Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának S14. ülése 1942 november 25-én, szerdán. 225 kéníi használat által. A székelység legnagyobb értékeit az erdők képviselték, amelyeket potom pénzért idegen kizsákmányolóknak kótyavetyéltek ei, de még ma is vannak értékes er dői és mezőgazdaságilag még legeltetésre sem használható, de jól beerdősíthető területei: Helyes erdőgazdasággal, a kitermelésnek és feldolgozásnak jó megszervezésével megint olyan állandó jövedelmi forrássá lehetne tenni az erdőkel a székelység részére, amely nemcsak a sorsukon volna hivatva segíteni, de biztos anyagi alapjává is válnék. Székelyföldön, saj-, nos, nagyon sok olyan kopár területet látnil, amelyekről nem tudja az ember, hogy az vájjon erdő-e vagy legelő. Erdőnek nem lehet mondani, mert hírmondónak sem találni rajta egyetlen nemes fanemet sem, de legelőnek sem lehet mondani, mert a fűz, a boróka és a tövis annyira ellepte. Ezek a területek sürgős kitakarítás és legelőkké feljavítás' után alkalmasak volnának arra, hogy az állattenyésztésben és a szarvasmarhatenyesztésben újabb erőforrást nyissunk meg, ami nemcsak terv, de részben már folyamatban is van. {He i y estés.) Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy a székely nép örvendetes szaporodásának és a népfeleslegnek kérdését ezek sem fogják megoldani, mert azt az iparosítás és telepítés útján kell az országos számarány javítására felhasználni, azonban erre nem akarok kitérni részletesen» mert Gaal Alajos t. képviselőtársam lesz szíves a kérdés részleteiről beszélni. \ T. Ház! A nemzetiségi kérdésben Mikó képviselőtársam olyan világosan fejtette ki a miniszterelnöki tárca költségvetésének tárgyalásánál pártunk álláspontját, hogy ahhoz nincs semmi hozzátennivaló. Itt csak külön is hangsúlyozni kívánom, hogy azokkal a nem zetiségekkel, amelyek a magyar áll am eszmét magukévá teszik, jó viszonyban akarunk együtt élni. (Helyeslés.) Különösen súlyt helyezünk az erdélyi szászsággal való egy üt tműködésre, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.) hiszen az ő érdekeik a mi érdekeinkkel teljesen azonosak. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: De ők is tudják ezt? — Bencs Zoltán: Kell, hogy tudják! — Zaj.) ttlcsör is: tudják, (ügy van! Ügy van! a balközépen.) másodszor pedig ezt az együttműködést el is kezdtük gazdasági vonalon, kifogástalanul indult és a többi vonalon is meg fogjuk valósítani. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ahol üzletről volt szó, ott igen! — Pándi Antal; Baj , csy-Zsilinszky a románokkal akar együtt működni? — Palló Imre közbeszól. — Zaj,) Elnök: Palló képviselő urat kórom, ne szóljon közbe. Gr. Teleki Béla: Szeretnők, hogy erre«a belátásra jussanak többi nemzetiségeink is, Ail nem kívánjuk megbosszulni azokat a méltány taíanságokat, amelyek minket a kisebbségi sorsban értek (Helyeslés.) és azt hiszem, hogy ez a felfogása az északon és délen felszabadult magyarságnak is. (Mester Miklós: Csak elég tételt, semmi egyebet!) Szeretnék még reflektálni azokra, amiket Oláh György képviselőtársam mondott a mi niszterelnöki tárca költségvetésének tárgyalásánál. (Haltjuk! Halljuk!) Ahogyan leírta a szilágy megyei elkallódó magyarság kérdését, az szórói-szóra igaz. De így van ez még sok .más helyen is. A multak sok könnyelműségéi; - és bűnét az egyenlőség és engedékenység túlzott és rosszul értelmezett eredményét látja az, aki ezt látó szemmel jár Erdély földjén és a mai állapotot nézi s belelát egy kissé a múltba. Itt, ezen a téren, hallatlanul nagy feladat vár reánk. Meg kell erősíteni még meglévő magyarjainkat és vissza kell hozni eltévedt vé reinket ott, azokon a foltokon, ahol kevesen annak a magyarok. Hála Istennek, a Székelyföldön ezek a kérések nem érintenek minket. Helyesen mondotta Mikó Imre, hogy mi senkit sem akarunk asszimilálni, (Bencs Zoltán: Igaza van!) de ami a mienk, azt nem hagyjuk elvenni. (Élénk helyeslés.) Itt párhuzamosan kell hogy haladjon a kultúrmunka és a gazdasági megerősítés. A románok egészi Erdélyt, a Székelyföldet is és más vidéket is, ahol esetleg egy emberük sem volt, keleties templomaikkal építették tele, hogy ezek hirdessek vélt jogukat, s hogy román jelleget adjanak ennek a földnek. Nekünk nincs szükségünk ilyen Iiivalkodásra, de ne hagyjuk elveszni, ami megvan, lester Miklós: Nagyon helyes!) ami a történelmi jogot hirdeti ezen a földön (Helyeslés.) és megadja a táj jellegét: a magyar templomocit és az ősi kúriákat. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Legyen templom mindenütt, ahol csak magyar hívek vannak, akármilyen kevés számban vagy ahol voltak, de eltévelyedtek és újra lenniük kell. (Helyeslés.) mert az ott álló templom a nem zeti erő tudatát adja a híveknek. És papnak kell lennie ezekben a templomokban, (Ügy can! Úgy van! a középen.) aki gondozza, vezeti a híveket és nem hagyja őket többé elveszni. Igaz, hogy ennek anyagi feltételei vannak, de ezeket meg kell teremtenünk, mert a magyar iskola és templom a fontossági sorrendben mindjárt az ágyú és a hadfelszerelés után következik. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A népközösségi gondolat korában élünk, amikor munden nemzet fokozott gondoskodással tartja számon azokat a fajtestvéreket, akiket a sors idegen országokba rendelt. Mennyivel inkább kötelességünk nekünk magyaroknak számontartani azoknak a sorsát, akik nem idegen területen, hanem a szentistváni birodalom földjén élnek idegen megszállás alatt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Pártom egyik hivatását éppen abban lát jr., hogy megkongassa minden időben az elszakított magyarság Atlantis narangját (Helyeslés.) és nevével is hirdesse azt, hogy az erdélyi kérdés nincs megoldva mindaddig, amíg csak egy erdélyi magyar is kisebbségi sorsban él, (Taps a jobboldal on és a középen. — Földesi Gyula: Kelet-Szlovenszko sincs még elintézve! A Tátráig!) Ez vonatkozik azokra a magyarokra is, akik az ezeréves határon túl élnek. A minisztereink űr igen helyesen mondotta ezt. Nekik is köztünk a helyük, mert innen vándorolt ki nagyrészük az alatt, amíg az ország kapui nyitva álltak minden idegen számara. Az o hazatelepítésük nélkül csonka volna a telepítésre váró új népi Magyarország, (ügy van! Üay van! — Taps a jobb- es a baloldalon. — Bodor Márton: Fogadjuk be helyettük a zsidok ^ !) Hláz ! A zsidókérdés tekintetében már többízben volt alkalmam a Ház előtt állaspon• tunkat leszögezni és ezért most csákónak dést kizárólag a magyar rpemzeti-erdekek 32
