Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának Sl4. feladat — ma sem látok fontosabbakat — a szociális egyensúly megteremtése és a honvédelemnek a lehető legmagasabb szinten való megszervezése, 1937 november 16-án mondottam itt a képviselőházban a párt nevében (olvassa): »A nemzet minden rendelkezésire álló erejét ennek a két feladatkörnek megoldására venném igénybe, mert ha ezt a két óriási feladatot meg nem oldjuk, új viharok jöttén megint nem leszünk készen és kisiklanak kezünkből olyan lehetőségek, amelyeket évszázaduk múlva sem hozhat vissza a történelem.« Nem szűntünk meg a honvédelem megszervezésének kérdését napirenden tartani. Nem volt előterjesztés, pénzügyi vonatkozásban sem, amelyet ez a képviselőház és ennek minden egyes pártija gondolkodás nélkül meg ne szavazott volna, sőt fölvetettük a bizottságokban az aggódó kérdéseiket, vájjon a honvédség fejlesztésénél^ üteme elég gyors-e, vájjon a honvédelmi miniszter megkapott-e mindent, aanire szüksége van. T. Ház! Meg kell mondanom, hogy a pénzügyminiszter úr nem volt túlságosan szerény, amikor erről a kérdésről beszélve, szinte teljes mértékben, vagy nagyon nagy mértékben a maga személyi érdemének tartotta azt, hogy a honvédség fejlesztése ilyen ütemben megtörténhetett. T. Képviselőház! A magyar nemzet hozta meg az áldozatot és szívesen hozta meg, mert önmagáért hozta meg, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A magyar törvényhozás teljes egyetértésben fejezte ki a nemzet akaratai A miniszter úr. még hai másképpen gondolkozott volna, akkor sem szállhatott volna szembe ezzel az egyöntetűen megnyilatkozó nemzeti akarattál és nem tehetett volna mást. mint hogy engedelmesein felhasználja mindazt, amit a nemzet boldogan adott áldozatul a magyar honvédségnek. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Ma is csak azt hangsú ly ózzuk, amit eddig: mindent a magyar honved hadseregért, mert benne a magyaa* haza biztonságát és jövőjét szolgáljuk. T. Képviselőház! A második nagy feladat a belső rend fenntartása. Háborús országban ez fokozott gond és még nagyobb felelősség, mint békeidőkben. A rend mindig drága kincse egy nemzetnek. Ken détiens éget csak kétfajta ember akar. Az egyik a dologtalan semmirekellő, aki azt hiszi, hogy felfordulás esetén majd, újra csak dolog nélkül, megélhet a máséból. A másik az a közéleti stréber, aki semmiképpen nem tudván felülkerekedni, azt hiszii, hogy egy forradalom hullámain érkezhet el arra a polcra, amelyre éjjel-nappal vágyódik. A belső rendnek vannak szociális és lelki előfeltételei. A szociális feltételek megteremtése a kormány feladata, a lelki előfeltételeken az egész magyaa* társadaomnak kell munkálkodnia. De fenn kell tartani a rendet minden hatalmi eszközzel is, ilyen időkben és talán még nehezebb időkben, mert a magyar jövendőt szilárdan megépíteni csak a rend fundamentumán lehet. Mérhetetlenül nagy bűnt követne el a nemzet ellen az, aki ebben az országban most a rendetlenség és a felfordulás pártjára állna vagy azt valamiképpen bármi eszközzel is szolgálná. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! A harmadik nagy feladatkör, amelyről szólni akarok, a termelés probléKÉPYISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 november 25-én, szerdán. 231 mája és ezzel kapcsolatban a közellátás kérdése. A három háborús esztendőre visszanézve, úgy látom, hogy a helyes sorrend ebben a kérdésben teljességgel. íelborult. A közellátási ellátási funkciói befolyásolták -—sokszorkárosan — magát a termelést és nem a termelési befolyásolta a közellátást. A közellátási funkciók és azok a rendeletek, amelyek napvilágot láttak, sokszor megzavarták a közellátás alapját jelentő termelést, legalábbis mezőgazdasági vonalon. Közellátási intézkedéseink jórésze nem számolt a jövővel és meggondolatlanul lépett át a termelésnek sokszor életbevágó érdekein. Az a körülmény, hogy tartalékkészletek nélkül kezdtünk hozzá a közellátás megszervezéséhez és mentünk neki ennek a háborúnak, csak még inkább indokolttá tette volna, hogy nagyon komolyan fontoljuk meg éppen a közellátás érdekében a termelés szempontjait, (Palló Imre: Bosszul kezdte Laky!) T. Ház ! Ipari termelésünk belső helyzetét szakszerűen nem ismerem, de az a kép, amelyet az iparügyi miniszter úr adott, azt mutatja, hogy iparunk mind a termelt javak mennyisége, mind a foglalkoztatott munkások száma tekinteteben még mindig fejlődőben van. Mi, akik agrárpárt vagyunk, a régi időkben ostoroztuk azt az iparpártoló ^ politikát, amely ezt a pártolást, a mezőgazdaság áldoza tából akarta előteremteni és teremtette elő jo nagy részben, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Rossz vámpolitikával) de magunk is szükségesnek tartjuk és tartottuk egy olyan fejlődőképes nagyipar fundálását, amely azután nehéz időkben el tudja látni az ország ipari szükségleteit, elsősorban a magyar hadsereg SZŰKségleteit. T. Képviselőház! Mezőgazdaságnak és iparnak egyaránt érdeke az, hogy úgy a gyakorlati intézkedésekben, mint a lelkületben meglegyen a két nagy termelési ág között az :iz összhang, amely nélkül nyugodtan termelni nem lehetséges. Én rendkívül örültem annak, amikor az iparügyi miniszter úr egyik legutóbb mondott beszédében erről a kérdésről szólt és azt mondotta, hogy a megerősödés, tudniillik az ország gazdasági megerősödése, nem kizárólag iparosodás útján valósítható meg, hanem elsősorban a mezőgazdasági ter mêlés jövedelmezőségének megjavítása útján; hiába kapcsolunk be még egy-kétmillió embert az ipari munkába, azok ellátását ez a föld csak úgy tudja biztosítani, ha mezőgazdasági termelésünket fejlesztjük és ezzel a mezőgazdasági lakosság vásárlóképességét növeljük. Ha ez a felismerés és ez az igazság uralkodott volna azokban az időkben, amikor a magyar nagyipart megalapítani és fejleszteni kezdtük, akkor sokkal inkább tekintettel lett volna az ak; kori kormányzati politika a mezőgazdasági termelés érdekeire. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az ipar is erőteljesebben haladt volna, egészen biztos!) T. Képviselőház! Mi örülünk annak, hogy jól funkcionáló nagyiparunk van. Két követelményt támasztunk. Az egyik az, hogy maga a nagyipar is törekedjék arra, hogy a mezőgazdasági termeivények és termékek, továbbá az ipari gyártmányok közti áröszhang meg legyen, a másik, hogy ez a nagyipar ma elsősorban az ország belső szükségletét lássa el, ezek között is elsőrendűen a magyar honvéd hadsereg szükségletét 33
