Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

230 Az országgyűlés képviselőházának S14. akaratának megrontására, nem vállalkozhatik az annyira szükséges belső fegyelem megbon­tására, a nemzeti életünket Összetartó kon strukeiók meglazítására, nem követelhet^ ezek­ben az időkben bizonytalan kísérletezést az állami élet egyik területén sem, — ilyen idők­ben egy balul végződött kísérlet a nemzet po­litikai vagy gazdasági életének tartó oszlopait döntheti romba — nem vállalkozhatik arra. hogy fellépésével, agitációjával csökkentse a nemzet hitét, jelenében, jövendőjében, hivatá­sában, vagy hogy kifelé a legkisebb mértékben ártson az ország hitelének, megbízható, önálló, független politikájának. Vannak pártkeretek, vannak közöttünk elvi vagy tárgyi differen­ciák, de valójában és bizonyos lelki magasla­ton egy párt van ma és ez Magyarország pártja (Bencs Zoltán: Helyes! Ügy van! — He­lyeslés a jobboldalon) és egy lényeges Pro­gramm: megtartani aiz országot szabadságá­ban, függetlenségében, politikai és gazdasági önállóságában, egyre erősebbé. vihartállóbbá tenni a nemzetet és lefektetni biztosabb és bol­dogabb jövendőjének alapjait.« T. Ház! Ebben az értelemben változatlanul ma is vállaljuk itt ellenzéki oldalon a felelős­séget, a felelősséget az országért. Ebből a fele­lősségből^ egyenesen következik az, hogy ko­moly építő bírálattal kell kísérnünk a kor­mányzat politikáját, de ez különben a parla­menti rendszer lényegéhez is hozzátartozik. Egyet mégis el kell mondanunk. A minisz­terelnök úr felhívásával kapcsolatban, azon túl, amit az előbb hangsúlyoztam: a jövendő előtt és a magyar történelem előtt, amelynek talán sorsdöntő lapjait írják ezek az idők, nem vállaljuk a felelősséget azokért az intézkedé­sekért, azokért a cselekedetekért, amelyek el­len felemeltük csendes komolysággal a ma­gunk óyó és figyelmeztető szavát. Ezt az or­szág színe előtt itt a parlamentben le kellett szögeznünk, mert ez is hozzátartozik mély és igazi értelmezésében ellenzéki felelősségérzé­sünkhöz. T. Képviselőház! Politikai irányunk elvi bázisához tartozik az is, hogy a nemzet döntő többségével együtt törhetetlen hívei vagyunk a magyar alkotmányosságnak. (Ügy van! bal felől.) a népképviseleti alapon nyugvó parla­mentáris rendszernek, (Ügy van! bal felől.) vagy, ha úgy tetszik, a tiszta és nemes de­mokráciának. (Ügy van! Ügy van! — Ta/ps balfelől.) Nem azt mondom, hogy megnyugvással fogadtuk, többet mondok ennél, természetesnek tartottuk, hogy a miniszterelnök úr, már hi­vatkozott beszédében, erről a kérdésről így nyilatkozott (olvassa): »Amikor bemutatkoz­tam, azt mondottam, hogy a parlamentariz raus rendíthetetlen híve vagyok. Ma is ezt vallom, mert a parlamentarizmus alapján állok, — más alapon, mint alkotmányos érzésű ember, nem is állhatok — a parlamenttel, a parlament «tján akarom kormányzati programmomat megvalósítani« T. Ház! Az utóbbi időben itt a parlament minden pártja hangsúlyozza az alkotmányos­igot, azok is, akik a magyair alkotmány rend szerének megváltoztatására törekszenek, (Hor váth Zoltán: Diktatúrára! — Baky László: Kik azok?) kifejezésre juttatják, hogy céljai­kat alkotmányos módszerekkel és eszközökkel kjván^'ák elérni. ülése 1942 november 25-én, szerdán. De, t. Ház, ha már így gondolkoznak, ak­kor nem értem azt, hogy miért követelik ismé­telten az egyik parlamenti párt feloszlatását, ''Baky László: Védi a szociáldemokratákat!) amely mögött mégis csak a nemzet akaratá­nak egy része nyilatkozott meg, rájuk sza­vazva. (Mozgás és zaj a baloldalon és a szélső­bal oldalon. — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Igen ér féke» rész. — Baky László: Zsilinszky megint védi! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Egyhá­zának ez a felfogásai) Itt valami fogalom­zavarnak kell lenni. Aki engem ismer, tudja, hogy elvi differenciák választanak el a szo­ciáldemokrata párttól politikai tekintetben. (Füssy Kálmán: Egyfelől lehet, másfelől nem!) Egy szót sem szóltam arról, hogy milyen viszonylatban van az egyház ezekkel a kérdé­sekkel. A magyar parlamentáris rendszerről ,van szó és azt hiszem, közérthetően fejeztem ki magamat. (Baky László: Megértettük tel­jesen! - Pailó Imre: Köszönjük szépen.) Hangsúlyoznunk kell pártunk szociális irányzatát, erősen magyar és nemzeti jellegét. Számos szociális kérdést miridenki más előtt mi vetettünk fel itt a magyar parlament épü­letében, egyszer másszor olyanokkal szemben is, akik: ma megkísérelnek bennünket túl lici­tálni. T. Képviselőház! A legnagyobb magyar szociális kérdésnek a földkérdés komoly meg­oldását tartjuk és megfelelő időben teljes ha­tározottsággal fogjuk újból felvetni ezt a problémát. A magyar nemzeti irányzat annyira, szí­vünkön fekszik, t hogy szembenállunk az itt-ott próbálkozó újfajta nemzetköziséggel is. Szük­ségesnek tartjuk a nemzetek közötti komoly megértést, de nemzeti függetlenség unk % nem­zeti sajátosságaink, szabad magyar életünk min'den értékének feltétlen megtartását köve­teljük. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Mester Miklós: Majd Anglia biztosítja? — Füssy Kálmán: Sztálin segítségével?) A képviselő urak olyan kérdéseket vetnek közbe, amelyek­ről én egyáltalán nem szólok és nem is tartoz­nak íde. (Palló Imre: Nem, csak eszükbe jut! — Derültség.) Politikai irányunknak ezek a lelki, szel­lemi és elvi bázisai. Ezen az alapon állva mu­latok rá a nemzet mai legfontosabb felada­taira. A legelső feladat, amire pártunk vezér­szónoka, Bajcsy-Zsilinszky Endre a hon ve­delni i' tárcánál erőteljesen rámutatott, a hon­véd ha'dsereg további fejlesztésének, ellátásá­nak a kérdése. Amikor erről szólok, néhány egyszerű magyar szóval hadd emlékezzem azokra, akikre nappalon és csendes éjszakán is gondolunk, azokra a magyarokra, véreinkre, akik az élet és a halál mesgyéjén járva har­cidnak idegen messzeségben. Hadd hangsúlyoz­zam azt a készségünket, hogy érettük min­denre hajlandók vagyunk, érettük és hozzá­tarto-7Ó"'íVA T .' t . T. Képviselőház! A honvédelem kérdésé­ben, talán ez az egyetlen igazán nagy magyar probléma, amiben teljes mértékben egyetért ez a nemzet, nincs differencia itt a parlament­ben. Mi 1930-ban, pártunk megalakulásáaaík idején, már követeltük egy erős nemzeti had­sereg felállítását. (Koltai József: Eckhardttal.) Nem fognak megzavarni, t. képviselőtársaim. — És 19íí7-ben, a tűzharcos törvény tárgyalá­sakor pártunk nevében kifejtettem ebben a kér; désben a párt álláspontját. Két nagy nemzeti I feladatra mutattam rá és a két nagy nemzeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom