Vá'rady József: Nagyon helyes megállapítás!) T. Képviselőház! Aligha lehet dolgozó em­ber számára nagyobb öröm, mint amilyen örö­möt jelentett az ország több mint negyedmillió családja számára az iparügyi miniszter úr be­jelentése arról, hogy aiz iparosság nyugellátá­52*

Next

/
Oldalképek
Tartalom