Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-315
Az országgyűlés képviselőházának 31& A múlt héten ott voltam a zöldkeresztes kezelőorvos rendelőjében. Tíz anya várt kezelésre csecsemővel a karján. Azt mondta nekara az orvos: Nézd, édes barátom, az embernek sír a magyar lelke, hogy ezek az anyák idehozzák a jövő magyar nemzedéket és nincs módom, nincs hatalmam, hogy ezeknek a nyomorult anyáknak legalább egy liter tejet kiutalhassalki. (Rajniss Fer©nc: Kell Pesten a gazdag zsidóknak! Nem lehet otthagyni!) Éppen erre akarok rámutatni. Ha csak azt a tejmennyiséget adnák ki a falu egészséges magyarjainak, amit Budapesten a kutyák isznak meg, merem mondani, nem volna problémája annak a zöldkeresztes orvosnak a község tejellátása kapcsán, (vitéz Horváth Ferenc: Te vagy a haza Börcse! — Rajniss Ferenc: Hát vájjon nem isznak Budapesten a kutyák tejet? Ha azt hiszi, akkor téved a képviselő úr!) Ez így van, ezt nem lehet letagadni. Minden- a fővárosnak jut és éppen ez az intézkedés szakítja meg a város és a falu népe között azt a harmóniát, amelyben eddig éltek Kint a faluban szidják a városi népet, hogy mindent oda kell bevinni és a faluban nem kapni semmit, a városi lakosság pedig átkozva szidja a magyar parasztot, hogy az mindenben dúskálódik és ezért nem jut a városnak. (Rajniss Ferenc: Jól meg van ez csinálva, tényleg!) Ha mi közösségről, a közösségi szellemről beszélünk, ha úi Európát akarunk és abba mi is bele kívánunk illeszkedni, akkor fel kell hagynunk ezzel a metódussal, ezzel a formával, amelyet ez a két miniszter egymással csinál, mert ha ez a rendszer még soká tart, olyan szakadék áll be majd a falu és a város között, hogy nem lesz. mégegyszer olyan miniszter, aki azt át tudja hidalni. Amikor a tedkérdésről beszélünk, természetesen kutatnunk keil azt is, mi az oka annak az óriási hiánynak, amely most a tejállátás terén az egész országban, annak minden városában és minden községében mutatkozik Szerintem az ok az erőtakarmány kérdésének megoldatlanságában rejlik. Most, amikor a közellá^ tási miniszter bejelentette, hogy kényszerhelyzetben van és ezért kénytelen a kiőrlést újra 90%-ra felfokozni, a kienyérhen meg fogjuk enni a tejet is. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon) A gazda ugyanis nem kap korpát és így a tehenének sem adhat. Beszélhetünk azután rendeletekről, hozhat a közellátásügyi miniszter úr akármilyen rendeletet, tej nem lesz, az egyszer biztos. De azt a hagy szakadékot, amely a falu és a város között mutatkozik, részben a ruházkodási ciikkek mérhetetlenül felemelkedett ára is_ okozza. Nem akarok most régi számokra visszatérni, csiak idézem azt, amí't a közellátásügyi miniszter úr jelentett be, hogy t. iL a jövőben ki fogja szélesíteni a népruházati atkciló méreteit és a falut el fogja látni ruházattal. (Rajniss Ferenc: Ezt minden negyedévben bejelentik!) Az akció kereteit 16 millió pengőben állapította meg. Ha ezt a 16 millió pengőt veszem, akkor azt kell mondanom, hogy jóformán minden lélekre egy pengő esik, de eltekintve a várostól, ha tisztán a falut vesszük, akkor talán azt mondhatnánk, hogy két pengő esik. Kérdem, hogy a mai árak mellett mit kap a magyar ember ezért a két pengőért. Egy métermázsa búza áráért három pár fuszeklit kap. Esry pár csizma ára 240 pengp, J4bbelit csak névleg kap, ha. jegyet ülése 1942 november 26-án, csütörtökön. 299 kap. mert hiába kapja meg azt, bőr akkor sinc&. Ha tehát ehhez valahogyan hozzájut, 240 pengőbe kerül. (Rajniss Ferenc: Majd a Mabnyerosz ad bőrt!) De mehetnék tovább. Ma nagyon, sokat hallottunk az építkezés kérdéséről. Tudom, hogy a községembeli zsMó vállalat, amely végeredményben csúfosan megbukott és el kellett adnia a maimat, ahol Aladárok leple alatt csinálta piszkos üzeteit — az erdélyi területeken lebontott bunkerek vasát vette meg. Nem tucbm megérteni, hogyan vehet meg egy zsidó államilag lebontott épültekből vasanyagot. (Rajniss Ferenc: A zsidó csak megveheti.) Közben meggondolta az építkezést és mivel Budapesten be akarta iínvesztálni a malom árát, az egyik építészmesternek eladta azt a vasat, amit a bunkerekből megvett. (Zaj,) El kell fogadnom azoka az adatokat, amelyeket egyik képviselőtársam az építkezéssel kapcsolatban felhozott, hogy anyagot csak mindenféle manipulációval, kijárásokkal tud valaki szerezni. (Rajniss Ferenc: Tudok olyan villát, amit két hónap alatt felépítettek!) Ha az anyaggazdálkodás úgy működik, hogy csak k'jórásokkal és hasonlókkat lehet anyaghoz yatri, kérdezem, mi lesz azokkal az egyszerű családi házakkal, amiket még tavaoszal felépítettek, mert lehetett követ kapni a bányábói, a sárból vályogot csináltak és azt rakták be. faanyagot is lehetett kapni, de cserepet még ma sem lehet kapni. Ott rothadnak a fatetejü, kicsiny családi! házak, mert nem lehet cserepet kapni. (Varga József iparügyi miniiszte'r: Sajnos, kicsiny a cserép-kapacitásunk! — Rajniss Ferenc: Azért a pesti zsidók házaira jut!) Ezzel nem lehet a kérdést megoldan, mert itt Bndapesen láthatjuk, hogy hatalmas paloták épülnek és ugyanakkor annak az egyszerű maeryamak egy^zobás-konyhás lakásához nem lebet a 7—800 darab cserepet megkapni. Ez mégis csak kétségbeejtő, így nem hiszem, hogy a falu és város közötti harmónia széjjelhasadását meg tudjuk akadályozni. (Rajniss Ferenc: A pes+ii zsidótőkéből épített házakra jut! — vitéz Lincsey Márton: Az csak volt, már nincs! — Mo?oás és ?ai.) Rémes adtokat hozott fel Peyer képviselőtársunk. — (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Börcs János: Ajánlom a miniszter úrnak, nézze meg a Naplót, szinte hátborzangató az anyaggazdálkodási tevékenység. Ha itt, a magyar parlamentben elhangozhat ilyesmi anélkül, hopv megcáfolnák, akkor ne csodálkozzunk azon, ha a bizalom teljesen megszűnik a kispolgárban. T. Ház! Engedtessék meg, hogy most a zsidóbirtokkal is foglalkozzam kissé. Amikor a zsidó föld- és erdőbirtokokról szóló törvényjavaslat tárgyalás alá került, a mi pártunk erősen állást foglalt az ellen, hogy 500 holdon aiuli zsidóbirtokok instrukcióját szabaddá tegvék. Állandóan azt hangoztatjuk itt pártkülönbség nélkül, hogy ebben az országban, ezekben a nehéz időkben a termelést minden kö, rülmények között biztosítani kell. Ha ezt az áldozatot mindjárt a termelő hozza is meg, biztosítani kell a belső frontot. Most bizonyosodik be ezzel kapcsolatban, mennyire igazunk volt akkor, amikor ez ellen a törvény ellen élesen kikeltünk, s amikor sok közbeszólásban volt részem Lipcsev igen t. képviselőtársamtól, (vite? Jjipeséy Márton: $fa mondd! — De* 48*
