Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
Az országgyűlés képviselőházának 316. Trióig és Bórenbukk generálisok esetéről & nagyenyedi diákokkal. Emez olvasmányok hűsítő hatása alatt talán még idejében észretérnek. (Hamm Ferenc: Hát Keintzel képviselő úr válaszáról nem lesz szó? 1 ) T. Ház! Végül a zsidókérdésről szeretnék elmondani egyet-mást pártom in evében is, de különösen a magam nevében, mert egyike voltam a legelsőknek a forradalmak után, akik észrevették a zsidókérdés elmérgesedett voltát (Baky László: Hol van már attól?) és keresték annak józan és intézményes megoldását. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hogy múlik az idő!) Mint régi fanvédő, azt hiszem, bizonyos erkölcsi jogosultsággal beszélhetek erről a kérdésről, annál inkább, mert mind ama túlzók között, akik segítettek ez a kérdést hamis vágányokra terelni, újabban alig találok valakit ama résriek közül, akikkel Szegeden elindultunk egy új nemzeti politika eszmei megalapozása és gyakorlati megvalósítása felé. Ezzel a beszámolóval, úgy érzem, tartozom nemcsak pártunknak és magamnak, hainem az igazi szegedi gondolatnak is, főleg pedig nemzetünk jövőjének, am elv az én megítélésem szerint sohasem térhet le a maga évezredes, előre kijelölt és irányában, alapozásában egyaránt változhatatlan útjáról. Higyjék el nekem, t. képviselőtársaim a Ház minden oldalán, hosry nagyon komolyan, őszintén és meggondoltan mondom: én raem örülnék annak sem a magyarság, sem a magyar ájllam. sem a magyar nemzeti hivatás szemnontjából, lia egyszer olyan világ kerekednék és rendezkednék itt be, amely csak a magyar fajta boldogulását eingedné meg és seerítené elő s elsorvasztaná a többi, velünk együtt e^v államban élő népek életét. Nem örülnék neki, mert nem bíznék (Baky László: Szóval,nem a magvar fajtáért harcol?) tartósságában. Bármennyire is a magyarságot, tehát a honfoglalók leszármozottait és azokat, akik testben, lélekben teljesen beolvadtak ebbe az ősi törzsbe, tartom a mi egész országunk lakossága legtehetségesebb elemének, — főleg politikai, diplomáciai, katonai és általában művészi téren* tehát a szellemi élet csúcsain, ezer pél'dáját és bizonyságát tudnám felhozni ennek a magyar história és a magyar szellemi alkotás dúsgazdag tárházából — mégis azt mondom: mi magyarok ebben az államban csak ezt a természetes elsőséget kívánjuk az egyéniőjogúak között. Nem azt, hogy más népek mellettünk rae boldoguljanak és nem azt, hogy mesterségesen kiagyalt módszerekkel, minden versen v kikapcsolásával tenyésszük ki a magyarság hatialmi, gazdasági fölényét. Hanem, hogy a mi fölénves és mélyen emberséges magyar szellemiségünk és alkotó kedvünk árnyékában, minden velünk együtt élő nép mint kisebb és fiatalabb testvér találja meg a maga minél teljesebb boldogulását. És ha választanom kellene és lehetne egy olyan állami és társadami berendezkedés között, amely mesterségesen, tehát igazságtalan eszközökkel fejleszti túl a magvarságot és egv olyan rendszer között, amelyről az imént szólottam, gondolkodás nélkül az utóbbit választanám. (Baky László: Szóval nem a magyart?) Mert nem hiszek a mesterséges 1 dolgokban, mert szervesen fogom fel a társadalmi és állami életet és mert a szerves élet törvényeinek tiszteletbentartása és érvényesülése nélkül nem tudok elképzelni egészséges fejlődést sem. ülése 1942 november 27-én, pénteken. 349 A szerves élet törvényei közé iktatóm azta hatalmas erkölcsi normát is, amelyet a kereszténység jelent az emberiség számára. Nem osztom Renan racionalista felfogását Krisztus müvéről, de azt gondolom, abban mégis mélyen igaza vam hogy az emberi történet e legistenibb jelensége és megnyiltkozása a természet minden szépségét és báját is magán hordozta. És megjelenése az én szememben az "emberi történelem színpadán csak a napkeltének természeti; i tüneményével hasonlítható össze. A kereszténység többek között, sőt főleg abban különbözik más korábbi és későbbi nagyszerű bölcseleti rendszerektől, hogy nem hideg igazságok foglalata;, hanem olyan fény, amelynek éltető melege is vain, mint a napnak. Az én míegí telesem 1 szerint, t. Ház, ez a soha felüli nem múlható BS Et gyakorlati életben soha el nem érhető, legfeljebb többé-kevésbé megközelíthető keresztény emberszemlélelt és erkölcsiség, keresztény norma, ai legtisztább összhangban van az élet alkotó erőivel. Nincs egyetlenegy tétele seim, amely ellentétben volna a természet, a szerves élet törvényeivel. Nem tagadása, hanem továbbfejlesztése emberi lélekkel és kézzel, az emberi élet vonalán, annalkl amit ai természet köirülöttün|ki és rajtunk kívül alkot.^ És ha a természettel ilyen ÖsszJhiaaiigban szemléljük) a kereszténységet, azt kell mondanom: rossz miniden, almi természetellenes és rossz minden, ami szemben áll a kereszténység erkölcsi tanaival (Ügy van! Ügy van! b a lfelől.) T. Ház! A hazai zsidókérdést is ebbe a magasabb szemszögbe állítom. TermészetellGnes és végeredményben erkölcstelen dolog is volt, hogy a magyar nemzet és a magyar állam és a magyar társadalom gazdasági és hatalmi pozícióit olyan óriási mértékben foglalták el ebben az országban zsidók, amelyet sem szellemi értékük és alkotásaik^ sem a számuk nem igazolhatott. Nem lehet értelmes és igaz magyar ember, aki kész volna letagadni ennek al zsidó túltengésne'k jelenségeit, különösen! olyan szembetűnő történelmi tanulságok nyomán, mint aminőket a századforduló óta az 1918-as összeomlásig valósággal halmozott a szomorú magyar történelem. (Váczy György: Mai nem?) Sem a keresztény erkölccsel sem a természet törvényével összhangba nem hozható egyfelől a-z a jelenség, hogy jórészt a rossz gazdasági és szociális kormánypolitika folytán százezres tömegekben vándorolt ki a magyarság a maga évezredes országából és ugyanakkor majdnem ugyanakkora tömegben vándorolt be egy meglehetősen elvadult és mohó idegen nép, amely a maga évezredes élete során kitermelődött nagyobb gazdasági életrevalóságával és idegekbe edződött tudásával évtizedek alatt olyan pozíciókat foglalt el a magyar szellemi és gazdasági életben, amelyekkel irányítójává vált a magyar állami és társadalmi tovább feji ő'désmek. Ez ellen a természetellenes ésl valójában a társadalmi békével és egyensúllyal össze nem egyeztethető jelenséggel szállottunk; mi szembe Szegeden és Szeged után, És ugyanakkor tiltakoztunk és felvonultunk) a magyar faj értelmetlen, igazságtalan, vérlázító elproletarizálódása, ellen. Tudatában annak, hogy ami nagyot több mint ezer esztendő alatt a magyar állam földjén _emberiek alkottak, akár a magyar Corpus * Jurist, melyhez fogható hatalmas jogászi alko» • KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI.
