Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Az országgyűlés képviselőházának 316. De meggyőződésem szerint a nemzetnek is érdeke, hogy tisztán és világosan lássuk egy­más álláspontját és egy régi középkori mondás formulája szerint elmondhassuk: itt Guelf, itt Ghibellin. A magyar nemzetnek nem érdeke, hogy korszerűnek mondott mechanikus és nem lélekből való gondoükozásbeli egységet erősza­koljon bárki is a magyar közvéleményre. (Ügy van! a jobboldalon.) Tudomásul kell vennie a t. miniszter úrnak, hogy az ő kormányának po­litikájával szemben hatalmas ellenzéki töme­gek állnak (Iticze Antal: Egymillió zsidó első­sorban!) és a magyar nemzet érdelke, ihlogy ez. a valóság ne hamisíttassék meg. A független kis­gazdapárt nem azért szerepel ilyen szerény számban a képviselőházban, mert csak e szám­nak megfelelő tömegek állottlak mögöttünk, hanem főleg azért, mert egy szerencsétlen és igazságtalan választói jog és egy még szeren­csétlenebb és igazságtalanabb választási el­járás, legfőképpen pedig a legszerencsétleneibb választási kampány megfosztott Iblennünlket attól a lehetőségtől, hogy legalább 60 képvise­lőt hozzunk be ebbe a, képviselőházba. (Ellent­mondások a szélsőbaloldalon. — (Palló Imre: Olyan eset nem létezik!) Nem volt szerencsés dolog az 1939-es válasz­tás. Nálamnál nincs Teleki Pál egyéniségének nagyobb tisztelője és, megbecsülő je, de azt mon­dom, bogy minden szép és nagy kezdeménye­zése mellett ennek iá kiváló áll am férfiúnak volt egy nagyon súlyos- tévedése: az 1939-es válasz­tás. Ez a választási elmosta a magyar (közvéle­mény valódi erőarányait. De hivatkozom ebben a nehéz pilanatban arra, hogy mögöttünk száz­ezrek, talán milliók állnak, (Baky László: Tyűha!) elsősorban a magyar parasztság tö­megei. (Mozgás a középen.) Ne nevessen a kép­viselő úr, ön nem nagyon ismeri a magyar életet. (Zaj a középen.) Természetesen tisztelet­ben tartjuk a többségi elvet. Foglalkozzék in­kább a saját problémáival a képviselő úr, elég sok a kifogásolni valónk 1 azzal szemben. Elnök: Kérem, képviselő úr, szíveskedjék a^ beszéd szokásos keretei közt maradni és ne térjen ki személyes figyelmeztetésekre. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csak kérnem kell a miniszterelnök urat, ne kicsinyelje le a ma­gyar paraszti ellenzék erejét, a mi csekély kép­viseleti számunkra való hivatkozással. T. Ház! Nem^tudom, hogy a t. miniszter­elnök úr hogyan ítéli meg az elmúlt 67-es kor­szakot például külpolitikai szempontból. Hat­vanhetes volt-e az első világháborúig,, vagy negyvennyolcas? Hogyan értélkeli a kiegyezés korszakát, annak kormánypolitikáját és az ellenzékét 1 ? Külpolitikai vonatkozásban a kor­szak nagy aktorait, a, kossuthi lángész isugal­mazásait, a magyar politikai szellem olyan ha­talmas bajvívóinak vitáját, aminő például Szi­lágyi Dezső és Ugrón Gábor párbaja volt a bécsi delegációban 1900 január 12rén. Hatalmas volt ez a szellemi párbaj, ha az ősi politikai szenvedélyek összecsapását szemléljük 'benne, de ugyanakkor a "kifinomult magyar politikai értelem viaskodása is. A magam részéről Ug­rón Gábor igazát vallom, aki tisztán látta a hármasszövetség fogyatékosságait és keserves erőfeszítéssel próbálta megvilágítani egy ha­nyatló korszak nemzedéke előtt az örök éa vál­tozhatatlan célokat, szempontokat és feladato­kat, 'amelyekből a másik nagy szellemi atléta. Szilágyi Dezső már sokkal kevesebbet értlett. De Ugrón Gáborra, a nagy rabonbánra ülése 1942 november 27-én, pénteken. 345 nem csak azért hívom fel a mostani képviselő­ház figyelmét, hogy az ő igazságát hangoz­tassam bajvívó ellenfelével, Szilágyi Dezsővel szemben, hanem azért is, hogy rámutassak Ugrón Gábor személyében és működésében az ellenzékiségnek ama magas ideáljára, mely nem vész el a terméketlen tagadás felhőiben, hanem: megpróbálja, hogy munkálójává váljék a magyar sorsnak olyan keretben és olyan kö­rülmények között is, amelyet valójában elvileg elutasít. Ugrón Gábor a perszonális osztrák-magyar uniónak volt a híve, ellenzője az 1867-es ki­egyezésnek és folytatója Kossuth színtiszta magyar történelmi, közjogi és külpolitikai fel­fogásának. De inem volt hajlandó kényelmesem a maga igazságainak felhőibe burkolódzni, ha­nem a kigyezés tagadásával is bement a de­legációba. Az osztrák-magyar delegációból vette ostrom alá a 67-es kiegyezést és még­inkábh a hármas szövetséget. Ténynek ismerte el egyiket is, másikat is és e tények kereteiből indította a maga ostromát az akkori rendszer ellen a magyar külpolitikai szabadságért és önállóságért;, elsősorban a magyar-délszláv megértésért és együttműködésért. Talán egészen más hadihelyzet alakulha­tott volna ki az első világháborúban, sőt eset­leg az a világháború ki sem tört volna,^ ha idejében érvényesülhetett volna Ugrón Gábor zseniális megérzése és előrelátása éppen dél­szláv vonatkozásban. Az idősebb »Andrássy Gyula és Ugrón Gá­bor mellett a t. miniszterelnök unnak egyik csodálatosan tisztán látó, nagyszellemű rokona, Kállay Béni volt az, aki a magyar politikai ösztön és a tiszta magyar politikai értelem és tudás eszközeivel megmutatta, hol kell keresni a magyar állam külpolitikájának idegközpont­ját és'legfőbb feladatát: a délszláv r kérdés riae-yvonalú és okosi megoldásában, (vitéz Nagy Iván: Délszlávok nincsenek! vannak horvátok és szerbek.) Én in agyon jól tudom, képviselő yr, jobban tudom, mint ön. (vitéz Nagy Ivan: On csinál Jugoszláviát itt a magyar parlament­ben!') Képviselő úr ne szóljon* közbe, mert rosz­ówtil foe- iárni. (Derülten balfelől. —- Zoj és felkiáltások iobbfelnh Mi ez? FenyeaetődziM! -— Ilovszky János: Micsoda dolog ezf) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy a rend fenntartásának kötelességét szíveskedjék nekem átengedni! Ez nem a képviselő úr dolgai ( Dßrültseo.) Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Fájdalom, hiába volt Ugrón Gábor minden igazsága, hiábavaló volt Kállay Béni minden nagy tudása és tisztánlátása. Mint ahogy az idősebb Andrássy Gyula hiába próbálta meg a 67-es kiegyezés keretei között az igazán nagyszabású és ősi hagyományú magyar kül­politika továbbfolytatását és hiába 'alkotta ere­detileg olyanná azi osztrák-magyar-német szö­vetségét és az ő nyomdokain utódja, Kálnoky külügyminiszter, a hármasszövetséget^ hogy abban világosan és tisztán kifejezésre jusson a magyar nemzet és a magyar birodalom ön­álló külpolitikai szelleme és érdeke, amely biz­tosította számunkra a szabad dinlomáciai utat e védelmi szövetség kereteibein Nyugat feléddé Andrássy nagyvonalú szerb és horvát politi­kája révén a magyar-délszláv jobb megértés irányában is. A hármas-szövetség későbbi folyamán elkal­lódott az idősebb Andrássy Gyula minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom