Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-315

Az országgyűlés képviselőházának 315. zetiségi minisztériumot, mert ezzel már rögtön kis szeparatizmusfélét teremtene és erre adna lehetőséget. Még egy nagyon kényes kérdést akarok, t. Képviselőház, szóvátenni, Halljuk! Halljuk!) a nemzetiségeknek azokhoz az o'rszágokhoz való viszonyát, amelyekben ezek a nemzetiségek államvezetők. Méltóztassanak megengedni, hogy egy hasonlattal világítsam meg ezt a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Ha egy anya a leányát férjhezadja és kiadja a házból, számolnia keli azzal, hogy az a leány mint feleség, új életet kezd. (Ügy van! Ügy van!) Abban a pillanat ban, amint az a leány férjhezment, az anyából anyós lesz (Taps a jobb- és a baloldalon.) és ha äz anyós új házas leányának életébe beleszól, ha őt férje ellen izgatja, akkor az az anyós a gyermekének, leányának árt a legjobban, mert nem engedi, hogy békés harmóniában, békés házaséletben éljen együtt azzal a másik emberrel. (Úgy van! Ügy van! — Taps a joobés a baloldalon.) Természetesen más a helyzet, ha nőragadás, lány ragadás áll fenn. Trianonban elragadták Magyarországtól a magyarság millióit. Itt tehát nőragadás állott fenn. Ilyenkor az anyának, igenis, figyelnie kell leánya sorsát, igenis, törődnie keli leánya sorsával és mindent el kell követnie annak érdekében, hogy visszatér hesen a szülői házba, ahonnan erőszakkal ra gadták ki. (Zaj.) T, Képviselőház! Holnap lesz száz észten deje annak, hogy Széchenyi István gróí a Magyar Tudományos Akadémiában elmondta nemzeti vonatkozásban egyetlen, de igen nagyjelentőségű beszédét, ő a nemzetiöégi politika vitelében a magyarságra nez\e három posztulátumot írt elő: a józanságot, a türelmcsséget és a barátságot. Igen, legyen a magyar nem* . zetiségi politika józan, de reális józanságú, — 'lesryen a magyar nrmzetiségi politika^ türelmes, de ne birkatürelmű — legyen barátságos, de ne a. maga érdekei rovására. Tavaly óta rengeteget idézzük, aposztrofáljuk, emlegeti ük Széchenyit. Ebben a vonatkozásban is követnünk kell őt. Tisztában kell azzal is lennünk, hogy a nemzetiségi kérdés nem lehet mulatságok, bálok, családi összejövetelek, kávéházi vagy vendéglői asztalok vitatkozásának tárgya, mert ez nagyon kényes probléma. Oda nem szabad kerülnie. (Ügy van! jobbfelől.) Ez olyan veszedelmes és kényes probléma, mint a felekezeti kérdés, ezért ezt csak a legmagasabb kormánytényezőknek szabad vezetniök, irányítaniuk és éppen ezért, mert a kormány legmagasabb tényezője, maga a miniszterelnök intézi a nemzetiségi politikát, különösen a nemzetiségi vidékeken minden magyar állami, hivatalos tényezőnek engedelmeskednie kell a kormány nemzetiségi politikájának, nem szabad magát önállósítania, nem szabad kritizálnia a miniszterelnök, a kormány nemzetiségi politikáját. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és baloldalon.) Különben a kormánynak, tehát a magyar^ államnak tekintélyét járatják le a nemzetiségek előtt. Sajnos, nálunk nagyon is divatban van, hosry ott lent a perifériákon, a nemzetiségi vidékeken a magyarok a kávéházban és. másutt hangosan kritizálják a kormány oolitikáját és ezzel a kormány, végeredményben a magyar állam tekintélyét teszik tönkre. (Zaj a széls&baloldalon. — Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter; Az, ittënj kávéházakban ÍQ, megteszik!) ülése 1942 november 26-án, csütörtökön. 295 T. Ház! Nemzetiségi vonatkozásban igenis propagandát kell folytatnunk, mégpedig kifelé minden eshetőségre felkészülve. Értem alatta azt, hogy nemzetiségi vonatkozásban bennünket nemcsak ellenségeink, hanem nagy szövetségeseik és barátaink előtt is megrágalmaznak. Nekünk fel kell dolgoznunk, könyv alakjában össze kell hoznunk mindent arravonatkozólag, hogyan kezelte a magyarság a nemzetiségi politikát a múltban és hogyan kezeli ma. Ká kell mutatnunk, hogy mi a különbség a mi nemzetiségi politikánk és a volt utódállamok nemzetiségi politikája között. (Helyeslés.) Bá kell mutatnunk arra, hogy hogyan csinálták meg ők a földreformot, hogyan tették tönkre a. magyarságot és a többi nemzetiségeket. Rá kell mutatnunk arra, — igen sajnálom, hogy egy úr sincs jelen arról az oldalról — hogy a csehszlovák szociáldemokrata Bechyne, Soukup és Hampel hogyan tették tönkre a magyarságot, hogyan fojtották bele a magyar gyerekekbe a magyar szót, hogyan zárták be^ iskoláinkat hogyan tettek tönkre bennünket minden vonat* kozásban. Igenis, erre fel kell készülnünk, hogy mindig, minden körülmények között a világ elé állhassunk és megmutathassuk, mi a különbség a mi nemzetiségi politikánk vitele es a között a politikai gazság között, amelyet ők folytattak a Masaryk—Benes-féle humanizmus álarca cégére alatt. Hogy mi hogyan bántunk a múltban a nemzetiségekkel,, azt bizonyítja a munkácsi ruszin gimnázium évkönyve, amelyben a következő nevek szerepeltek: Almásy, Asztalos, Azari, Balázs, Balogh. Barna, Bárányi, Békés. Bihar. Kuruc. Lakatos, Obán, Orosz, Puskás,. Alföldi, Nemes, Szikszav, Szűcs, Tóth. Újhelyi, Varga, Veres, Wesselényi, Virág. Zsigmond. Ezek nem magyarosított nevek. Ilyen erőszakos nemzetiségi politikát folytattunk mi, hogy a magyar uralom alatt a múltban, a kis világháború előtt így ruszmosodott el, így szlávosodott el a magyarság. Itt jutok el beszédemnek ahhoz a részéhez. ahol belekapcsolódom Matolcsy Mátyás előttem felszólalt mélyen t. képviselőtársam felszólalásába A nemzetiségi politikánk két oldala van: egy a nemzetiségek felé és egy magunk tele. A miniszterelnök úr úgy fejezte ki magát, hogy nekünk pozitív nemzetgazdasági politilkat kell folytatnunk és meg is magyarázta, hogy mit jelent ez: a magyarságot megerősíteni es felemelni. Erre pedig különösen a felszab a dúlt vidékeken a magyarság számára és javára igen nagy szükség van. Meg mindig likvidálva a magyarság számára es javara a húszéves múlt sok tekintetben nincs még a nemzetiségek számára sem, pedig a haromnégyéves huzavona egyre rosszabbá egyre nehezebbé teszi a kérdés megoldását. Meg mindig nincs elintézve a cseh földreform juttatásainak felülvizsgálata és nincsenek ezeki a birtokok magyar kezekben. (Ügy van! a szelsobaloldalon.) Még sok a csehek által elbocsátott, vagy idő előtt nyugdíjazott magyar tisztviselő, kiknek az évei nincsenekbe számítva, (ügy van' a szélsőbaloldalon.) Ezek olyan kérdések, amelyek égetik a magyarság lelkét. T. Képviselőház! A liberalizmus egyik legsúlyosabb bűnéül azt hozzuk fel, hogy hagyta a magyarságot csökkenni, hagyta a magyarság százezreit kivándorolni, hagyta a magyar szórványokat elkallódni. Vigyázzunk, hogy az utókor rólunk ne mondjon maid ilyen kritikát, kogy amiikor mi i§ neveti ÜWáéledist hird&.