Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Az országgyűlés képviselőházának Sl6. Az iskolával, a nyolcosztályú elemivel kapcsolatban legyen szabad al magyar öntudatról néhány szót mondnom. A magyar öntudatra nevelés az; iskolában alig történik meg. Az iskolán kívül pedig semmi tudatos munikíai nincs, amely a magyar öntudatra nevelést szervezetten végezné. (Incze Antal: Mit szól ehhez a propagandaiminiszter M) Az elemi iskola nyolc esztendeig vezeti a gyermeket és inkább lírai magyarságot ad, költőt* írót olvastat velük, s .ad hozzá némi reáliát a; földrajzból és a történelemből, de ezen túl a mai harcos magyar életre nem nevel,» nem visz és nem indít. Végigjártam egy-két gimnázium folyosóit. Azt láttam!, ia gimnázium falai tele yamnlak klasszikus római és görög hősöknek képeivel, de nem látom ott például a mai világháború és a múlt világháború elesett diákjainak arcképét. Nem láttam történelmi nagyságaink arcképét olyan számban, mint amennyi az idegen. Ellenben találtain egy homályos falon egy képet,, amelyet mindnyájan ismerünk: Mátyás királynak felajánlják Bécs kulcsait, de felírás sem volt rajta, úgyhogy a kicsiny diák nem is tudhatja, mi az à kép és túlságosan homályos helyen is volt ahhoz, hogy meg is találják. "Dgy érzem, hogy áruikor mi itt független és önálló Magyairországról beszélünk,, ezek is fontos dolgok. Fontos, hogy az iskola faláról is sugározzák ki az új és erőteljes magyar szellem. De szeretném 'aiz iskola falán ott látni a háborús emlékekből összegyűjtött kis hadimúzeumot, kis ládában, — a gyermekek maguk megcsinálják — felírásokkal; az elesett és megsebesült fiúk arcképeit; rövid felírásokkal, amelyek azt mondják, hogy itt és itt, ebben az ütközetben vett részt* vagy esett el. Ezek az emlékek a hősi, katonaszellemet elviszik a kicsi fiúkhoz és kapcsolatot teremtenek é messzi múlttal. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Kossuth Lajos képe hiányzik!) Szeretném, ihía az iskola foglalkoznék a magyar feltalálókkal, a magyar utazókkal, a magyar kiváltságokkal. Hol hall erről a fiú? Mi öntudatosítsa benne jobban magyarságát? Örvendette, hogy népdalkultusia indult! meg és köszönhetjük a kultuszminiszter úrnak, hogy a néprajz és a népismeret terén nagyot haladt az iskola, de úgy érezzük, ezeket az intézkedéseket folytatni kell, mert nem lehet erőteljes az, a nemzet, amelynek öntudata nem izmos, ragyogó, tisztán csillogó, magyar öntudat, amelynek magyar hitéit csak néhány nagyszerű költemény, vers és olvasmány adja meg és semmi más. Pedig a magyar fiúnak tanulnia és hallania kell igenis az iskolában, hogy hol élnek magyarok a nagyvilágban és arra tanítani őket, hogy esti imádságukban is emlékezzenek! meg róluk. Hadd tudják, hogy a határokon túl él egy nagy lelki Magyarország, amely egybekapcsolhat a fiú lelkében minden egyes magyart. A katonaszellemről is legyen szabad valamit mondani. Igenis az iskolában a katonai szellemet módszeresebbé és fiúsabbá kell tenni az én meggyőződésem szerint. Nagyszerű fejlődést tett a leventemoizgalom, azonban meg kell említenem azt, hogy még mindig a kiképzés, a gyakorlatozás fokán áll, bár új könyveiben! egészen szép magyar utakra vezet. De nagy munkát kell végeznie és olyan tömeget kell kiképeznie, hogy úgy aligha áll módjában a magyar öntudattal foglalkozni. A katonaKÉPVLSELÖHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 november 27-én, pénteken. 341 szellem sem lesz olyan lobogó a magyar ifjúban és olyan rajongóan, szeretett valami, ha csak »jobbra át«-b,ain és kiképzésben jut el hozzá a fegyelem gondolata, mint abban az esetben, ha elmegy az, iskolákba néha egy-egy liairateret járt katona, egy repülő, egy páncélos, vaigy egyéb, gyalogos harcos és elmond a maga katonaélményleiből valamit, elmondja egy csata lefolyását, a maga harci tényét és cselekedetét és utána beszélgetnek egy kicsit a katonaszellemről. Ezután több sikerrel végezhetnének: egy gyakorlatozást. A módszer tekintetében borzasztó hibák vannak az egyik oldalon, a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy az iskolai tanításban a módszernek szertelen túltengése jelentkezik. Pedig a módszer végeredményben eszköz arra, hogy a gyermeknek kellemesebbé, könnyebbé tegye az ismeretek elsajátítását. A módszer azonban most divat és öncélú valami lett. Hallottam egyszer, hogy egy szaikf el ügyelő ezt mondta: nem fontos, hogy mit tudnak a fiúk» hanem az a fontos, hogy a módszer legyen tökéletes és jó. Mi örülünk a módszernek, örülünk annak, ha könnyebben, élvezetesebben tanul a gyermek, mert borzalmasan sok az ismeretanyagközlés. Egyáltalában nincs szükség a mai magyar életben arra, hogy a k, ismeretekkel túl tömött embereket neveljünk, de annál nagyobb szükség van arra, hogy öntudatukban mélységes és jellemes embereket neveljünk. Tehát szükség van sírra, hogy csökkentsük az, anyagot és szabályozzuk a módszert,^ hogy tanáraink ne terheljék meg a nőve ndékeket és ne. kössük meg a tanítókat se aiz órára való készülés tortúrájával. Biztosan megemlítették már, de tudatosan említem újra, . mert nem lehet eléggé ostoroznom ezeket a I nagy hibákat. A tanárnak sokat kéli készülnie. | A szaktanfelügyelő elmegy és kérdőre vonja í a tanárt, hogy hol tanít, megnézi jegyzetét és | ha nem ott tart, ahol jegyzéke mutatja, kifoj gátolja, — pedig így egyéniséget kifejleszteni, pedagógiai érzéket kifejleszteni, sikeresebb I munkát elérni nem lehet. H

a a tanárban komolyabb nevelő erőt . akarunk odaállítani, igenis meg kell reformálni a tanárképző intézeteket. A tanárképző intézetek pedagógiával vajmi keveset foglalkoznak. A fiúk lelkével sem foglalkoznak, ha csak a cserkészet nem tanítja meg őket erre. A cserkészet nagyszerű eredményeket ért el. I Tessék, átvenni ezeket az eredményeket, tessék általánosság

; tenni, 'tessék meghallgatni másokat is, akik talán ma nem hivatásos pedagógusok, de akik a gyakorlatban nagy j eredményeket értek el és közkinccsé tudják i tenni az értékeket, amelyeket akár a cserkéi szét termelt ki, akár a leventeimozgalom. Az osztályfőnöki óra lett volna hivatva , arra, hogy bizonyos nevelő befolyásokat en! gedjen a tanárnak Ez az osztályfőnöki óra , azonban visszafejlődőben van. Szeretném, ha ötnapi tanítás után egy hatodik napon, — i vagy más módon — egyszer a tanár osztály, könyv és notesz nélkül menne be az iskoláiba. I Hála Istennek, megakadt az a terv, amely a ; testnevelést buktató tantárggyá akarta tenni. í Sok tantárgy a fiúnak komoly munka és ko| moly teher, komoly gond és annyira túlterheljük ezeket a gyermekeket, hogy a mai J gyerekeknek nincs idejük arra» hogy játszanak. Méltóztatik tudni, mit jelent ez, amikor 48