Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Äz országgyűlés képviselőházának 314, tartását józan ésszel meg sem lehet kívánni? Mindig baj és mindig destrukció, ha a rendeletek nem tarthatók be és ba a végrehajtás kény te'en elnézni a rendeleteiK áthágását vagy kijátszását." Betegséggé azonban a nemzet lelkén csak akkor fejlődik ez a jelenség, ha olyan széles körben folyik a rendeletek megszegése, hogy az korrumpálóan hat a lakosság nagy többségének magatartására. Kitűnő példa erre az Egyesült Államok szesztilalma. Ezt a rendelkezésit az erkölcsi közfelfogás nem szentesítette. Aki csak tehette, megszegte és a szabályok kijátszásának olyan apparátnsa fejlődött ki. hogy azzal az államhatalom hovatovább nem tudott megbirkózni. A formai bűn, amelyet az erkölcsi közfelfogás nem tartott annak, a kijátszásokra alakult szervezetekben találkozott az erkölcsilegr is megvetendő bűnnel, a csempészek és a gengszterek találkoztak, elmosódtak a határok a tisztesség és az immoralitás közt és eresztékeiben kezdett recsegni és ropogni az egész Unió belső szerkezete. A fegyelem, mint minden eszmei jószág, mint minden erkölcsi jó, oszthatatlan. Ha egy ponton megrendül, ingásba jön egész mivoltában. Amikor mi ezekből a példákból okulva a közellátási kérdéseknek a közerkölcsiség által szankcionált igazságos, de egyben ügyes és gyakorlatilag járható rendezését sürgetjük, akkor nemcsak a széles néprétegek megélhetése érdekében, nemcsak a gazdasági rend fenntartásáért, hanem az ország legszentebb erkölcsi értékeinek védelmében szólalunk fel. Fegyelem csak ott van, ahol a bizalom is megvan. Csendőrszuronyokkal nem lehet tartósan rögzíteni egy olyan állapotot, amelyet a belső igazságérzet nem szankcionál. Fegyelmet csak ott lehet megkívánni, ahol a tekintély is szilárd erkölcsi alapokon nyugszik és ennek előfeltétele a pro grammatikus iránymutatás mellett a helyes, jó kormányzás. Erről is szeretném véleményünket elmondani. Az idő múlása miatt a kérdés különböző elágazásait átengedem más képviselőtársaim nak, én csak néhány csoportba foglalom azt, amit a leglényegesebbnek tártok. Az egyik csoport a mulasztások és a késlekedés fogalma alá vonható. Az irányított gazdálkodást, a szervezett közellátást csak készletgazdálkodással lehet felépíteni, 1939 november 30 án még a túlsó padsorokból beszéltem az appropriáeióhoz és a következőket mondtam (olvassa): »Arra szeretném a kormány figyel mét felhívni, hogy a készletekkel való helyes gazdálkodás szempontjait minél előbb érvénye sítse. El kell készülnünk a legrosszabbra, arra, hogy ez a háború sokáig tart, arra, hogy a blokád olyan alkalmazásával fogunk talál kőzni, amely még a semlegesek ellátását is ne hézzé teszi, tehát a fennálló, készletekkel való gazdálkodásról, ezeknek pótanyagokkal való kiegészítéséről minél előbb gondoskodjunk és nem elkésve. Jobb ezeket a kellemetlen intézkedéseket kellő időben . megtenni, mint az idők parancsa után kényszerhelyzetben, esetleg elkésve, lépésről-lépésre botladozva haladni. Ez zel függ össze a fogyasztás oldalán fennálló problémák megoldása is. Itt el kell készülnünk ... arra, hogy a nemzet egyetemének... le fog szállni az élet nivója. Ezt azonban nem hárít hatjuk át azokra a rétegekre, ahol már sok le szállítanivaló úgysincs, vagy egyáltalában nincs leszállítanivaló. Ebből következik, hogy a közszükségleti cikkeknél a fogyasztás korjá tozásának arra az útjára, hogy az áremelés út ján érvényesüljön, tehát hogy áremelés útjí ülése 1942 november 25-én, szerdán. 195 egyre több és több réteget kapcsoljunk ki a fogyasztásból, nem szabad lépni«, (ügy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon.) »hanem itt inkább a talán kevésbbé kellemes, nehezebben adminisztrálható útra, a fogyasztás céljaira szolgáló készletek racionális szétosztásának útjára kell térnünk.« Mi történt? E helyett a közellátási minisztert egy év múlva nevezték csak ki, addig alig történlt intézkedés, búzát eozináltunik és etettünk fel, holott ha megvan az a 3—á millió métermázsa, amelynek meg kellett lennie, előrelátó gazdaságpolitika mellett nagyobb megrázkódtatás nélkül juthattunk volna át az előttünk álló télen. A gazdasági szervezés elkésettségéről maga a miniszterelnök úr is beszólít. Esztendőkön át sürgettük az anyaggal és munkaerővel való giazdálkodásniaik kellő időben való megszervezését, de e tekintetben is csak elkésve és tökéletlenül történik a foganatosítás. Az 1939ben bevezetett árstop gazdaságellenes merevségének feloldását csak akkor kezdte meg a kormány, mikor már a kijátszások útján felszaladtak az árak. Az ár- és bérszínvonal szabályozása terén a legkomolyabb mulasztás az volt, hogy soha átfogóan és egyszerre nem intézkedtek, hol a mezőgazdasági áraknál történt emelés, hol az ipari áraknál korrekció, aztán a bériek baktattak utána, közben-közben fogyasztási és forgalmi adókat, tehát áremelő tényezőket változtattunk meg. (Egy hang a baloldalon: Volt miniszterelnök egy időben!) 1938-hian. (Zaj a széísőbalodalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Imrédy Béla: Egyébként, hogy menynyire vigyáztak akkor az árakra, arról néhány bírói ítélet tanuskodhatik. Függet.íeuüi minden mástól, változtattunk néha a tisztviselői fizetések oldalán. Csoda-e, ha ilyen körülmények között árszintünk méjy ma sem nyugodott meg? Minden évben megismétlik minisztereink bíztató kijelentéseiket, hogy most aztán rendben van az ár- és a bérszínvonal, hogy azután a következő évben vagy ők, vagy azl utódjaik újból megismételjék egyre kevesebb hitelre találó megállapításaikát. (Zaj a szétsőbafadaílon.) A konjunkturális nyereségek megadóztatását a pénzügyminiszter úr, a hadmentességi adót ő és a miniszterelnök úr is több, mint fél esztendeje megígérte; az utóbbiról halljuk, hogy nem sokára jön, az előbbivel még várunk. Irányítani akarjuk a mezőgazdaságot és hiányzik hozzá a szervezetünk, holott csak a kamarai szervezetet kellett volná kifejleszteni vagy akárcsak úgy életrehívni, ahogyan a törvény előírja. A miniszterelnök úr szerint ki kell majd telepíteni 8CO.00O zsidót, de a pótlásukról, hogy aztán a gazdasági gépezet a segédköuyvelő, a biztosítási ügynök vagy a vidéki szatócs helyén se akadjon fenn, átfogó, szervezett gondoskodás esztendőkön át történő sürgetésünk dacára nem történt, vagy legalább is nem Sortent olyan mértékben, amint azt a minisbe'elnök úr által jelzett nagyszabású exodus megkívánná. Az ipari nyersanyagoknak tömegcikkek gyártására Való kizárólagos igénybevételét, felhasználását szintén évek óta sürgetjük. Most mint friss progframmot jelenti be a közellátási miniszter úr. A helyébe kaptunk ruhaakciókat, amikor — mint hallottuk •— a falu egy-egy lakosára 16 fillérnyi ruhaáru jutott. Nincs tűzifa, amikor hatalmas mennyiségek fekszenek kitermelve vagy kitermelésre n várva az erdőbien, mert elkéstünk a leszál-