Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-315
Az országgyűlés képviselőházának 315. Börcs János: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy előttem felszólalt t. képviselőtársamnak a nemzetiségi kérdésben kifejtett álláspontjával ne foglalkozzam, arról ne mondjak kritikát, mert hála Istennek én olyan területen lakom, ahod nincs nemzetiségi kérdés és ahol ezzel a témával soha sem kellett foglalkozna. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy visszatérjek Bencs Zoltán igen t. képviselőtársam beszédére, illetőleg az ő beszédének egyik bennünket közelebbről érintő mondatára, amelyben azt mondta; nem tudja, milyen lesz az új Európa. Arra a nagy kérdésre, hogy miként képzeljük el mi az új Európát, Imrédy Béla mélyen t. képviselőtársán, pártom vezére, hatalmas beszédében kitért és rámutatott arra, hogy milyennek képzeljük el mi az új Európát. Az új Európa^ szerény véleményem pzerint a tiszta kriisztusii ) és keresztény világnézet alapján állhat csak és igazságos mértékkel kell mérni benne minden dolgozó magyarnak. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) T. Ház! Bármennyire is hangfogót teszek fel a felhatalmazási javaslat bírálatánál, méltóztassék megengedni, hogy részletkérdésekbe bocsátkozzam a különböző szakmmisztéri'umok egyes rendeleteivel kapcsolatban. A »Köztelekében a húszas években megjelent egy cikk, amelynek címe ez volt: »Egyik miniszter fásít, a másik irt«. Hosszú cikksorozat jelent meg és több irányban taglalta ennek a mondásnak az értelmét, A tulajdonképpeni értelme az volt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr abban az időben, tekintettel a selyemhernyótenyésztés aktuális voltára^ az utak szélét teleültette eper fával. Jött a kereskedelmi miniszter és látva azt, hogy ez a közlekedést gátolja, nekiment és kivágatta a fákat. (Rajniss Ferenc: Ez az együttműködés!) Ez volt a lényege ennek a hosszú ujságvitának, amelyet abban az időben sokáig folytattak, (vitéz Imrédy Béla: Nem most volt. Lelhetett volna most is!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most ezt az állapotot összehasonlítsam a földmívelésügyi és a közellátásügyi miniszter úr között fennálló kapcsolattal. Csak tényeket fogok a t. Ház elé hozni, semmivel sem akarom túlozni a meglevő bajokat és azokat az intézkedéseket, amelyek egymást keresztezik ebben az agrár államban. Tudjuk, hogy a földmívelésügyi miniszter úr az egymilliárdos mezőgazdasági beruházásnál minden évben százmilliót vesz fel a mezőgazdaság fejlesztésére. Láthattuk a mostani vitában, hogy ennek a hatalmas összegnek szétosztásánál milyen összegeket állított be a földmívelésügyi miniszter úr az anyasertös akcióra és a baromfiakcióra. Ezzel szemben láthatjuk, hogy ennek a sok milliónak hasznosítását, amelyet teljesen a mezőgazdaság fejlesztésére állítottak be, a közellátásügyi miniszter úr atyai bölcsességével egyszerűen lehetetlenné teszi. (Rajniss Ferenc: Jó bölcs atya akkor!) Láthatjuk, hogy mind az árpa-, mind a kukoricabeszolgáltatási rendeletek egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy továbbfejleszthessék a országban a nemes állatok tenyésztését, lehetetlenné teszik, hogy fejlődhessék jövő gazdasági életünk. Azt hiszem, senki előtt sem vitás már, hogy ennek az agrárállamnals JÖYQ ülése 1942 november 26-án, csütörtökön. 297 gazdasági beállítottsága a háború után teljesen meg- fog változni. Nem vitás, hogy Ukrajna nagy dopping^termelésével erős konkurrenciát jelent majd a mi szemesgabonáinknak, tehát eg"yedül w az állattenyésztés lesz, a mezőgazdaság jövő megélhetési forrása, mert azt nem > lehet sem gépesíteni s másképpen, hatalmi szóval sem lehet belenyúlni ennek a gazdasági forrásnak jövedelmezőségébe. És most, amikor a földmívelésügyi miniszter úr látja a jövő irányt és ebben az irányban óhajtja vezetni a mezőgazdaságot, (Rajniss Ferenc: Ki mondja azt, hogy látja?) akkor jön a közellátásügyi miniszter úr és egyszerűen lehetetlenné teszi ennek az iránynak a megvalósítási lehetőségét. Tudjuk, hogy A statisztika szerint sertésállományunk túlnyomó része a falusi gazdáknak, a falu népének, a kisembereknek a kezében van. Most azt láthatjuk, hogy mivel nem szabályozzák a zsírbeszolgáltatást és a vágást, nem állapítják meg, hogy egy család hány darab és milyen nehéz sertést vághat, a gazdák egyszerűen ivartalanítják az anyasertéseket és beállítják hizlalásra, mondván, hogy ha már csak egy darabot szabad vágni, akkor az legyen nagy. Ugyanakkor a földmívelésügyi miniszter úr tovább folytatja az anyasertésakciót. Itt van a baromfiakció. A mai nap folyamán hallottunk adatokat arról, hogy milyen óriási mértékű tojás van tárolva az országban és bár tojás még^ a tavasz folyamán cserélt gazdát a termelő és a kereskedő közt, most szabályozták és emelték fel óriási mértékben az árát* vagyis minden olyan intézkedést, amely a mezőgazdaság jövőjének biztosítására szolgálna, más intézkedések kereszteznek, mintha ebben az országban osak a kereskedelmet kellene megerősíteni. Láthatjuk ezt minden vonatkozásban. (Pándi Antal: Egykezek!) Nézzük csak meg a gyapjú árát, amellyel a földmívelésügyi tárcánál Piukovich József igen t. képviselőtársam foglalkozott. Láthatjuk, hogy milyen lehetetlen állapotok vannak a gyapjúértékesítés terén, amit a Közellátási Értesítő, tehát egy hivatalos lap állapít meg, amennyiben többek között azt mondja, hogy a függelékben tárgyalt elvek szem előtt tartása mellett az árvetést tulajdonképpen a gyárnak magának kell megállapítania. A gyapjúnál az a helyzet, hogy amikor a gazda 3*80 pengőért adja a gyapjút, ugyanakkor a mosott gyapjú árát maga a gyár állapítja meg. Itt nem látja a közellátási miniszter úr a hatáskörébe tartozónak, hogy belenyúljon ebbe a dzsungelbe és ő állapítsa meg a gyapjú árát, hanem átengedi a gyáraknak, hogy ők állapítsák eztrneg 1 ? Éppen olyan ez, mint amit a baromfiról, a tojásról mondtam. Most állapítják meg a tojás árát, amikor már körülbelül 40 százalékkal drágább a tojás, mint amikor a kereskedők a hűtőbe lerakták. T. Ház! De menjünk tovább. A földmívelésügyi miniszter úr a költségvetésében most is hatalmas összeget vett fel a tejszövetkezetek támogatására. Ha megint visszatérek az egymilliárdos beruházási programmra, meg kell állapítanom, hogy annak céljától teljesen elüt, hogy a már meglévő szövetkezeteket támogassuk. Amikor a beruházási törvényjavaslatot tárgyaltuk, én szóvátettem azt a hihetetlen állapotot» amely ebben az országban van, nevezetesen, hogy olyan óriási spannungok vannak a termelői és fogyasztói ár között 42
