Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
%&& Az országgyűlés képviselőházának 317. sár ól törvényjavaslat készül. Több mán ti negyedmillió család lélekzett fel erre a bejelentésre, hogy végre el fog következni az az idő, amikor az iparos szorgalmas élete végén, becsülettel ( végzett munkája után megszabadul az öregség rémétől, a nincstelenségtőL Ezzel a törvénnyel talán felnyílnak a zsilipek a jobbmódú szülők gyermekei számára is és betévednek az ipari pályákra 1 , amelyeken őszintén szólva, eddig a legnilncstelenebbek keresték boldogulásukat. Nem kívánom bővebben ismertetni az iparos élet mivoltát. Nem tudnám hívebben festeni az iparossorsot, mint .alhogyan Molnár képviselőtársunk az iparügyi tárca tárgyalásakor érzékeltette. Kérem az iparügyi és a pénzügyminiisziter urat, hogy az iparfejlesztés szem előtt tartásával a kézműipart nagyobb, olcsó hitelekkel való ellátás útján szeretettel és megértéssel támogassák és karolják fel. Hogy erre a magyar iparosság érdemes is, azt bizonyítja a múlt és hogy ez a támogatás szükséges, azt bizonyítani fogja a jövő. . Ezeken kívül tisztelettel hívom fel a kormány és (külön-külön az iparügyi, a pénzügy-, a kultusz- és a nemzetvédelmi miniszter urat figyelmét arra, hogy különösen a nemzetiségekkel megrakott területekein! körzeti iparosés kereskiedőtanoncotthonokat és iskolákat állítsanak fel a nemzet érdekeinek megfelelő mennyiségben. (Helyeslés, a középen.) Tudom, hogy éhhez igen sok pénz kell, de ezzel éppen olyan hathatósan védjük nemzetünk erejét, mint honvédeinlk fegyvereikkel a határokat. T. Képviselőház! Semmit se szeretek átvenni azoktól, akik huszonkét éven át megnyomorítóink, megalázóink voltak. Mégis szük?égesne!k tartom, megemlíteni, hogy az idegen uralom Erdélyben,, a Bánságban egészen közepes nagyságú községekben is állított fel internátusokkal egybekötött iparosiskolákat, hogy a falu parasztgyermekeit ezekben az iskolákban neveljék fel. Intelligenciát akartak nevelni, hogy a pap, a jegyző és a tanító mellett vezető szerepet töltsenek be a falvak életében, közel maradjanak a falusi nép életéhez és ne szívják magukba a városok áitforrnáló levegőjét. így akarták a nép megerősítését szolgálni. Hogy nekünk magyaroknak is mennyire szükségünk volna ezeknek az iparos- és kereskedőiskoláknak és otthonoknak a felállítására, annak alátámasztására és megvilágítására felolvasok a Ház előtt egész sor olyan nevet, amelyeknek viselői talán csak egy-két szót tudnak őseik nyelvén. (HaUjuk! Halljuk!) Ezeket a neveket csak kíváncsiságból írattam össze egy fűrészgyár tisztviselőivel, mert tudni akartam, hogy ezeken a területeken milyen .mértékű lelhet a magyar romlás. A fűrészgyárban és az erdőfcitermelésnél dolgozó román murik ások viselik^ ezeket a neveket, s nyelvük, viseletük, szokásaik, vallásuk a mi számunkra idegeri. Bikszád és a mellette levő Bujánháza és Terep község lakosai viselik e neveket s ki tudja, mennyi azoknak a szánna szerte a tájon, akik így hullottak ki a nemzet testéből. Ezeket az elrománosodott magyarokat, akikről nem sokat tudunk, nein tudjuk mióta élnek itt, elnyelte az asszony ereje és a vallás hatalma. Kérdezem!, vájjon nem követelik-e meg a mi nemzeti élrdekieink, hogy ezek az idegenajkú magyarok és fiaik visszaillesztessenek a magyar nemzet testébe? T. Ház! Most felolvasom) a neveket. Három községből, 410 nevet írtak össze, viselőik mind ülése 1942 december 1-én, kedden. fürészgyáiri és erdei munkások, Bukszádról ós a mellette fekvő két községből. Osalk^a 1 gyárak területén, dolgozó munkások névsorát tudtuk megszerezni, ezt azonban elegendőnek tartom arra, hogy ízelítőt adjak. Bikszád községből a következő neveket írták össze: Ajaki Viktor, Balog Antal, Csákány István, Elek András, Fábián Gergely, József Antal, József Ferenc, Kardos Gergely,, Kecskés János, Kecskés Miklós, Kecskés László — és itt jön vagy 5—6 Kecskés — Kardos László, Király Sándor, Katona Sándor, Lukács György, Mezei János, Mezei György, Német Imre, Pap János^ Pap László, itt következik méíg néhány Pap, ezek. azonban már románosan o-betűvel írják a nevüket — azután következnek: Szabó György, Veres Mihály és vagy hat dairah Virágos nevű, stb. Itt van azután egy közepes község, Terep: Apáti János, Apáti László, riaegint , Apáti László, Bú Károly, Balázs Kálmán, Bóta János, Ballá. István, Balog Jenő, Czeller István, Czire Ambrus, Csenteri Sándor, Deme Ferenc, Fejes János, Fehér János^ Fehér Péter — ismét egy csomó Gergely nevű, — Gajdos Mihály, Gál Lajos, Germán János, Gacsályi József, G y ügyei István, Gyákon Péter, Haska Ferenc, Hájas Béla, Horvát Endre, Hrabka Rezső. Kardos Gergely — és ismét egy egész sor Kardos nevű — Kaindos Péter, Kosa Lehel, Kádos Imre, Kanalas László, Király Mihály, Kenderesi András, Lendvai László, Lantos Tivadar, Lemdvai Lajos és a többi. Ezek mind magyar nevek. Ha elemezzük, megállapíthatjuki, hogy 70—80%-ulk tisztái, magyar csengésű név. T. Ház! Ügy érzem, vissza kell hozni ezeknek, fiait a magyar nemzet testébe, oly módon, hogy a magyar nyelvhatár peremvárosaiban — most csak Szatmár megyéről szólok — Szatmáron, Szinérváralján, Nagybányán, Avasujvárosban, Nagysomkúton állíttassanak fel az említett iskolák és az szókban nevelt iparos- és kereskedőnemzedéket állítsák be az azokon a területeken hiányzók szükséges pótlására. Ezekben az iskolákban és otthonokban kell ezeket az idegen nyelvű magyar származású gyerekeiket 6—8 elemi iskolával és ott négy évi tanulással, gyakorlati előismeretek megszerzése után kisebb magyar városokban megérlelni az önállósításra és akkor visszavinni azokat azokra a vidékekre, amelyeiken eredniénnyel végezhetik munkás életükkel a reassziimilálás munkáját) a szórvány-majgyarság területein is. A most elmondottak szükségességét mutatja az a statisztika, amelyet leszek bátor bemutatni a t. Háznak. Ennek adatai fogják bizonyítani azt, hogy Nemcsak az iparban, de a kereskedelemben is szükség van arra, hogy az említett iskolák létesülj esenk. Ezek a számadatok a két vármegye két évvel ezelőtti ipari és kereskedelmi helyzetét és állapotát világítják meg. Ezek az adatok is igen beszédesek. A szatmárnémetii volt kereskedelmi kamara törzskönyvének adatai ezek. Ezen adatok szerint volt Szatmárnémetiben % Nagybányán és Szatmár vármegyében egyéni cég és vállalat összesen 3413. Ebből magyar 842, román 381, zsidó 2190. (FeÍkiáltások a középen: Hallatlan!), tehát majdnem kétszer annyi zsidó, mint a magyar és román együtt.
