Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Az országgyűlés képviselőházának 316. tehát nemcsak a kenyérgabonát számítják, vagyis a kenyérgabona nem 25%-ot tesz ki ebből a területből, hanem legfeljebb 15—20%-ot. Itt a legnagyobb nehézségek lesznek. És nem is helyes ezeket a gazdaságokat, amelyek egészen más irányba vannak beállítva — állattenyésztésre — egyszerre megint arra kényszeríteni, hogy álljanak át egy sokkal extenzívebb termelési módra. Nemirégiben megjelent a Közgazdaságtudományi Intézetnek és a Mezőgazdasági Költségvizsgáló Intézetnek, vagyis a Magyary Zoltán és Reichenbach professzornak egy könyve, »A szántóföldi termelés és az állattenyésztés üzemi tájai« címmel. Ennek a könyvnek mindjárt első térképén világosan látszik az, amit mondottam. Méltóztassanak megnézni. (Felmutatja.) Ami ezen a térképen vörös, azokon a területeken 50%-ig termelnek búzát és rozsot. Ezeken a területeken ez a rendelet könnyen fog sikert aratni. Ezeken a területeken azonban, (Mutatja.) ahol 25% alatt van az 1931—35. évek átlagában a búza- és rozstermés, ott; ez & rendelet nem fog sikerrel járni, de (vitéz Imrédy Béla: Nem is kívánatos!) nem is kívánatos, hogya ezeken a területeken ugyanígy járjanak el. Viszont ennek a térképnek mintegy ellentérképén kék az a rész^ mely az előbbinél fehér volt. A

( kék rész a szarvasmarhaállomány sűrűségét jelenti. Ez majdnem fedi a takarmányterület sűrűségét, azonkívül a cukorrépaterület intenzitását és a takarmányrépa arányát a szántóterületből. Ezeken a területeken tehát egészen más gazdálkodás folyik. Az utóbbi évek közellátási rendeleteivel általában ezeket a vidékeket sújtották a legjobban. Ezeken a vidékeken soha el nem adtak sem árpát, sem zabot, sem semmiféle takarmányt^ mindig még vettek is hozzá (Egy hang a szélsőbaloldalon: A Tiszántúlról!) a Tiszántúlról. És ma ezeken a területeken tigy is kiesett az olajpogácsa-behozatal elmara;dása folytán a fehérjedús takarmány. Ugyanakkor még elvinni termésünknek ezt a részét, ez az állattenyésztésnek teljes tönkretételét eredményezi. Én évekkel ezelőtt a különböző közellátási miniszter urakat mindig kértem arra, hogy necsak mindig á f sertéshizlalási tartsák szem előtt, nemcsak hizlalásra kell most az árpa és kukorica. Ma jóformán minden állat csak abból él, mert hiszen más nincs. Csak ezen tudnak állatokat nevelni. Necsak hizlalásra, de nevelésre kell elsősorban fönntartani állatállományunkat: Mindamellett ugyanolyan elbánásban részesülnek ezek a vidékek is, mint a tiszántúli, vagy az ország egyéb teljesen extenzív művelésű, állatban teljesen szegény vidékek. T. Ház! A Jurcsek-féle tervnek további részleteit ^nagy titokzatossággal kezelik. Hallottunk arról, hogy az őszi kenyérgabonán kívül le kell majd adni 10 kilogramm zsírt, zsiradékot vagy kukoricát, azonkívül 30 kilogrammot szabadportékával lehet majd kiegyenlíteni, vagyis 50 kilogramm volna, az a penzum, amelyet minden gazdának teljesítenie kell. Természetesen addig, amíg nem tudjuk ezeknek a szabadcikkeknek kulcsát, hogy miként fogják beszámítani a tejet, a zöldséget, baromfit vagy egyéb százféle cikket, nem is tudunk róla kritikát) mondani, és ettől fog függni ennek sikere. De itt különféle nagyon súlyos kérdések vannak. Először ils az, hogy hogyan fogják adminisztrálni a vételt. Mert ha például van egy tehenészetem és megterm'ettt a takarmányom zöldtakarmány formájában, ha én leadom ezt ülése 1942 november 27-én, pénteken. 35Ô a takarmányt és az egészet beszámítják nekem mint eladási értéket, de ugyanakkor én valami módon máshonnan tudok szerezni korpát vagy olajpogácsát és azt megveszem, ezt nyilván ••- _ levonásba kell hozni, mert ennek ellenkezője megint óriási hátrány volna olyan valakivel szemben, aki nem tudja megvenni és ennek folytán nem is tudja eladni a zöldtakarmányt, amely rendelkezésére áll. Hallottunk valami olyasfélét, hogy úgy fogják adminisztrálni, hogy minden gazda kap egy könyvecskét — olyasfélét, mint a vásárlási könyves ebbe minden eladást beírnak s ezeknek a terményeknek értékét egy kulccsal beszorozzák. Ez nem is hangzik; olyan komplikáltnak, de méltóztassék elképzelni, mi lesz most. Be fog jönni egy asszony faluról 20 tojással a -városba és azt fogja mondani: »Hoztam 20 tojást, de csak akkor adom, ha 40-et tetszik beírni«. Ügy, hogy nemcsak zugárak lesznek, de még abban is lesz külön kijátszás, hogy ezt a penzumot, amelyet le keli adni, csökkentsék. Ezt csak akkor lehet megoldani, ha minden mezőgazdaságig cikket valamely hatósági szerv venne át. Itt érkezem oda a szervezeti kérdésihez, vagyis a piaci rend kérdéséhez. A közellátás a legtökéletesebb szervezettel mégis csak Németországban lévén megoldva, annak példáját hozom fel. A német közellátási rendnek két tétele van. Az első, hogy a termelőt ós fogyasztót nem szabad összeengedni, mert különben az árkijátszás rögtön megtörténik. A másik az, hogy a piaci rendet a szakmáknak legkiválóbb képviselőire bízzák, A piaci rendet 1931 óta kialakították. Hogy egy példát mondjak és az- állatforgalomról s a hús- és zsiradékfrontról beszéljek, hatósági piacokat szerveztek, kezdve a nagyvárosoktól és lementek egészen a községekig, ahol erre szükség volt. Ezeknek különféle nevük volt. Odaállították a hatósági mérleget és csak kereskedő vehetett át ezeken a helyeken, de bármikor átvehette. Ugyanígy megszervezték az egész zöldségpiacot, az egész gyümölcspiacot, a baromfipiacot. A tojást ott a falun vették át a terme' lőtol és onnan vitték a fogyasztóhoz. De ilyen szervezet nálunk niincs és.most már nem is lehet felépíteni, hiszen egyébként is emberhiány van, nem is fogják tehát erre az apparátust rövid idő alatt felépíteni tudni. A Hangyának sincs annyi embere, hogy minden községben oda. tegyen egy tojásgyüjtőt meg egy zöldséggyüjtőt. Arról tehát beszélni sem lehet, hogy ezt a kérdést így lehessen adminisztrálni. Legfeljebb egyet lehet csinálni, azt, hogy a legfontosabb közszükségleti cikkekre állapítanak meg valamilyen piaci rendet. A gabonára bizonyos tekintetben van is, mert hiszen egykéz veszi át. Ez a piatei rend mondjuk, már ki is alakult, nem is kell meszsze viD

nie a gabonát a gazdának, átveszik tőle. De itt még arra ils rá kell mutatnom, hogy a német piaci rend nem tért rá az országosan egyenlő gaz'daárak rendszerére. Ott bizony megmaradt a fuvar és más dolgok alapján kialakult árkülönbözet, amelyet németül Span-. nungnak neveznek. Ezek a különbségek megmaradtak és ezzel egy óriási kiadástól szabadult meg az állam, mert hiszen nálunk rettenetes ráfizetéssel járt ez a dolog, amelyet egyidőben maga az állam viselt, most azután a MASz és különféle egykezek révén bizonyos mértékig nem egyenlítődött ugyan ki, hanem 50*