Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-315
296 Az országgyűlés képviselőházának 31$. ülése 1942 november 26-án, csütörtökön, tünk, éppen a magyarságot hagyjuk él, különösem a felszabadult területeken. (Helyeslés.) Én szűkebb pátriám helyzetéről és dolgairól beszélek elsősorban. Nem akarok a ruszinságtól elvenni egy fillérnyi támogatást, egy cseppnyi jóakaratot sem. Bródy mélyen t. képviselőtársam engem meg nem nevezve úgy aposztrofált, hogy kongatni kezdünk Munkácson. Igenis, kongatni kezdtem azért, hogy ne némuljanak el a munkácsi magyar harangok, (Helyeslés) kongatni kezdtem azért, mert^ a felszabadulás után nekünk kilenc nemzetiségi ruszin is&olát adtak, de ugyanakkor egyetlenegy olyan magyar iskolát, kultúrintézményt sem, amellyel a magyarságot erősítették volna, amellyel közömbösítették, paralizálták volna a nemzetiségj iskoláknak a munkácsi magyarságra. Munkács magyar jellegére gyakorolt hatását. (Ügy van! Ügy van!) Márpedig a mar gyarság és a nemzetiségek ktözött csak akkor van megértésnek, a békének lehetősége azon a területen, ahol együtt él.ha az egyik nincs infer! óriusabb, elhagyatottabb helyzetben, mint a másik. Az a szomorú helyzet állt elő a mi vidékünkön, hogy a magyarság még egy kultúrházat sem építhetett magának és a magyar iskolákat még nem erősítették meg. (Pajor Miklós:,És még sincsenek megelégedve!) Ezeket az igazságtalanságokat, ezeket a különbözőségeket ki kell küszöbölni, hogy a magyarság ne érezze magát elhagyatottnak, ' hogy a magyarság lelkületében ne legyen irigység a nemzetiség iránt, (Ü&y van! Ügy van!) mert az irigységtől az ellenséges érzület és ai gyűlölködés már nincs messze. A peremvidékeken nagyon vigyáznunk, kell a magyarságra, mért & miatt éppen eleget vesztettünk már a távolabbi múltban. (Ügy van! Ügy van!) Különösen fájó dolgok érteik bennünket tanügyi vonatkozásokban. Igen kirívó volt egypár ember rendkívüli és érdemetlen előléptetése is. Szinyei Mers© miniszter úr, azt hiszem, zilahi beszédében Wesselényi szavait idézve, azt mondottal, hogy mindenhová elmegy, ahol a magyarság veszélyben van. Kér jük is a miniszter urat, hogy ne csak Kassára, Ungvárra, Kolozsvárral, Szabadkára, Újvidékre, szóval a prominens városokba menjen el» hanem menjen el Munkácsra, Máramarosszigetre, Érsekújvárra és a többi peremvárosokba is és nézze meg mindenütt, hogy áll a» magyarság, a magyar kultúra ügye, mert csak kultúránkkal, a magyar szellemi színvonallal, a,magyar felülemelkedéssel tudnník vonzó hatást gyakorolni a nemzetiségekre. Nem szabad tűrnünk azt, ami Munkácson fordult elő, ahol a ruszin gimnáziumba 51 magyar anyanyelvű és magyar nemzetiségű diák járt» ,csak azért, mert ott az osztályozás enyhébb volt. (Derültség.) A magyar diákok, a magyar iskolából mentették át oda. Minden vonatkozásban meg kell erősítenünk a magyarságot. Meg kell erősítenünk társadalmi vonatkozásban is. . Most nagyon komoly szavakat fogok mondani Nem tudom, másutt hogy van, de a mi vidékünkön a magyar társadalom lehetetlen, szétszaggatott, meghasonlott helyzetben van. Boldog felszabadulásaink után — nem oirszággyarapodásuaik nevezem, mert a gyarapodás azt jelenti, hoay a meglévőhöz szerzek valami úiáiti, mi pedig nem űiat szereztünk a felszabadításkor, hanem a régit kaptuk: vissza — (Ügy van! Ügy van r ) egy hétig volt egy »magyar a magyarértf alf : ció. Azóta van egy magyar a magyar ellen folytatott akció. (Derültség.) Egymást vádolják, egymást rágalmazzák, egymást jelentik fel az emberek. Az anyaországbeliek egy szörnyű szót hoztak hozzánk: a »fúrás« szót. Mi ezt nem ismertük. Most megtanultuk, hogy a legbecsületesebb magyar sem becsületes, mert mindenkire mondanak suttogvai, lopva, titokban valamit, ami ellen nem tud védekezni. így lejáratiak a nemzetiségek előtt a magyarság tekintélyét, (Ügy van! Ügy van!) a meggyengült magyar társadalomnak pedig semmiféle hatása sincs a nemzetiségekre. Ezért ezeken a vegyes nemzetiségi peremvidékeken az iskolának és minden magyar közéleti tényezőnek szászorosan fontos szerepe van, hogy becsületet, tisztességet, tekintélyt szerezzen a magyarság számára és hogy a magyarság számára kihozzon, kiverekedjen mindent, hogy a magyarság legalább annyi joggal, annyi jóval bírjon Magyarországon, amennyivel az idegen nemzetiségek bírnak. (Heh/eslés.) Mi — ismétlem — egy jottányit sem akairunik elvenni abból, amit a ruszin oknak adnak, csak azt kívánjuk, hosy legalább annyit kapjon a magyarság is. Jegyezzük meg jól. a társadalmi, a kulturális felemelkediés vonzóhatású, viszont épen román viszonylatban látjuk, hogy a primitívség, az elha^yatotteápo viszont mennyire lehúz. Annakidején fróf TéleM Pál azt mondotta, hnoy kö^nvolh'b vr««iz»'!a7PTezrn valamit, mi™*' més^T* t»v\, (S ní>°"v 0 n bölcs ember volt. OBencs Zoltán: Bizony!) Ebben a megállapításban is nagyon sok igazság van, 'de a magyar mindig tudta a dolog nehezebb részét % megfogni. Meg kell fognurk a dolgot ebben a vonatkozásban is, nem szabad kikerülnünk és elkendőznünk a nehézségeket. A felszabadulás a honvédek bevonulásával, az ujjongással, a virágesővel nem fejeződött be; nekünk új honfoglalást kell csinálnunk és ez_ az új honfogalás csak akkor fog megtörténni, ha a magyarság felemelkedik ós kultúrában, társadalmi téren, 'de minden más vonatkozásban is vonzó hatást gyakorol a nemzetiségek felé. Ez a felszabadulás csak akkor fog bekövetkezni', ha a tőlünk elperelt, elorozott, vaigy elvívott javakat, végvárakat ismét visszavesszük magyar tulajdonba (Ügy van! Ügy van!), ha mindaz ismét ai magyarságé lesz ebben az országban, ami a magyarságot ezeréves elsőszülöttségi iog alapján megilleti. (Ügy van! Ügy v&n! ÉlénJc helyeslés és taps.) T. Képviselőház! Már az előbb szóltam Kállay miniszterelnök úrról nemzeti vonatkozásban, amikor ungvári kijelentését idéztem. Nekem az a meggyőződésem, hogy a kormány a .háború nehézségei, a háború igen nagy posztul átum ai közepette is becsül êtes en ilgyekszik a nemzetiségi kérdés megoldására, a magyarság felemelésére, a felszabadult területeket pétiig — különösen erdélyi vonatkozásban — tevekszik megerősíteni. Remélem, hogy a többi rész magyar megerősítésére minél előbb sor kerül. Bizalommal viseltetem tehát a kormány és a miniszterelnök úr poliUíkáia iránt, ezért a me^ajánlási javaslatot tisztelettel elfogadom. (Élénk éljenzés heïveslés és taps. — A szónokot t&megesen üdvözik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Börcs János! Elnök: Börcs János képviselő ur at ületi a SZÓ, , \.y,,i ! ']
