Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

228 Az országgyűlés képviselőházának 814. ülése 1942 november 25-én, szerdán. között volt egy, amikor a magyar kormány földmívelésügyi miniszterét nyilt választásom buktattuk meg. (Baky László: Az Purgly volt!) Ez mutatja azt a megmérhetetlen népszerűséget, >ami Gaal Gastont körülvette. És ez a férfi, aki a lappangó szenvedélyeket lángragyujhattá volna, éppen a felelősségérzet nyomása, alatt, egyetlenegy szavával elcsendesítette őket és egy alkotmányos küzdelem medrébe ' vitte bele à magyar nép elkeseredését. (Bodor Márton: Ez nem Eckhardt volt! — Zaj és mozgás a balközépen.) A magyar alkotmányosság és törvényesség iránti tisztelet össze volt nőve Gaal Gastonmal, szinte testet öltött benne. (Zaj és mozgás a balközépen. — Palló Imre: Hallgassák meg a vezérüket!) A magyar alkotmányt a magyar élet lényegének tartotta. Abban az időben kelt életre itt a magyar közéletben a vezérkedési komplexus. Én még jól emlékszem atra a jelenetre, amikor Magyarország újonnan bemutatkozott miniszterelnökének. Gaal Gaston csendes, bölcs, magyar szóval azt mondotta, hogy ebben az országban csak egy vezér lehet, csak egy vezér van, a miniszter- • elnök úr pedig csak a nemzet első szolgája lehet. Az alkotmány és a törvények tisztelete magyarázza meg, hogy Gaal Gas töm miért állott szemben olyan halálos elszántsággal minden forradalmi gondolattal és minden forradalmi módszerrel Bujtogató soha meg nem maradhatott a közelében. Lelki alkatának ebben a vonásában az egész magyar fajta érzései nyilatkoztak meg. Ebben a sok mindennel megalkuvó korszakban jó idézni Gaal Gaston megalkuvást nem ismerő, kemény férfiasságát. A legsúlyosabb Jdőkben állt itt mindig a mes-eyőződése mellett. A kereszténypárt és a Katolikus Népszövetség ezekben a mapokban emlékezett meg Ernszt Sándorról, az ieazi keresztény nolitikn puritán, nagy alakjáról. Gaal Gastonról is el kell mondani, hogy Ernszt Sándor lelkületével, mélyen átérzett és átélt kereszténységgel végezte munkáját, vívta harcait a magyar közélet mezején. Csendes és szemérmes volt ez a kereszténység, de Gaal Gaston mêmes lelkének minden gondolatát átszőtte és egyéni életében és közéleti munkájában egyaránt vezette. Itt is megvolt Gaal Gastonban az a tiszta egység, amely egyébkén^ is jellemezte őt. Soha mást nem cselekedett, mint azt, amiben hitt és soha olyan dolgokat mem hirdetett, amelyek hitével ellenkeztek.. T. Ház! Itt jutottam el mondanivalóm első téziséhez. Meg akarom fogalmazni és meg akarom mondani, hogy a mi pártunk és politikai irányzatunk miképpen gondolkodik a keresztyén politikáról. Soha nem hallottuk és nem olvastuk ' annyiszor ezt a szót, hogy »keresztény«, mint napjainkban. »Keresztény irányzat« keresztény Magyarország« — olvassuk gyakran. Ha egy későbbi kor emberei a mai idők újságjainak címfeliratait olvasni fogják, ta Ián az lesz a véleményük az első pillanatban, hogy. itt Magyarországon valami nagy vallásos megújhodás ment végbe ezekben az időkben. Pedig jól tudjuk, hogy nem erről van szó. A keresztyén politika szerintünk az evangélium szellemének, elveinek, törvényeinek, parancsainak érvényesítése a közéletben és az állami életben, (Ügy van! a balközépen.) rniudeji alku és minden -elmagyarázás nélkül. Csak Istenben hivő, előtte felelősséget érző, Krisztust lélekben elfogadott emberek vihetik ezt a politikát. Aki másként értelmezi ezt, az nem a kereszténység lobogóit hordozza, hanem hamis zászlókat visz a kezében. (Úgy van! a baolda* Ion.) Az ne használja a maga irányának jelzésére ezt a szót, hanem keressen valami mást A keresztyén szóval való visszaélésnek vannak nálunk megdöbbentő és visszataszító jelenségei. Megdöbbentő az, amikor valaki lelkében állandóan lobogó gyűlölettel, magát keresztyén politikusnak nevezi. Megdöbbentő az, amikor valaki pogány elveket hirdet, pogány követeléseket támaszt, elveti például a Szent írásnak az ószövetségi részét és mindezt keresztyén politikának nevezi. (Ügy van! a baloldalon.) Visszataszító az az üzérkedés, ami ezzel a szent fogalommal folyik az országban. Keresztyén üzletek támadtak sorban, sőt, ami engem nem egyszer egészen megbotránkoztatott, az egyik kormányjárti lapban négy-öthasábos nagy címfeliratból láttam, hogy keresztyén alapokra helyezték például a rum- és likőrgyártást. Sőt egy másik lapban olvastam, hogy az Arizona-mulató keresztyén kezekbe került. (Mozgás és zaj a baloldalon.— Felkiáltások: Csak akarták, de nem sikerült!) Nem az a lényeg, hogy sikerült-e vagy sem, a lényeg az, hogy ezzel a mulatóval kapcsolatban is, talán csak az »átállítási« szándékkal kapcsolatban, valaki ezt a szót használta. A keresztyén szónak ilyen használata minősített káromkodás. Itt van azután az őskereszty én szó, amit nem is tudom, hogyan szedtek elő az emberek. Bizonyára azt akarják jelezni vele, hogy őseik is keresztyének voltak és erre használják ők nyugodtan az őskereszty én szót. Nem ismerem annak a dolognak a lényegét, amit most megemlítek, dei igen mély szomorúsággal olvastam azt, hogy az őskereszty én malmok szövetkezetét feloszlatták. (Gr. Festetlen Domonkos: Mi is! — Felkiáltások a baloldalon: Vájjon miért?) Bizonyára nem valami keresztyén cselekedetért oszlatták, fel ezt a szövetkezetet. Milyen kár ezt a szót ilyen dolgok cégéréül tűzni ki, azután lejáratni a magyar közvélemény előtt. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Megmondom, hogy kik voltak az őskeresztyének. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az őskeresztyének zsidók voltak! — Bencs Zoltán: Timotheus nem volt zsidó! — Rajniss Ferenc: Egyik-másik zsidó volt! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tildy Zoltán: Engem, mint lelkész embert, rendkívül érdekel teológiai és keresztyénség történeti vita. amit itt képviselőtársaim folytatnak, de mégis tisztelettel kérem, vaéltóztassanak megengedni, hogy én folytathassam beszédemet. (Altalános helyeslés.) Az őskeresztyének lemondva a javaikról, katakombákban és Nero arénáiban szenvedtek a hitükért. Azok a modern »őskeresztyének« pedig, akik ezt a nevet cégérül használják... (Peyer Károly: Az Arizónában szenvednek. — Derültség.) azok után az eldobott javak után futkosnak, mégpedig igen nagy lázzal, amiket az őskeresztvének megvetettek. A keresztyénség nevében nagyon komolyan fel kell emelnünk innen az ország Házából tiltakozó szavunkat ez ellen az üzérkedés ellen, a keresztyén jelző lejáratása ellen. ^ (Ügy van! a baloldalon.) nagyon komoly okból azért, mert ezekben az időkben, amelyek nagyon sok lemondást és fiaink egy nagy részétől megmér