Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
358 Az országgyűlés képviselőházának SÏ6. zőleg, rendkívül erős csökkenés állott be. (Matolcsy Mátyás: Vagy nem jó a statisztika! — vitéz Imrédy Béla: Fabatkát mem ér!) Az a bizonyos rendelkezés, amely előírta, mennyi őszi gabonát kell beszolgáltatni, nem fogja helyrehozni, mert már későn jött, mert senki sem ér rá annyival többet vetni, hiszen számtalanszor elmondottuk, hogy a gabonalapokba beleírták, bogy mennyi vetőmagot tarthatunk meg, annyit is vethettünk be és sokan csak november elején döbbentünk rá, hogy sokkal többet kellett- volna vetni. Ami a Juresek-féle tervet illeti, az a kétféle rendszer között áll. Az az eredeti elgondolás, hogy csak a búzaérték leadásáról van szó, egészen tetszetős, mert hiszen mindenki azt termel ebben a keretben, amit akar. Ezt az elgondolást azonban egészen megváltoztatta az első rendelkezés, amely előírta a kenyérgabonának minden kataszteri tiszta koronája után 10 kiló beszolgáltatását. Eltekintve attól, hogy ez a rendelkezés elkésett, az alapelgondolás tetszetős azért is, mert figyelembe veszi a kataszteri tiszta jövedelem alapján bizonyos mértékben a föld termékenységét és mert úgylátszik, hogy nem kell semmi különös apparátus majd ennek lebonyolítására, és mert jutalmazni akarja a többet termelő gazdát. Azonban ennek a rendszernek ia éppúgy, mint az előbbieknek, legnagyobb hibája, az, hogy ezzel még mindig nem tudom, mi lesz a valóságos termelés, mert az csak vágyálom, hogy ez az előírt termelés elő fog állani, A mezőgazdaságban sohasem tudni, hogy mennyi termési lesz, elemi csapások nélkül sem, az pedig egészen más dolog, amit a miniszter úr is mondott, hogy elemi csapások esetén majd elengedéseket, korreciókat adnak. Elemi csapások nélkül sem tudni azt, hogy a közepesnél alacsonyabb vagy nagyobb termés lesz-e. A miniszter úr azt mondotta, hogy a szükségletek meghatározott mértékben jelentkeznek és ilyen meghatározott mértékben kell tehát biztosítani azok fedezetét is. Ez, az, amit nem lehet megtenni a mezőgazdaságban. A bizottságban azután még olyasfélét is mondott, hogy kirójuk ezt a mennyiséget úgy, mint az adót. Az adó egy részét azonban utólag fizetem az előző jövedelem után, amikor már tudom, hogy mennyi jövedelmem volt, azután róják ki az adót. Másik részét, az állami adókat pénzben fizetem, ha pedig nincsen pénzem, a bamkban felveszek kölcsönt és adósságra fizetem ki. Nem lehet azonban valakitől terménybeszolgáltatást követelni akkor, ha nincsen termése. A termést tehát nem lehet tudni előre és egy gyenge termés esetén egészen bizonyosan sor kerül arra, hogy azokon a vidékeken, ahol nagyobb a, termés, ott nagyobb beszolgáltatást kell követelni, vagyis a végén mégis csak elszámoltatás lesz ebből az egész dologból. Az az előny tehát, hogy itt minden magától megy, minden apparátus nélkül, teljesen ki van zárva. De ki van zárva azért is, mert hiszen, mondjuk, ha egy jó termés, esetén leadom, azt a köteleiző részt és megmarad egy többletem, azzal a 'többlettel ; sem rendelkezhíetem szabadon, bár a gazdatársadalom azt hiszi, hogy szabadon fog rendelkezni vele. (vitéz Imrédy Béla: Dehogy fog!) Világos, hogy azt is valahol le keíll adni, ezért majd jobb árat! kapok, szóval ez lesz a prémium. De valahol le kell adnom, tehát megint csak ellenőrizni kell, hogy miennyi termett, ülése 1942 november 27-én, pénteken. mert ez a mennyiség különben zugforgalomba kerül. így tehát a cséplést is ellenőrizni kell, mert jó termés esetén a jóltermő gazdaságban óriási mennyiségű gabona kerülne, ha nem volna ellenőrzés, zugforgalomba. A kisebb birtokon pedig igen nagy nehézségek lesznek, mert esetleges jó termés esetén könnyen leadhatja az előírt mennyiséget, viszont rossz termés esetén erre teljesen képtelen lesz. Tehát önhibáján kívül büntetést kap, mert hiszen neki drágábban kell megvennie e szerint a szisztéma, szerint a szükségletét, mint amenyiért az alappenzumotl tőle elveszik, de prémiumot különösen egy nagyobb csalá'dú kisgazdaság sohasem fog kapni. Ebben van a legnagyobb igazságtalanság, hogy a családi körülményekre semmiféle figyelemmel nincsen. Mert vegyük például egy tízholdas gazda esetét. Előírnak neki egy bizonyos mennyiséget, előírják neki — mondjuk — 10—14 métermázsa leadását. Ha az illetőnek egy gyermeke van, megtart magának két-három mázsát, abból valahogyan megél, a többit leadja, de ha egy hét—nyolcgyermekes családról van szó, az sohasem fog prémiumhoz jutni, (vitéz Imrédy Béla: .Soha! «Azokat büntetik!) Tehát a nagy családok nem kapnak prémiumot, hanem az egykés családok fognak prémiumot! kapni. (vitéz Imrédy Béla: Az nem megy katonának és az kap prémiumot. A népesedési politika bölcsessége!) Van egy birtokkategória, amelyet mi mindig a legegészségtelenebb birtokkategóriának nevezünk. amely tájanként! kisebbnagyobb, az a birtokkategória, amely csak önellátó, amely soha nem is tud semmit piacra vinni. Jó termés esetén — mondjuk — annyija van, hogy abból valahogyan meg is él. Ezt a kategóriát ebbe a rendszerbe belevonni teljes lehetetlenség. Igen nagy nehézségekkel jár megvonni ezt a határt, mert hiszen megint a családtagok számától függ, hogy mely birtok Önellátó vagy nem önellátó, de a gyakorlatban, amikor ez végrehajtásra fog kerülni, oly rengeteg panasz merül majd fel ilyen téren, hogy megint csak kénytelenek lesznek odamenni, megvizsgálni a dolgot környezettanulmánnyal, vagy elszámoltatni ezeket a gazdaságokat. Tehát konklúzióképpen azt mondom, hogy úgy a nagy gazdaságoknál jó termés esetén, mint a kisgazdaságoknál rosszabb termés esetén, de a törpebirtokoknál minden esetben, a vége mégis egy elszámoltatás lesz, amely oséplési ellenőrzés nélkül lehetetlen, mert ha csak az elszámoltatást ejtem meg és a cséplési ellenőrzést nem, akkor ott egy spácium lesz időbelileg is, amely idő alatt annyit lehet elrejteni, amennyit az illető csak akar. Egyébként ennek a rendeletnek egy másik igen nagy hiányoisisága is van, az, hogy egyáltalán nem veszi tekintetbe az ország üzemi tájait. Nem lehet egy kalap alá vonni az egész országot. Különösen a gabonatermelési beszolgáltatási rendelettel kapcsolatban mondom ezt. Vannak az országban vidékek, ahol búza- és kukoricavetés dívik évszázadok óta, ott talán nem fog nehézséget okozni ez a rendelet, de más a helyzet a Dunántúl, ahol területüknek csak egynegyedrészén termelik a gazdák az őszi gabonát, amibe még az őszi árpát is beleszámítják. Dunántúl, amikor őszi gabonáról beszélnek, abba a búza, a rozs, az őszi árpa mind belei van számítva,
