Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának 314. túrpolitüka, mint a társadalompolitika terére tartozik és ez a középosztályunknak a népi rétegből való utánpótlása. (Halljuk! Halljuk! a balközépert.) T. Ház! Ezen a téren nagy hiányok mutatkoznak, mert nálunk az utánpótlás nemcsak hiányos, de nem is szolgálja kellőképpen egyik fő célját, a társadalmi rétegek öszekapcsoMsát, egymás ismerete, szeretete és megbecsülése által. A baj okát abban látom, hogy az egyik rétegből a másik rétegbe való felemelkedés nem .céltudatosan megszervezve, természetes folyamatként megy végbe, hanem ugrásszerűen, ami csaknem mindig rázkódtatással jár. A legtöbb esetben, ha valaki a népi rétegből a középosztályba, aránylag elég magas ppzíeióba kerül. ugyanakkor elszakad előző körétől, néha még családjától is, (Ügy van! Ügy van!) szégyelli azt és leplezni igyekszik. (Földesi Gyula: Szégyelli az édesanyját! — Ügy van! a középen. <— Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Nem általánosítok, csak azt mondom, hogy előfordul. (Ügy van! Ügy van!) A természetes és egészséges folyamat az "volna és azt kellene megvalósítanánk, hogy a falusi parasztfiúkból — mert hiszen a regenerálásra ez a megfelelő elem — a falusi intelligencia, jegyző, pap, tanító, stb., kerüljön ki és a második generáció kerüljön aztán városba és magasabb pozícióba. Ezzel elérnők azt, hogy a falusi intelligencia sorába lépett parasztfiú, aki a faluhoz van szokva, ebben nagy haladást, emelkedést lát... (Zaj balfelől.) Kedves képviselőtársaim, felkérem, hogy iratkozzék fel, ha beszélni akar. Az ilyen parasztfiú előző éltetkörülményeihez kénest jólétbe, kényelembe^kerül, tehát megelégedett, de e mellett érti és érzi ugyanakkor a falu bajait és kívánságait is. Ma e helyett többnyire városból kerül ki a falusi intelligencia, akiket, bármilyen szegényes körülmények között is éltek ott, megfertőzött a modern város kényelme, aszfalt, villany, látványosságok. (Ügy van! Ügy van!) Ezek száműzetést látnak a faluban, menekülnek onnan. mihelyt lehet. A kultusztárca bizottsági vitájában már kifejtettem a tanyai és falusi tanítóság kiképzésével kapcsolatban ezt a nézetemet, de ugyanezt látom szükségesnek a papok, a jegyzők és általában a falusi intelligencia kiképzése tekintetében is. Ezzel persze még két dolgot kellene megvalósítani. A falura^ kiképzendő lelkészeket és tanítókat rövidebb idő alatt kellene kiképezni,^ tehát tanulmányi idejüket meg kellene rövidíteni s a tananyagot is kisebbre kell szabni. A költségek, a befektetett tőke is csökkenthető volna ezáltal, azonkívül nem vonnák el olyan hosszú időre az ifjút a falutól- Végeredményében nem is kellene annyira fokozni az elméleü tudást, Inkább az alapos gyakorlati kiképzés és a lelkes nemzeti érzés volna a legfőbb kellék. Helyes ' volna, ha a tanító a négy polgárit falun, a három vagy négy tanítóképzőintézeti osztályt pedig vidéki városban, saját vidékén végezné el. Hogy ez mit jelent, azt legjobban a Székelyföldön, a Csíkban kiképzett tanítók és lelkészek mutatják. Általában a mi főiskoláinkon az oktatás ideje túlhosszú. Állandóan elhangzott a költségvetési vita során, hogy <nagy a paphiány és mégis a teológiát a régebbi 3 év helyett 5 évesre fejlesztették. Erdőmérnökök tekintetében is nagy a hiány és mégis az erdészeti főiskola is 9 féléves, holott az erdészet nagymestereinek hazáKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XYL ülése 1942 november 25-én, szerdán. 223 jában, Németországbaln — bár elismerem, ott is van 9 féléves iskola — hét félév alatt képezik ki a Forstwirteket, akik alkalmasak az erdőmérnöki teendők ellátására. Az orvosok > hat évig és két hónapig tanulnak. Méltóztassék elképzelni, micsoda költségbe kerül ez, és hogy a hat évig, tehát majdnem egy évtizedig a városban élt fiatalember hogyan érzi magát, amikor az Istentől elrugaszkodott heIven körorvosi állásba kerül. Általában túlsók az elmélet és túlkevés a gyakorlat. Tudom, hogy szükség van az elmélet fejlesztésére is, de célszerű volna nemcsak a tanítóknál és a papoknál, hainem az orvosoknál is rövidebb idő alatt kevesebb elméleti tananyaggal kiképezni az ifjakat és az elitnek módot adni a tudományos pályára, úgyhogy mind a tanári pályára lépőkmél, mind a más tudományos pályára lépőknél külön továbbképzést kellene adni. (Ügy van! a középen.) Szükséges, hogy tudományos téren is kiválót teljesítsünk, de amikor kultúrfölény ről és annak megtartásáról beszélünk, akkor ezt csak a nép széles rétegeinek művelésével, a tömegkiképzés^el érhetjük el. T. Ház! A gazdasági kérdések közül azoknak csak egy részével, a mezőgazdaság fő kérdéseivel akarok foglalkozni, mert a többi kérdésre, az ipar, a pénz és a hitel kérdéseire Bethlen László képviselőtársam fog részletesen kitérni. A mezőgazdaság terén, minthogy a termelést az ország egész mezőgazdasági társadalma, tehát egy igen széles réteg végzi, — mint korábban már említettem — a társadalmi erőt kell a termelés szolgálatába állítani. Ezért kell a mezőgazdasági társadalmat jól megszervezni. Ennek a megszervezésnek keretéül pedig adva van a mezőgazdasági érdekképviselet. Ha ez a szervezet így rendelkezésre állana bizonyos megadott feladatok elvégzésére, például meghatározott mennyiségű búza-, kukorica- vagy burgonyának a közfogyasztás céljára való előállítására, maga is hozhatná javaslatba a közellátási minisztériumnak a legjobb megoldási módokat, a minisztérium meg is hallgatnia és ha végrehajtását erre a szervezetre bíznánk, akkor közellátásunk nem sínylődne abhajn a keserves helyzetben, amelyben ma van. A mezőgazdasági érdekképviselet átszervezésénél — amire a közeli időkben sor kerülj — némi aggodalommal gondolok arra, hogy vájjon mennyire fog sikerülni annak szervezetében tevékeny részt biztosítani a társadalmi erőnek, mennyire lehet majd biztosítani a bürokráciamentességet és a gyakorlatias, rövid elimtézési módokat. A múltban évekkel ezelőtt hosszú küzdelmek zajlottak le a fnldmívelésügyi minisztérium és az Országos Mezőgazdasági Kamara között. Meg vagyok róla győződve, hogy személyi okokon kívül egy téves fogalom volt ennek az alapja, az ugyanis, hogy a kettőjük között lévő viszonyt hatalmi kérdésnek tekintették. Pedig ez alapvető tévedés. Nem hatalmi szempontokat kell a minisztériumnak érvényesítenie, haniem helyesen vezetett termelési Politikával irányítani kell a gazdákat a mezőgazdasági érdekiképviseleteke'n keresztül. A termelési feladatot kell, hogy a minisztérium^ az érdekképviseletekre bízza és »ezáltal a minisztériumot tehermentesítse, hogy valódi ; feladatának visszaadja«, amint Bánffy Dániel 32