Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

19 6 Az országgyűlés képviselőházának 314. Irtást lehetővé tevő átfogó intézkedéssel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Banff y !) Ehelyett kaptunk bizitató szavakat és egy kormánybiztost, aki eddig is intézte a f aügyeket és aki most már későn kapja meg a kormánybiztos puyoárját- A megnyugtató nyilatkozatok pedig vajmi kevéssé nyugtatják meg azt a városi vagy falusi lakost, aki most a tél küszöbén az előtt a dilemma előtt áll,, hogy vagy fagyoskodik, vagy a kerítést tüzeli fei. Idén június 23-án felhívást intéztem a parlamentben a pénzügyminiszter úrhoz. Azt mondottam: »Méltóztassék vigyázni, hogy a készletgazdálkodás elvei érvényesüljenek az új gazdasági évben, különösen abban a tekintetben, hogy most a termés után, ne történjenek indokolatlan könnyítések abban a reményben, hogy túl vagyunk a nehezén.és megint egy kicsit bővelkedhetünk«. Felhívtam a figyelmét arra, ne kerüljünk abba a kényszerhelyzetbe, hogy a tél beköszöntével legyünk kénytelenek az adagokat megszorítani, akkor, amikor a zöldség és miegyéb — amiből a nyári és őszi hónapokban a főtápláléki cikkeket pótolni lehet — már nem állanak rendelkezésre, a kormány tudta szeptemberben, milyen szomorú a cséplési eredmény kenyérgabonában. Miért kellett a téli hónapokig várni a leszállítással, miért nem korlátozták a fogyasztást inkább az őszi -időkben és nem most, amikor a fűtetlen lakásokban a testi energiák fenntartása több kalóriát kíván? Miért kellett pár hónapig várni, míg a harckészségünk fokozása szempontjából oly .nagyjelentőségű szociális intézkedés, mint a harcoló katonák családjainak és a hadikárosultak megélhetéséről való gondoskodás, végre napvilágott látott? Miért kellett nemzetnevelési apparátusunkat oly /későn hozzáfogni a nemzet háborús lelki felkészültségének megalapozásához és a harci készség szellemének felkeltéséhez és ápolásához? T., Ház! A késésből könnyen kapkodás lesz-, holott hirtelen, lökésszerű intézkedések nem pótolják a céltudatos cselekvést. Például a széngazdálkodásnál hirtelen leesökkentik a téglagyárak szénellátását, nincs tehát tégla és leállt az építkezés. Pedig nemrégen harangozták be a nagy hitelakciót munkáslakások építésére« Még mindig nincs megalapozva a vásárlóerők feleslegének lefölözése, megfelelő takarékossági formáknak kifejlesztésével. Eendeletek mennek ki a minisztériumokból, hogy harmadnapra már helyesbítő és visszavonó rendeletek kövessék az alapvető rendelkezéseket. De térjünk át a bírálat egy másik csoportjára, a hibás intézkedések csoportjára, melyek éppolyan kevésbé növelik a tekintélyt és erősítik a fegyelmet, mint az elkésések és a mulasztások. A kukoricarendelet — egyéb hibái mellett — elkésett és tökéletesen téves adatokon épült fel. Ki felelős a legfelsőbb intézkedő szervnek, a közellátásügyi miniszter úrnak félrevezetéséért: ki a felelős az ország nyugalmának megzavarásáért, ki a felelős azért, hogy egy ilyen, a falusi lakosságnak jóformán az egyetemét érintő rendelet helytelensége és végrehajthatatlansága köztudattá vált és a fegyelemnek és a bizalomnak még meglevő tőkéjét is alaposan megcsapolta? Az árpolitika sok csodabogaráról csak éppen utalás formájában emlékszem meg, pedig az is fegyelemromboló, ha egy indokolatlanul helytelen színvonalon elmaximált árut utóbb megint emelni kénytelen a hatóság. Holvan az igazság, hogy aki az emelés előtt pár nappal adott el árut, megülése 1942 november 25-én, szerdán. rövidüljön azért, mert nem tudta vagy nem akarta az árut még pár napig visszatartani? Boldogult Győrffy-Bengyel miniszter úr burgonya árleszállítási kísérlete fiaskóval végződött és megint az járt jól, aki fitymálta a rendeletet és riáiült a burgonyára. Elkeserítő a dolgozó emberre, hogy az járt jól, aki közösségel. lenes magatartást tanúsított és a becsületes embernek kopik fel az álla. Az ujabb hízlalási rendelet, mely oly nagy örömet váltott ki í^yes körökben, mint a szabadgazdálkodás felé vezető úton tett lépés, nyilván azt jelenti, hogy egyes emberek kétszeres, háromszoros, sőt ötszörös zsírellátását legalizálják éspedig a pesti zsírellátás ötszörését. A kétszerkettő négy biztonságával következik ebből, hogy vagy pár kedvezményezett lesz csak, aki boldogan fogja a többletet elfogyasztani vagy. ha szélesebb rétegek kapcsolódnának be, még szélesebb és a hizlalásból kimaradt rétegek ellátása fog érezhetően megnehezülni. Tartok tőle, hogy a miniszter úr ezt a rendeletet meggyőződése ellenére, névbeesülésből tartotta fenn, de nem fogja tudni végig fenntartani és a tél vége felé elő fog állni az a bizarr helyzet, hogy a hízlalási rendeletet utólag kell majd hatálytalanítani. A harmadik csoportba az összhang hiánya tartozik elvekben, szervezésben, intézkedésekben. Unos-untalan ismételtük most is megmondjuk, nem nyughatunk, addig, amíg a gazdasági vezetés összhangja és a vezetés egysége biztosítva nincs. Ügy hallom, hogy a gazdasági csúcsminiszter úr nagyobb hatáskört fog kapni, de t. Ház, ez a magyar közjogi struktúra folytán kielégítő nem lehet. Biztonságot kell szereznie, hogy az ő elgondolásai csakugyan keresztül mennek és végrehajtásra kerülnek, nemcsak a többi minisztérium, hanem más fontos gazdasági tényezők által is. Kormánypárti oldalról is beszéltek itt egy titokzatos memorandumról, amely bizonyos gazdaságpolitikai gondolatokat fejtett ki, olyanokat, amelyek » egyáltalán nem illeszthetők be abba a képbe, amelyet a gazdasági miniszter úr gazdaságpolitikai irányzatáról magunknak alkothattunk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Baranyay Lipót!) Az ipari tőkeképzésének az iparcikkek áremelése útján való előmozdítása, a tőkevédelem érdekében a faj védelem háttérbeszorítása és hasonló gondolatok, amelyek állítólag ebben az elképzelésben vannak, szinte érthetetlenné teszik számunkra, hogyan beszélhetünk egyáltalában gazdaságpolitikai vezetésről, amikor a vezető gazdasági tényezők ennyire nem értenek egyet alapvető kérdésekben. Irányított gazdálkodást akarunk csinálni hozzávaló szervezet nélkül, holott gazdasági irányítás csak akkor funkción állhat, ha a gazdasági élet autonóm erői helyes keretekbe vannak összefoglalva. Ehelyett új bürokráciát fejlesztünk, vagy a régit és különösen ennek »Fekete Péterét«,- a jegyzőt, terheljük agyon. Beszélünk a népi tehetségek védelméről —itt egy percre más gondolatkörbe váltok át — s ugyanakkor egyszerű, derék polgáremberek kitűnően; tanuló, kitűnő viseletű gyermekei nem jutnak be katonai nevelőintézetek üresen álló helyeire. A kormány német nye'lvű félhivatalosa pedig túllicitálva a miniszterelnök úrnak szerintem is félreérthető megjegyzéseit^ a külügyi szolgálat utánpótlási szempontjából elvetendő jelszónak minősíti azt, hogy a származást és a születést mem szabad figyelembe venni. (Rajniss Ferenc: Ezt a zsidó Peste* Lloyd mondja.)