Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Äz országgyűlés képviselőházának S14. A fronton vitézül verekedő fiatal tisztikar runk vérzik és az alosztályok sokszor megfelelő tisztikar nélküli állanak, de az igazán érdemes, vitézségénél, katonai tudásánál, jelleménél fogva alkalmas altisztből nem lehet tiszt, pedig ez még az erős,. becsületes szelleméről híres K. u. K.-ármádiában is lehetséges volt régebben. T. Ház! Esztendők óta nagyon kíméletesek voltunk bírálatunkban, de most egyszer már meg kelll mondanunk, hogy annyi mulasztás, annyi hiba, annyi zűr-zavar nem lehet csak a viszonyok kényszerű folyománya,. Itt súlyos hiányosságnak kell lenni sok helyen a hozzáértésben és a rátermettségben is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De t. Ház, minket a bírálatnál jobban érdekel a következmények és a remédiumok kutatása. A legszembetűnőbb következmény — amire már utaltam — a fegyelem megbomlása és nem véletllen, hogy éppen a belügyminiszter úr mondotta ki azt a súlyos mondatot, hogy: »A dekompoziciómak, a destrukcióinak és az erkölcsi süllyedésnek már úgyis annyi szomorú jelét láttuk ...« Csodálatos, hogy tisztviselőkarunk még mennyire állja, milyen tör etilen erkölcsi erővel állja a reménytelen küzdelmet, melyet egyre súlyosbodó anyagi helyzetében a mindennapi gondokkal szemben folytat. Közigazgatásunknak sok egyéb baja ugyancsak a felső vezetésre vezethető vissza, mert a sok rendelet, a sok ellentmondás, a végrehajthatatlanság, az intézkedések késlekedése és nem utolsó sorban a protekciós levelek (Mozgás ü szélsőbaloldalon,) özöne kell, hogy tétovázóvá tegye a tisztviselőt és eselekvőkésziségében ellanikassza. Teljes megújulás kell az egész közfelfogásban szellemi vonalon éppen úgy, mint erköllcsi vonalon. A fegyelem megkívánja nemcsak az intézkedések helyességét, hanem a magatartásban való példaadást is. Vezető társadalmi rétegeink akkor kívánhatják meg, hogy vezetési igényeiket elismerjék, akkor várhatják el, hogy tekintélyüket tisztelljék, fala ők maguk példát mutatnak erkölcsi magatartásukkal. Minden egyes felszólalásomban megpendítem az összeférhetlenség kérdését. Tárgyaltunk is ebben a kérdésben, üléseztünk és most alszik a bizottság munkája. A szinekuráknak boldog tulajdonosai pedig tovább élvezik, tantiémjeiket. Nem emelünk kifogást — ismételten megmondottuk — a hozzáértő és a gazdasági életben gyakorlattal bíró törvényhozók további gazdasági tevékenysége ellen, ha az képzettségükkel arányban áll, de tiltakoznunk kell az ellen, hogy a képviselőség felmentsen bárkit a gazdasági gyakorlatnak szerény beosztásban való megszerzése alól. De a hozzáértés, tapasztalat és tudás nélkül valahogy eldolgozgató vezérigazgatónál is jobban perhorreszkáljuk az igazgatósági tagság címén ismert szinekurák teljesen megengedhetetlen halmozását. (Zajos tetszésnyilvánítások és nagy taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Ha nincsen, meg kell csinálni! — Maróthy Károly: írni nem szabad róla!) Még ennél is komolyabb jelenségek vannak. A gazdasági élet irányítása és a <zsidókérdés gazdasági vonatkozásainak megoldása nem szolgálhat alkalmul arra, hogy közéleti férfiak, különösen törvényhozók vagy legközelebbi rokonaik olyan anyagi előnyökhöz ülése 1942 november 25-én, szerdán, 197 jussanak, amelyek közönséges halandónak nem járhatnak ki. A közéleti morál szempontjából megengedhetetlennek tartom, hogy közéleti emberek vagy rokonaik, már most kezdjenek zsidó birtokokba beleülni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szorítsuk vissza a zsidóságot gazdasági és vagyoni téren, de ennek csak a közösség javára szabad történnie, mert különben nem faj védelem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És ha valahol mutatkoznak visszar élések — úgy hallom, egy újabb keresztény gazdasági társulásnál vizsgálat is indult. — csak az lehet valamennyiünk egyöntetű kérése, sőt követelése, hogy tessék személyi tekintet nélkül rendet csinálni, szükség esetén parlamenti vizsgálóbizottság elé utalni a visszaéléseket, ha voltak^ felderíteni és elkövetőikkel vagy összeíérhetlen helyzetbe került törvényhozókkal szemben a konzekvenciákat levonni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ennek azonban, t. Ház, nem szabad elszigetelten egy vagy más esetre korlátozódnia, hanem tessék valamennyi ilyen esetet, valamennyi olyan helyzetet (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.), amikor közhatósági intézkedések révén monopóliumszerű helyzetek álltak elő, az ezekből eredő gazdagodásokat megvizsgálni. De ez történjék meg necsak a mostani, hanem az elmúlt periódusokra is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon, — Egy hang a jobboldalon: Ez az ellenzékre is áll!) Ez az alfája a tisztulásnak, de nem minden. Más vonatkozásban is tisztulásra szorul a társadalmi légkör. A kasztszellem maradványait nevelés útján és a felsőbb rétegek példaadásával ki kell küszöbölni, hadd szűnjék meg a felülről való lenézés és az alulról való irígykedés. Adjunk helyet a társadalmi és politikai életben a fiatalságnak, mert lehetetlen, hogy egyesületek, gazdasági társulások, kereskedelmi társaságok élén évtizedek óta mindig ugyanazokat a neveket olvassuk; a 40 éves generáció, a régi világháborús fiatalság alig-alig szerepel a közéletben, mert előttük van egy korosztály, amely már a világháború előtt pozícióban volt és amely konokul ragaszkodik a közéletben minden talpalatnyi helyhez. _ Tisztább, frissebb levegőre vágyunk politikai téren is. A névtelen, levelek, röpiratok és röplapok, ritkán bár, de még mindig méirgezik a levegőt szemtelen eszközeikkel. Ezeket el kell taposni, de ugyanakkor az alaptalan pártpolitikai üldözés maradványait is el kell tüntetni és fel kell hagyni .minden olyan közigazgatási intézkedéssel, amely azt a jogos látszatot kelti, hogy pártpolitikai meggondolások álltak a háttérben. Nem szokásom panaszkodni, de röviden meg kell mondanom, hogy a pártunk nem képviselő tagjaival szemben tett közigazgatási intézkedésiek egész csokrát tudnám rendelkezésre bocsátani, kezdve

1 5 év óta a Bácskában élő köztiszteletben álló, dolgos bánsági magyar ember kiutasításánalk kísérletétől, egészen a nyomozó hatóságoknak egy izgatási és rágalmazás i perben kifejtett nagyon is kifogásolható tanúvallomást szerző működéséig. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) De hagyom ezeket a doligokat. Amikor azonban intézményes szabályozásról van szó, mégis csak fel kell szólalnom, A 48M/1942. M. E. számú rendelet végső következtetésében a jogorvoslat lehetőségeitől