Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

364 , Âz országgyűlés képviselőházának SIT. nunk kell. Ezéirt érezzük és valljuk mi, vissza- i tért magyarok, hogy az az irány, az a vonalvezetés a jó és hasznos, amely nem elválaszt, hanem szorosabban kapcsol össze berniünket. T. Képviselőház! A nép számaira a kenyérgondok mindig fontosahbak, mint a politika, mikénti alakulása. A nép különösképpen egyszerűen állapítja meg a tényeket: nem akar kormányt buktatni, nem akar minisztereket cserélni, mindennél fontosabb előtte az, hogy munkájában, kenyérkereseti lehetőségeiben, zavarokba, akadályokba ne ütközzön. Magam

r is foglalkozásom, de életkörülményeimnél és születésemnél fogva is részese vagyok annak a dolgozó rétegnek, amely természetes észjárással, ösztönös megérzéssel ítél meg helyzeteket és alkot magának képet a körülötte mozgó gazdasági és — ha szabad azt mondanom — szellemi és politikai életről is. Sok esetben egészségesebb gondolatmenettel, világosan, áttekinthetőbb következetességgel állapítja meg a dolgokat, mint ahogyan tudományosan fejtegetett szónoklatokból leszűrt megállapítások állapítanak meg valamilyen tényeket. Hála Istennek, a mi jó magyar népünk a nehéz idők minden súlyát megértéssel viseli. Ügy ítéli meg a helyzetet, hogy az az előnyösebb száméra* ha többet dolgozhatik és kevesebbet vagy egyáltalán nem politizál. A mi vidékünkön és országrészünkön élő magyar népet az idegeni uralom leszoktatta a politikáról. Csömörlésig, megutáltatta vele a politikát, csömört okozott benne az a sok politikai handabanda, amely az idegen uralom éveiben tetőfokát érte el^ és az úgyszólván havonként jelentkező kormány- és politikai pártváltozások, amelyekből egészséges észjárással megállapította a bomlás jeleit. Minél hangosabb volt az »egy barázdát sem« harsogása, annál szorosabban fonódtak össze a magyar kezek, együtt dobogtak, a szivek és tisztult testvéri érzés virágzott ki bennük. Innen ered és táplálkozik ennek a magyarságnak az a gondolatmenete, amellyel azt az utat és lehetőséget keresi, hogy minden magyar számára szülessen meg a társadalmi és politikai egyesülés. Ne legyenek válaszfalak magyar és magyar között, de ne legyenek nyomorúsággal küzdő magyarok sem ebben a hazában. Ez az elszakított és több mint két évtized után visszacsatolt magyar nép hisz és bizik azokban, akiknek köszönheti, hogy újra van hazája, mert látja azokat az óriási erőfeszíté seket, amelyeket a kicsiny trianoni Magyarország kifejtett, fel tudja mérni azt az" okos és óvatos politikát, amelyet a Trianonban részekre darabolt ország és nemzet kormányai folytattak. Ez hitében és bizalmában megerősítette, megedzette, mert a körülöttük lezajlott oiiszágöisszeomlások Ibizonyságot szolgáltattak arra, hogy az élniakaró nemzetnek erős vezetőkezek mutatják és nyitják meg az utat a felemelkedéshez és a megerősödéshez. Ezért rendületlenül hiszi, hogy azok, akik kormányon vannak, akiknek gondjaira a nemzet sorsa és vezetése van bízva, nem kevésbbé jó magyarok, mint azok, akik hangos szóval kiáltják világgá magyarságukat. Lehetnek hibák a kormányzásban, de talán ha magunkba nézünk, magunk sem vagyunk teljesen hibátlanok és ha máskor talán ülése 1942 december 1-én, kedden. nem is, de a mai időkben igazán olyan nagy szükség van az egymás iránti megértésre é" bizalomra, mint a számunkra már az Isten által is kicsinynek mért kenyérre. T. Ház! Én, aki láttam és látom a mezőkön és a műhelyekben a máért és a holnapért reménységgel és aggódással küzdő magyart, hinni, bízűi tudok ebben a nemzetben és vezetőiben, akik ma, a súlyos háborús időkben nemcsak hadsereget adnak és látnak el, hanem gigászi munkával vasutakat, repülőtereket, útvonalakat is építenek, gyárak, intézmények úgyszólván napról-napra nőnek ki a földből, a tudomány, az irodalom és a művészet, amelyek a lélek ápolását szolgálják, még ezekben a háborús időkben sincsenek elhanyagolva. Éppen ezért bizalommal vagyok eltelve azok iránt, akik ezt az országot felemelő, nevelő és teremtő munkát irányítják. Földmüvelésünk és állattenyésztésünk termelését és kultúrájának emelését milliárdos mezőgazdasági programm viszi előre. Gyáriparunk is nagy lépésekkel haladt előre a fejlődésben és a sokágazatú szociális elgondolások valóra váltása mind a fejlődő gazdasági élet szemmellátható és érezhető bizonyítéka. Mindannyian tudjuk, hogy az ország gazdasági életének mikénti fejlődése és alakulása nagymértékben attól is függ, mennyire és milyen formában tudjuk az ország ipari és kereskedelmi életének a vidéki városokba és községekbe való elosztódását kiépíteni, megvalósítani. Örömmel üdvözlöm az iparügyi miniszter úr tervét, amely szerint gyáriparunkat decentralizálni kell, amíg fokozatosan elő fogja segíteni vidéki kereskedelmi gócpontok kialakulását is. Egészségtelen állapotnak tartom azt, de a nemzet szorosabb érdekeinek sem felel meg, hogy nagy vidékek csupán a mezőgazdaság hozamából vegetáljanak. Előmozdítani, gyorsítani kell szerte az országban kis- és középiparunk kifejlesztését, jól felfogott nemzeti érdekünkben is. Az elszakított országrészek magyarságának élete aszerint volt rugékonyabb és ellenállóbb, amint ai magyar közép- és kisiparosság a városokban tartani tudta magát. T. Ház! Űgy véltem, hogy amikor iaz ország iparának,, kereskedelmének decentralizálásáról lesz szó, elsősorban olyan területek városaira kell gondolnunk, amelyekben a folyamatban levő keresztény alapokra való átállításnál erős változásokkal kell számolnunk; legelsősorban számba kell venni Bihar, Szatmár és Máramarosmegye nagy városait, székhelyeit, Nagyváradot, Szatmárt, Máramarosszigietet, amelyeket legelsősorban érint erősen az ipari és kereskedelmi foglalkozások átállítása. Az átállítás folytán ezekben a városokban a lakosság 30—45%-a kiesik eddigi foglalkozásából és egyidőre tehertétel marad a városok gazdasági életében. Máramarossziget zsidó lakosságának száma körülbelül 12—13.000 Szatmáré 15—17.000, Nagyváradé 20—23.000 között mozog. Hogy milyen változást fog jelenteni egy-<8gy város életében < is ez a nagyarányú foglalkozási és fogyasztási kiesés, erre nincs példa az ország gazdasági életének történetében. Ezért kell különös figyelemmel lenni az említett és más ilyen nagyméretű átállítás előtt álló nagyvárosokra akkor, amikor az ipar és kereskedelem országos decentralizációja majd a legilletékesebb helyen megfontolás tárgyát fogja képezni. way van! tfüJJ v&nO Az (említett városok százkilométernyi távolságokra vannak egymástól. Ezek a városok nagy területeknek a gócpontjai ipari, kereskedelmi