Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

194 Az országgyűlés képviselőházának 314. egyszer miajd el fogják hinni, hogy még hatal­mat, dicsőséget, vagy csak befolyást sem ke­resek. Vegyék tudomásul, ha e reformmunka meginduliásáriak az én szerény személyem bár­mi tekintetben akadálya volna, bármelyik pil­lanatában örömmel és teljesen félreállanék, csakhogy ezzel is megnyithassam a reform­alkotásokhoz vezető utat. (Taps a, szélsőbdloh dalon.) Megmondottam a bevezetésben, hogy a há­borúból azzal a szent hittel jöttem haza, hiogy nem fontos az egyén, én sem vagyok fontos és nem számítok. Szívesen félreálliok, csak történ­jék meg az. aminek Magyarországon történnie kell. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaíloídor Ion.) Tudom, hogy csalódást okozna sok hívem­nek, ba ehhez nem tennék hozzá, valamit, (Mozgás a balközépen. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbalolddon.) és ezért megmondom azt is, hogy sem el nem fáradtam, sem beteg nem va­gyok, egészségem és idegzetem hála Istennek ép, különben nem lehettem volna a fronton az első vonaliban századparancsnok; nem akarok a pénzkeresés útjára lépni, szóval sem egyéni, ; sem családi, sem anyagi okom nincs arra, hogy valami nemes gesztus ürügye alatt kényelme­sebb légkörbe vitorlázzam át. Nem tört meg a hitem sem külpolitikai, sem belpolitikai, irá 1 nyom helyességében és ezért, ha a nemzet va­lamikor úgy akarná, szívesen válllalok fárad­ságot, munkát, személyi felelősséget, mert ahogyan nem fontos az, hogy X vagy Y csi­nálja és ahogyan nem szabad, hogy én legyek akadálya a helyes útra lépésnek, nem szabad, hogy akadálya legyen bárki más. (Élénk he­lyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalion.) A miniszterelnök úr mondja egri beszédé­ben, hogy másfél évet késtünk a közellátás megszervezése terén. Higgye el, miniszterelnök úr, nemcsak ebben késtük el azt a bizonyos másfél esztendőt, (Maróthy Károly: Nem!) sok minden egyébben is elkéstünk. (Maróthy Ká­roly: Ajaj!) A háborús problémák megoldása­bioz szükséges szervezési, adatgyűjtési és tá jékoztató munkát sem végeztük el idejében. Itt-ott, ahol! kellett, belenyúltunk a dolgok me netébe, de rendszer nélkül, improvizációkkal, felületi kezeléssel és mia áz a helyzet, hogy li­berális, konzervatív alapberendezésű életrend szerünkben itt-ott megosilllanak egy áj rend­szer szervezési elvei is. Persze, a kétféle, össze nem férő vonások gyakorlati hatásukban para­lizálják egymást és ezért a nemzet életfolyama hova-tovább sűrű állottvízzé kell, hogy váljon. Ebből a kettősségből szabadulni kell é® ez csak a közösségi forma útjára lépéssel történhetik meg. (Ügy van! Úgy van! a, szélsőbaloldalon.) Nem igaz az, hogy ez ellentétes a magyar alaptermészettel, hogy a magyar individualista, nem igaz az, hogv az új közösségi világ idegen eszmét jelent, (Egy hang a széhőbaloldalon: Sőt!) hiszen a régi törzsi szerkezet sajátosan fegyelmezett közösségi életforma volt és a ma­gyar falu életében a közöisséeri életforma volt és a magyar falu életében a közösségi megnyil­vánulások ma m megtalálhatók. Példa rá a kö­zelmúltból a nyomásos gazdálkodás, amely a maga idejében, helyps és a civilizáció akkori ha­ladásának megfelelő egyik közösségi gazdálko­dási forma volt; a falu 'közösségi tudata ma is él; ma m remek és fegyelmezett katona a ma gyár, már pedig aki ebbe a tipikus közösségi fegyelembe olyan könnyen bele tud illeszkedni. arra nem lehet ráfogni, hoary individualiste Ás nincs 4?0{&Ç 3 közönségj életformák iránt, A ülése 1942 november 25-én, szerdán. tekintélytisztelet, amelyet szintén olyan szíve­sen tesz magáévá a magyar ember, nyilvánva­lóan a közösségi életformák helyes értékelésé­ből ered, mert hiszen tekintély csak közösség­ben állhat fenn. A miniszterelnök úr beszédeiből kiviláglik, hogy maga is vágyik egy új magyar testvéri­ségre. Beszél a nemzet összeforrásáról, egy cso­dálatos lelki megújhodásról, beszél arról, hogy a nemzetnek nem vánszorgó lelkű fiatalokra, hanem ifjú lelkű öregekre és ragyogó szemű fiatal magyarokra van szüksége. Megbélyegezte a liberális a kort, amikor azt mondotta, hogy 1867. után elmulasztottunk fiatalságot, lendüle­tet és hívőket nevelni a magyarságban. Majd súlyos kritikát mond a trianoni Magyarország konszolidációs korszakáról, amikor azt mondja: Ismét elmulasztottuk tettrekésszé nevelni azt a fiatalságot, amelynek az volna a hivatása, hogy a mai időkben lendületével tökéletesen kitöltsön minden hiányt, amely ebben az or­szágban még mutatkozik. Azt mondja a minisz­terelnök úr: A fiatalságnak még ma is szük­sége- van bizonyos forradalmi lelkületre, hogy szembeszálljon mindazzal, ami a nemzeti lélek tisztaságával^ idealizmusával szemben áll. Kikel az önzésnek, a nagy idők meg nem érté­sének sz°llemé ellen, hirdeti az antiprofitis-ta felfogást, de mindez nem elég. ha nincs a nem­ztet^újjáépítésiének minden elágazására kitér­iodfr nagy átfogó megújhodási koncepciója. Hiába a forradalmi telkület. ez legfeljebb csak rombolni fog, ha nincsenek lefektetve cselek­vése^ szám ára azok a kereteik, a m el vek energiáit épitő^rővé formának át. (Helyeslés és tans a széhőbaloldalon ) E?ért va.™ az. ho ,(r v a beszéd f>k elhangzanak, a belőlük kicsiapó láng kialszik, a mele? elillan és újra hideg sötétség borul a magyar föl ore. Nemcsak a tervek hiánya a hiba. Ebben hibás a légkör, az atmoszféra is, amelyben a beszedek elhangzanak. A nemzetek életében mindig vannak forrási. erjedési periódusok, amelyeket az igazán bölcs politika kell, hogy lefolyni hagyjon. Vannak harci periódusok a nemzet életében, amikor a harcot végig kell vívni. Jószándékú, de nem gyakorlati elképze­lés az, amely ehelyett a közszellem mesterséges elaltatásának útjára lép. Pedig, t. Ház, az 193í)-es választások után így történt. Az akkori kormánynak ez a nagy történelmi tévedése a legigazibb oka annak, hogy fásult, cselekvő­képességében megfogyatkozott közszellemmel állunk szemben. S iez nemcsak azért Veszélyes, mert visszahozhatatlan, drága idő csúszik ki a kezünkből és a versenyben mások elénk ke­rülnek, hanem azért is, mert ha egy nemzet nem talál magára, ha nem termeli ki magából a megváltó gondolatot, az irányt jelző tervet, akkor, könnyen szabad prédájává válhat bár* mely idegenből beplántált irányzatnak, amely elszántan fog hozzá a cselekvéshez. Aszociális eszme győzelme jön., rajtunk álL, hogy ezt in­ternacionalista vagy nacionalista úton való­sítjuk-e meg. (Taps a szélsőbaloldalon.) t Nem megdöbbentő-e a közügyek iránti ér­dektelenségnek az a sok jele. amely még itt is megnyilvánul? Fegyelmet kíván a miniszter­elnök úr a nemzettől, de a fegyelemnek köte­lességteljesítés az alapja és elvégre a nemzet nem azért választja, meg képviselőit, hogv két­harmaduk hiányozzék háborúban a honvé­delmi tárca tárgyalásáról, a közellátásügyi miniszter úr expozéjánál pedig hiísz százaléka se legyen jelen a képviselőknek. Hogyan lehet fegyelmet kívánni akkor, amikor a rendeletek sora olyai} köteles tegeket ír elç, amelyek be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom