Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Àz országgyűlés képviselőházának 316. Vonatkozásban egy gazda, az ő egyéni ember­sége aninál többet ér és munkája annál gyü­mölcsözőbb nemcsak saját maga és családja, hanem az egész nemzet számára is. Azt látjuk, hogy ma a népek óriási versenye bontakozik ki Európában. Ha mi ebben a versenyben meg akarunk állani és győzni akarunk, — már­pedig győzni fogunk — akkor nekünk ennek a győzelemnek a feltételeit meg kell alapoz­nunk a magyar mezőgazdasági, ipari és keres­kedelmi szakoktatásban* hogy a mi nemzetünk alkotó munkástényezői úgyis, mint egyének, úgyis, mint különös munkával megbízott rend, feltudják venni a versenyt Európa bármelyik népével Ennek a szakoktatásnak a feladata az, hogy a szakismeretek átadásán túl az alkotó magyar szellemnek is elsőrangú műhelye le­gyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nekünk nemcsak általában gazdálkodásra, hanem ma­gyar módoim való gazdálkodásra kell taníta­nunk a magyar embert. És a gazdálkodásra való tanítás mellett a magyar mezőgazdasági iskolának ,a magyar népi szellem iskolájának is kell lennie. (Helyeslés.) A magyar ipari iskolának, kereskedelmi iskolának, a magyar tanonciskolának szakkérdésekben a legkiválóbb eredményeket kell közölnie; de a szakművelt­ség mellett a nemzeti szellem és nemzeti lélek legdöntőbb értékeit kell a benne nevelődő magyar jövendő elé odaállítania. A magyar szakoktatásnak van egy különös sajátos feladata éppen ezekben a háborús idők­ben és ez a magyar háziiparnak különös mér­tékben való fejlesztése. Ebbe a munkába, bele kell kapcsolnia a kultúrpolitiknáak a magyar rokkantakról való gondoskodását is, mert van­nak, sajnos, a világháborúnak olyan új áldo­zatai, akik éppen rokkantságuk miatt földmí­velésxe. ivagy más munkára nem alkalmasak, de ezek megfelelő neveléssel, vagy átképzéssel, háziipari munkára való tanítás által ai magyar kenyér megszerzésére ismét alkalmasokká tud­nának válni. A magyalr kultúrpolitikának legközvetle­nebb negyedik feladata aiz, hogy különös te­kintettel gondoskodjék a magyar kulturális élet személyi feltételeiről, a magyar kultúrát hordozó teremtő és alkotó magyar emberek­ről. A kulturális ; élet személyi r tényezőit az álilianihoz való viszonyukban két csoportra oszthatjuk. A magyar kulturális életet alkotó és hordozó személyek egyrésze állami alkal­mazott, — gondolok itt tanítókra, tanárokra, vagy a részben állami támogatásból élőkre, a lelkipásztorokra és orvosokra. Az állami kultu : ralis életnek vannak azonban olyan személyi tényezői is, az újságírók, írók, művészek, akik az állami élettel olyan szerves kapcsolatban nincsenek, mint a tanítók, tanárok, lelkipászto­rok vagy orvosok. Az államnak az a feladata, hoigy különös mértékben teremtse meg az Wnyaigi feltételeit mindazoknak a ikultSrális munkát végző magyar embereknek, akik en­nek a szolgálatnak dandárját végzik. Világo­san kell látnunk, hogy magyar kultúrpolitikát magyar tanító, magyar tanár, magyar lelki­pásztor, magyar orvos nélkül véígezni nem le- ', h et és a magyar kultúrpolitika az egyetemes maigyar politikának nem egy szelete, egy elha­nyagolható része, hanem központja, mert ezen keresztül áradí a lélek a nemzet életébe. Ne­künk tehát olyan viszonyokat kell teremte­nünk, amelyek mellett a nemzeti leieknek leg­fontosabb őrállói és pásztorai*"a maguk mun­ülése Ï942 november 27-én, pénteken. 355 kaját a legsikeresebben és legszabadabban ki tudják fejteni. Örömmel üdvözöljük azt, hogy ebben a költségvetésben gondoskodás történik a háborús nehézségieknek megfelelő mérték­ben ezeknek a kulturális' tényezőknek a fenn­tartásáról léte gondozásáról, de ki kell jelente­nünk, hogy esedékes •OS* cl világháború végén gyökerében megoldandó a tanítói, tanári or­vosi és lelkipásztori fizetéseknek gyökeres ren­dezése, hogy a nemzeti kultúrának ezek a leg­hivatottabb munkásai, napszámosai, munkáju­kat egyre teljesebb mértékben be tudják töl­teni. A másik kérdés a személyi feltételekkel kapcsolatban az, hogy miiképpen lehet a szabad­szervezetben mükö'dő újságíróknak, íróknak, költőknek, és művészeknek az életét és alkotó munkáját az egész, nemzet és az egész állam kultúrpolitikájába szervesen 'bekapcsolni. Az egyik feladat ezen a téren az államira, hárul és abban: nyilvánul meg, hogy az államnak külö­nös métékben gondoskodnia kell arról, hogy a nemzeti szellemet igazán kifejező, a keresztény szellemet igazán szolgáló magyar művészek, magyair tehetségek és alkotó erők ebben az or­szágban anyagi szükség miatt: munkateljesít­ményükben meg ne bénuljanak. Mindent meg kell tennie a magyar kultúrpolitikának, hogy minden magyar alkotó szabad személy szá­mára, aki ,a magyar szellemnek és a, keresztény gondolatnak) letéteményese, inegaidja azokat az anyagi feltételeket, amelyek mellett ő szabadon és sikeresen tud alkotni. A kérdésnek ehhez a vonatkozáshoz tartozik a magyar újságírók éle­tének etgyiki legdöntőbb és legfontosabb kér­dése. T. Ház! Köztudomású dolog, hogy a ma­gyar újságíróknak megvan a maguk külön nyngdí jegyesül etei Ez a nyugdíjegyesület óriási terhet ró az újságírókra és ezekkel a terhekkel arányban nem álló csekély mérték­ben tud csak az, elöregedett újságírók vagy újságíró özvegyek és árvák életéről gondos­kodni. Feltétlenül szükség van arra, hogy a magyar kultúrpolitika felelős tényezői felve­gyék a kapcsolatot a magyar újságírók szer­vezetével és megtalálják a módját annak, hogyan lehet az újságírók nyugdíjintézetét szervesen belekapcsolni az állami alkalmazot­tak nyugdíjegyeisületébe, hogy ebben az or­szágban ne történhessék meg az, hogy a ma­gyar tollnak, a magyalr közvéleménynek > leg­hivatottabb munkásai, frontharcosai, az újság­írók, almikor megöregednek nyomomba süllyed­jenek, vagy amikor egy újságíró, kidől, akkor a családijai a nyomor szélén maradjon és kegye­lemkenyérre szoruljon. Örömmel láttukj az elmúlt napokban a ma­gyar kultúrpolitikának egy értékes megnyilvá­nulását, amikor a nemzetvédelmi propaganda­miniszter úr találkozásra gyűjtötte össze az or­szág legkiválóbb íróit és napokon keresztül tanácsokozotti velük) a nemzeti életnek és az íriói életinek legfontosabb kérdéseiről. .Feltétlenül szükség van arra, hogy a szel­lem szabad emberei és, az állami élet felelős vezetői egymással találkozzanak. Szükséges, hogy ezek, a találkozások a legteljesebb őszinte­ség és bizalom jegyében folyjanak lei, egyfelől azért, hogy a magyar író, aki a magyar tár­sadalom és nemzet életének legérzékenyebb mű­szere, őszintén és igazán elmondhassa az ál­lani élet felelős vezetőinek mindazt, amit ő a

Next

/
Oldalképek
Tartalom