Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
Î4 Àz országgyűlés képviselőházának 3 ló. ben a miniszterelnökség sajtóosztályától a budapesti lapok számára leküldött pro domo amely su Neues Wiener Tagblattnak egy vezéreikkét ajánlja a lapok figyelmébe. Kész Örömmel lehoztuk augusztus 13-án. Ebben az van, hogy Antai István nemzetvédelmi propagandaminiszter a Julianus emlékünnepen tartott beszédében rámutatott a kivándorolt magyarság visszatelepítésének szükségességére és a magyar nemzetvédelmi propagandaminiszter kö vetélésében az, a meggyőződés jut kitfejezésre, hogy nem az idegen népi elemek beolvasztása, hanem a saját népi erők megerősítése a cél. Lám, a propagandaminiszte rúr is szíves volt ezzel a kérdéssel foglalkozni, — ditvat vagy nem divat — akkor tehát természetesen nekünk is kötelességünk ezzel foglailkozni, sőt mi ezzel a kötelességünkkel már régebben foglalkozunk, mint a propagandaügyi mibiszter lír, mert én például ezt a kérdést már három ízben idehoztam a Ház elé. Áttérek most a sajtó kérdésére. A most már három év óta tartó világháború során hozzászoktunk a fokozatos és állandó, sorozatos győzelmekhez. Amikor azután ezek a sorozatos győzelmek egy pillanatra, egypár napra megszakadtak, abban a pillanatban Budapesten bítzonyos ideges hullámzás vett erőt. Miért van ez? Idegesen hullámziik a közvélemény azon egyszerű oknál fogva, mert az az ( egymillió zsidó száj, egyszerre nyílik meg minden parancs nélkül, a faji parancs belső titko® rugói alapján egyszerre nyílik meg és. egyszerre suttog gyalázatos destruktív dolgokat, szabó tázsról és minden másról. De nemcsak ez az egymillió zsidó ember suttog. (Egy hang a jobboldalon: flajnos, keresztények is!) Ne tes sék csodálkozni azon, hogy így változik a közhangulat, ha meggondoljuk, hogy még a tömegszuggesztió őrhelyein is, a hírforrások központjában, a tömegbefolyas vezető pozícióiban ma is ott ül a zsidóság', ott van még ma ils annak megingathatatlan ereje. Hiszen nem állí torn, hogy néni volt bizonyos tisztogatás a sajtóban, de a sajtókamarában még ma is arányszámokon felül vannak ott a zsdídók, a félzsidók, a zsidó roikonságúak és ott vannak még jórészt azok is, akik zsidó érdekektől függenek. Ez a kormány, a Kállay-kormány még ma is változatlanul hagyta a Bethlen-érának megkövesedett sajtópolitikáját és mindazok a napilapok, amelyek akkor fennállottak, egynek a kivételével, még ma is változatlanul megjelenhetnek. Természetes dolog, hogy az átállítás tisztára csak foirmalisztikus volt. Ma is éppen azt a liberális szellemet sugallják és lövellik szét az országban, mint amelyet a BetMen-éra alatt követtek. Itt vannak akiadók, itt vannak a nyomdavállalatok, melyeiken keresztül a hitel formájában még mindig be tud naik folyni a magyar sajtó irányításába olyan emberek, akik mficseuek itt az országban, akik Svájcban vagy Londonban vannak részvényeikkel, de ide Budapestre utasításaikat még ma is el tudják juttatni és ezen keresztül befolyásol ják a magyar sajtót. Itt csak egy példát hozok f el : a kormány nak van egy németnyelvű napijlapja, amelynek az ügyét egypárszor már szóvátettem itt o Házban. Erre csakugyan annyit történt, hogy e napilap szerkesztőségében helyet foglaló 50%-nyi zsidóság most már lecsökkent 40%-ra é«; ennek a napilapnak, amelynek kötelessége volna a tengely politikát napról-napra szolgálni,szerkesztőségéb en á tagok 40%-a még ma is zsidó De nem ez a baj. A nagyobbik baj ülése 1942 november 2Ö~án, pénteken. az, hogy a másik 60% is kevés kaVételtől eltekintve liberális felfogású és ennek következtében nem túlságosan dühöng bennük a tengelybarátság. (Vitéz Lipcsey Márton: Ezt nem le^ net mondaná 1 .) Egy más helyen felhívtam a kormány fi gyeimét a cenzúra hibáira. Ezzel nem a&arok most külön foglalkozni, s külpolitikai érdeke ket érinteni, azonban kétségtelen dolog, amit a miniszterelnök úrtól válaszképpen kaptunk a bizottságban, nem kielégítő. Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy cenzúra nincs hilba nélku^ és majd a lapokait meg fogják nézni. De azóta sem történt ezen a téren semmi kü lönös. Kétségtelen dolog és megállapítható az, hogy míg destruáló híreket átenged a cenzúra, addig nem engedi azt, hogy a nemzeti szocializmus a szociáldemokrácia destrukciója ellen küzdjön. Amit állítok, azt íme példákkal ils azzQnnal bizonyítom. . Itt van egy érdekes hír arról, hogy itt bent a Házban az egyik beszed alkalmával egy szociáldemokrata képviselő úr cinükusan közbeszólt és megerősítette azt a beszédet, hogy ők még ma is vörösszínű szalagokkal ellátott koszorúkat helyeznek el. Már azon is csodálkoztam, hogy ez a közbeszólás egyáltalán elhangozhatott a magyar" képviselő háziban, de, hogy mi erről miért nem írhatunk és miért nem bélyegezhetjük meg azt, hogy még ma lis vörös színek alatt jelentkeznek az egyes képviselő urak és ennek a vörös szin nek kelnek a védelmére, amikor kint százezer és százezer magyar katona harcol, ezt nem tudom felfogni. Nem tudom felfogni, miképpen lehet az, (Meskó Zoltán: Oláh színeket is viselnek.) igen tisztelt nemzetvédelmi minisz ter úr, hogy egy helyen, Szombathelyen, ahol 1800 iparos tartozik az ipartestülethez és az ipartestületi választáson jó magyar szokás szerint, csak 31ü-en jelentek meg, a 310-ből 200 zsidó volt, ennélfogva a megválasztott tisztikar szociáldemokrata erzesú lett, amikor fe! akartuk rázni az ottani iparosokat, mert megtámadták ezt a választást, hogy az ég szereimére az új választásra készüljetek fel és ne engedjétek, hogy megint szocáldemokrata vezetőség legyen, akkor ezt a cenzúra törölte. A magyar nemzeti) szocializmusnak tehát nem szabad figyelmeztetni a magyar kisiparost arra,, hogy hagyja ott a vörös zászlót, hanem védi ez a cenzúra továbbra is rendszerünk destruálóit. Itt van azután egy másik dolog. Az El Spanola spanyol folyóirat egészben leközölte a kominternnek a spanyol kommunistákhoz intézett parancsát és ebben a következők vannak: szövetkezz az áruló fasiszta kormány minden ellenségével, mindegy aiz, hogy monarehistának, vagy katolikusnak vallod-e magad, terjeszd azokat a lapokat és folyóiratokat, amelyek megtartották a liberális és polgári hangot. Ejbben semmi magyar vonatkozás nincs 1 . Azért akartuk közzétenni ezt a hírt, hogy figyelmeztessük itt Magyarországon az embereket, hogy vigyázzanak ezekre a fedőszervezetekre, jól nézzék meg, hogy Ihlovia mennek és ne «menjenek semmiféle ilytem helyre A cenzúra nem engedte azt, hogy a bolsevizmus ellen, küzdő katonáinkkal együtt mi is itt a belső front megerősítéséért küzdjünk. Idáig szorgalmasan kaptuk a sajtófőnökség részéről! az úgynevezett sárga pro dómokat, amelyekben a sajtó főnök felhívja a szerkesztőség figyel met, hogy mivel foglalkozzaI nak. Mi ezrfj szívesen meg is tesszük, mert érez1 »ük «at, bogy erre szükség van. Ami azonban
