Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
340 Az országgyűlés képviselőházának 316. lítette azt, hogy ha disszonáns hangok.is vaunak és külön fújnak, külön, hangoznak szólamok, úgy ez, annak a kiarmester az oka 1 . Én pedig úgy vélem, hogy rajtunk is múlik, hogy azt fújjuk, amit a karmesterek akarnak. Tény az, hogy igazán nehezen tudunk: mi magyarok egységesen dolgozni. Ez valahogyain: különleges tulajdonságunk és term észé türuki. Nem kétséges ia jóakarat, gyakran tapasztaltuk: a Házban a megiajánlási vita során ezt a minden oldalról kicsendült feltétlen jóakaratot. Láttuk, hogy ez megvan és él és azokkal szemben, akik azt hitték, hogy itt a békétlenséget szítani ^udják, akik azt akarják, hogy a magyar életűéin most ellentétek legyenek és ezek az ellentéteik kiéleződjenek, akik azt akarják, hogy itt az erők szembekerüljenek egymással, megtörjék! a magyarság egységét, erejét, legyen szabad hivatkoznom egy nagyszerű magyar tulajdonságra. Hivatkozom arra, hogy amikor nagy baj van;, akkor ez a nemzet egyenruhát ölt magára, fegyvert fog, egymás mellé áll és nem ismer mást, csak nagy magyar politikát, mindenekfelett álló magyar politikát és együtt menetel, egy szólamot énekel, amit kevés nemzet' tesz így. Talán kevésbbé szép ez az egy szólam, mint más nemzetnek sokl szólam dala, de Hz a magyar szólam is erő: magyar egységet és magyar akarást jelenti. A kormány munkájánál még megemlítem azt is, mennyire nem jelentéktelen dolog, hogy ezekben à mai időkben, amikior a nagy átalakulások idejét éljük, amikor a magyarság valóban egy régi elavult és határozottan rossz és káros világból igyekszik kilábolni, ez a kormány mégis új út felé kergeti a nemzetet. Persze, könnyebb lesz a helyzete az elkövetkezendőkme'k, könnyebb lesz iákkor erőteljesebbé és határozottabbá tenni az irányt és könnyebb lesz a megkezdett munkát folytatni. Idézetet hallottunk tegnap egy költeményből, amelyben a költő egy tégla, szerepéhez hasonlítja az egyén életét, »csak tégla akar lenni, csak szolgálni akar«, — mondotta Benes Zoltán igen t. képviselőtársaim, idézve talán Végvárit: csak tégla akar lenni, csak szolgálni akar. Ennék a szolgálatnak, ennek! a magunk odaadásának a gondolatát kell erőteljesen a köztudatba vinmi, ennek, épített lépcsőt a kormány ia '^n-i \ff% Hallottuk azt is nagyon sokszor, hogy lassan halad ez a munka. Hallottuk a tempót emlegetni, a múltban, régebben különösen sokat. (Ineze Antal: Most is!) Azt hiszem, hogy a tempó erőbeosiztást jelent, nem elsietést, elhamaffikodást és ha ismételten állítom azt, hogy bizonyos időnkint magunk is erőteljesebb és gyorsabb cselekvést kívántunk és kértünk, mégis úgy érezzük, hogy ezekben a mai időkben, amikor még nem forrottaik ki teljesen az új eszmeáramlatok körvonalai, s bár szépet ígérnek, a kibontakozás kezdeténél óvatossággal kell eljárni és nem szabad a magyar tradicióktól könnyen elszakadni. (Bajcsy-Zsilinsizky Endre: Semmikép nem szabad! — Incze Antal: Egy véleményen vannak! — Bajcsy-Zsilinszky Endire: Az alkotmány jog és a hagyományok szempontjából egy véleményen vagyunk!) Bizonyos óvatosságira szükség van és bizonyos . megfontoltságra is. (vitéz Jaross Andor: Csak cselekvőerőre van szükség!) Nem az tesz jót a néppel, aki tíz-húsz esztendőre boldogítja,, hanem csak az, aki öirök értekékkel gazda« ülése 1942 novemjber 27-én, péntekengítja." Ilyen örök 'ártékekkel például mint amilyenek a melyebb, lelkiség es magyarság. Aki ezeket bírja^ annak könnyű lesz a magyar élet útja és könnyű lesz testvérként fogannia minden magyart, aűnak könnyű lesz ttlhárítani az útból apró kis elválasztó dolgokat, amelyek sokszor elénk fekszenek és amelyeket sokszor magunk fektettünk magunki közé. Vissza kell térni mindenesetre magyar önmagunkhoz, erről szeretnék ma mondani még néhány szót. Vissza kell térnünk magyar erőink forrásához, mert azokból kell megújulnia a magyar nemzetnek és ott kell keresni a magyar élet új útját. E téren bizony, amikor túlsókat tekintgetünk nagysikerű külföldi munkák felé, úgy érzem, néha megfeledkeztünk arról, hogy vissza kell térni az ősforráshoz. Tudom: aikarják, •—- hallottuk: akarják minden oldalon, de nemcsak akarnunk kell ezt, hanem valóban rendszeres munkává tenni és végrehajtani. Azt hiszem, hogy ha a magyarabbá válás útját keressük és munkáljuk, akkor Európának is jobban szolgálunk. Azt hiszem, hogy Európa újjászületése^ nem valósulhat meg elmosódott, karakternélküli nemzetek által. Az új Európát csak faj is águkban erőteljes, tiszta, értékeikben meggyarapodott nemzetek építhetik fel. Legyen szabad itt elsősorban a nevelés problémáját érintenem. ^ Az iskolát a kultusztárca költségvetése során sokan érintették és joggal sok .kritika illette. Legyen szabad megjegyeznem, meggyőződésiem nekem is az, hogy ma igenis nemcsak reformokra, hanem bizonyos téren átszervezésekre szükség van. így például az iskolai nevelés terén is feltétlenül szükség van átszervezésre. A kultuszminiszter úr is említette, hogy most a háborúban nagyobb reformokat hozni nehéz és ezért nem reformoktól tartózkodik, hanem úgy [látom, vezetni akar a magyar utakon s ez beszédéből is kicsendült. Mi bizunk eme magyar utak helyes látásában, mégis legyen szabad megjegyeznem, t. miniszter úr, hogy valiobata nem >reformokra r van szükség, hanem egész iskolai rendszerünk átalakítására, (Incze Antal: Nagy reformra!) annál is inkább, mert azt hangoztatjuk, hogy magyar életet akarunk és azt mondjuk, hogy egyedül a magyar élet a biztosítéka annak, hogy erőteljesen helytállhassunk ebben az országban és helytállhassunk Európában a többi nemzet között. Ez tény s ez nem vitás. Ha pedi,gj ezt akarjuk mindnyájan, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az iskola maga több évszázados osztrák szellemnek a maradványa. Nem lehetünk hálátlanok Mária Teréziának és azoknak, akik ugyan nekünk sok gondot és sok bajt is okoztak, de iskolát is teremtettek és iskolákat létesítettek. Ennél ß'z osztrák iskolairendszernél aizonban nem szabad megállnunlk. Valahogyan valami magyar tehetetlenséget, erőtlenséget vagy bátortalanságot kell látnunk: abban, hogy nem merünk hozzányúlni és nem merjük megkeresni a magyar igényt, a, magyar ember lelki alkatát. Nem tudjuk megrajzolni annak keresztmetszetét, nem keressük annak útját, ihlogy milyen a mai magyar, milyen a' ma magyarja, pedig ahhoz kell szabni egész életünket, az iskolarendszert, a közigazgatást és mindent. És ha e nélkül a miagyarkutató vagy a mai magyar típust megrajzoló munka nélkül indulunk tovább akármilyen jóakarattal is, egészen biztos, hogy megint nagyon sok fölöslegeset vagy szükségtelent fogunk temni. ami később megint revízióra szorul. t
