Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Ô2é Az országgyűlés képviselőházának 3Î4. szempontjából szabad elbírálni és kezelni. (ügy van! jobbfeiöl.) Van a zsidóságnak hazánkban egy számszerűleg igen nagy rétege, az ortodox galíciai zsidóság, amely az utóbbi évtizedekben és különösen ta muJt világháború alatt szivárgott be, sőt még most is szivárgott be, ez aiatt a háború alatt is és tömegesen él Máramaros

ban, Szatmárbau, Szilágyban, Szolnok-Do bokában, de még másfelé is. (Rajniss Ferenc: Ez a rendesebbik fele!) Nagyrészük magyarul sem tud. Ezeket a legsürgősebben már most el kell távolítani az ország területéről. (Taps a középen. — Egy hang a középen: Vissza Galíciába! — Maróthy Károly: A többivel együtt!) Nem kell hangsúlyoznom, hogy a zsidóságot, annak elszaporodását és főleg a kereskedelem és ipar megszállását a nemzetre nézve károsnak találom. Azt is megállapítom azonban, hogy sajnos, az iparban és a kereskedelembein a zsidóság száma és érdekeltsége oly nagy, hogy eltávolításuk most a háborúd termelés érdekében csak fokozatosan valósítható meg. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) De feltétlenül megvalósítandó mindenütt, ott és olyan mértékben, ahogyan a termelés sérelme nélkül lehetsép-es. De, mint tavaly kifeitettem, ezt az átállítást lényegében kell végrehajtani, nem külszínben (Helyeslés. — Gr. Festetics Domonkos: A kulcspozíciókban!) az új szakképzett magyar ipar és kereskedelem és nem a stróhmanok javára. (Élénk helyeslés.) T. Ház! A strómanokról ma már nem lehet újat mondani, azt azonban szükségesnek tar torn leszögezni, hogy nemcsak a strómanok je lentenek veszélyt a gazdasági életre és a k°rosztény társadalomra a zsidókon kívül. (Gr. Festetics Domonkos: A stróman nénik is!) hanem azok az őskeresztények is, akik ha nem is zsidó tőkével dolgoznak, de zsidó szellemben harácsolnak és gazdagodnak. (Ügy van! Ügy mm! — Taps a Ház minden oldalán. — Baky László: Sokan vannak! — Peyer Károly: A hasznot a mérlegből eltűntetik majd! — Gr. Festetics Domonkos közbeszól. '•— Az elnök csenget.) A panama akkor is panama marad, hq keresztények követik el és a törvény szigo^ rával kell sújtani azokat, akik a háborús gaz dálkodás vámszedői. (Helyeslés és taps.) Helyeslem a honvédelmi miniszter úr bejelentését, hogy a nélkülözhetetlen zsidó szab embereket a munkaszolgálatban is a maguk szakmáján keresztül kell hasznosítani s a kép zettségükben és munkájukban rejlő értéket nem szabad a munkatáborokban csekély értékű munkával elfecsérelni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a munkatáborokra ne volna szükség. Ezekbe a táborokba kivétel nélkül össze kell gyűjteni azokat a zsidókat, akik ki vánatos, hogy csak fizikai munkájukkal járuljanak hozzá az ország nagy háborús erŐfeszí léseihez. Hogy félreértés ne legyen, mégegyszer leszögezem, nem azt kívánjuk, hogy a szellemi munkában felhasználhatókat ne haszna

1 juk fel. Tessék őket felhasználni a munkaszol' gálát révén is azokon a pontokon, ahol a leg nagyobb eredménnyel lehet őket a nemzet érdekében felhasználni. (Egy hang a szélsőbaluldalon; Majd szabotálni fognak itt is! — Rajniss Ferenc: Bankigazgatók!) Bankigazgatókban egyelőre túl nagy hiány nincs. Kisebb doj gokra gondoltam. Talán s.

t legeldugottabb vi déki helyeken az orvosok pótlására és hasonlókra. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget. ülése 1942 november ÈS-ên, szerdán. T. Ház! Ügy érzem, hogy ezekben az órákban nem hangozhatik el ebben a teremben, be szed, amely ne foglalkoznék a két front kérdé sével. Háborúban vagyunk, s míg katonáink érettünk helytállnak távol Oroszországban, addig nekünk minden erőnket, tudásunkat arra kell összpontosítanunk, hogy a külső frontot természetesen kiegészítő belső front szilárd es megdönthetetlen legyen. Mindnyájan tisztában vagyunk ennek rendkívül nagy fontosságával és azzal, hogy a győzelemnek legalább annyira kelléke a szilárd belső front, mint az ütőképes hadsereg. Ennek a belső frontnak fontos tényezője gazdaságpolitikánk, amelyről már szóltam, de ugyancsak rendkívül fontosságú a köz szellem és a közhangulat kérdése is. A helyes politáka mindaddig a megelőzés politikája. Nekünk tehát ellenállóvá, kiegyensúlyozottá kell tennünk közhangulatunkat. Meg kell erősítenünk tömegeink önbizalmát, hitét, hazafias ér zését. (Helyeslés.) Miiiclehhez helyes propagandára van szükség, amely ápolja a nemzeti eszményt, erős öntudatot ad, hitet és bizalmat jövőnkben, amely ellensúlyozza az ellenség ellenünk törő mesterkedéseit és közömbösíti a közvéleményünk megbontására törő kísérleteket. Ennek a propagandának tengelyében az öncélú magyar gondolatnak kell állnia» mert csak az edzheti ellenállóvá, kiitartóvá a magyar lelkeket. Mindkét fronton egyformán és mindenkinek éreznie kell, hogy a legmagasztosabb eszményért, magyarságáért küzd, ki fegyverrel, ki ekével a kezében. Mi csak helyeselni tudjuk, hogy a kor many feliismerve a propaganda fontosságát, külön minisztert állított ennek élére. Meg vagyok győződve róla, hogy Antal István mi uiszter úr vezetésévei (Éljenzés a középen.) a propaganda igen komoly eredményeket fog elérni. De helyesen mondotta Antal* István, hogy »a propagandával nem lehet mindent pótolni, hejjes intézkedések kell, hogy párhuzamosan történjenek arra, hogy a propaganda célját elérhesse.« (Ügy van! Úgy van! — Taps u kö zepen.) Kérek egy félóra meghosszabbítást^ , ! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért félórás meghosszabbítást megadni

1

? (Igen!) A. Ház a félórás meghosszabbítást megadja. Gr. Teieki Béla: Éppen ezért a magyar élet minden területén a pillanatnyi helyzetadta lehetőségekhez igazodva cselekednünk kell. A közhangulatra hatalmas befolyással pír a hadigondozás ós a közellátás kérdése, (Halljuk! Halljuk!) Ne feledkezzünk el arról, hogy ma minden családi tűzhelynél, — elsősorban a fronton küzdő férj, gyermek vagy más családtag kérdéséről van szó — ha a katona családjáról beszélünk. Azokat, akik a legszentebb áldozatot hozzák hazájukért, akik helytállnak értünk is, akik a harcterek szenvedéseit vállalták, azokat és hozzátartozóikat illeti meg elsősorban minden gondoskodás, megértés és szeretet. Örömmel hallottuk a honvédelmi miniszter úr bejelentését, hogy a hadisegélyek felemelése megtörtént. Semmiféle áldozat nem lehet elég nagy, hogy katonáinknak és hozzátartozóiknak ügye a lehető legjobban legyen megoldva. Meggyőződésünk, hogy a hadigondozás állami feladat lévén, azt intézményesen kell megoldani és hogy ebbe a nagy egyetemes nemzeti feladatba a társadalom minden erejének önként bele kell kapcsolódnia. A társada-