Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának 314. menye és minden élő vágya, hogy újból az egyéni önzés törvényén felépülő liberális rendszer fog itt helyreállani és hogy a külföldi 'hitelezők fogják hozni egy új konszolidációs korszak álvirágzásához szükséges monétát. Nem jön itt új Biedermeyer, egy új Szentszövetség politikai dominiciójának árnyékában. A történelem formáiban nem ismétlődik, csak egy ismétlődik és igazolódik újra és újra a történelem során, és ez a haladás törvénye. Ma a közösségi szellem uralma, a közösségi erk'lcá, a közösségi életformák felé halad a történelem árja, függetlenül a hadviselési fronton itt, vagy ott állástól és ezen feladat alól, hogy Magyar-országon új közösségi életformát kell teremteni, nem menthet fel senki emberfiának semmiféle vágyálma,. (Élénk helyeslés és taps a bal és a szélső baloldalon.) A háborúval nem érnek véget a mi belső problémáink, sőt akkor fognak igazán kezdődni. A magyar parasztság nagy történelmi pere a földért, a munkásság életét beárnyékoló kiszolgáltatottság és a máról J bolnapra élés helyett egy biztosabb élet felé való törekvése, a középosztály és főleg a tisztviselői réteg hivatási, társadalmi és megélhetési problémái, a bankcikrácia és á hitelkérdés, az óriási feszültségek, amelyek társadalmunk szélsőséges jövedelem eloszlási és vagyonmegosztási helyzetéből és a műveltségi szintjében nemcsak mennyiségi, hanem minőségi vonatkozásban is mutatkozó nagy különbségekből erednek, végül a mindezeket a problémákat keresztül kasul szelő zsidókérdés: itt állnak előttünk fenyegető árnyként és^ itt fognak jelentkezni, dörömbölni az ajtónkon. Természetes tehát, hogy kiváncsi az ország, hogy milyen irányban, milyen gyakorlati intézkedésekkel, milyen szervezési módszerekkel fogunk majd hozzálátni a problémák megoldásához. Minden háború végén hasonló a • helyzet, csak a hajtóerő különböző. Én törhetetlenül bízom abban, hogy most egy diadalmas seregnek az életigénylése lesz a motor, nem pedig úgy, mint 1918-ban, a vereségben elkeseredett tömegek zabolázhatatlan hangulata. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vájjon, ha ránk köszönt a háború végének a napja,, mit fog szólni népünk az olyan vezetéshez, amely ezekhez a problémákhoz még tervezés formájában, még előkészítő munka alakjában sem nyúlt átfogóan hozzá 1 ? Mit fog szólni a nép egy olyan parlamenthez, ahol a nemzet választott jobbjai nem tudták meglátni és nem tudták a gyakorlati politika sodrába állítani a szemük előtt fekvő problémákat'? Azt hiszik t. képviselőtársaim, talán várni fog az a nép, amíg a kormány és a parlament urai — ikiöztük mi is — kényelmesen nekilátunk sok vonatkozásban még csak a gondolkozásnak! Mégegyszer és ezredszer mondom : egy óriási társadalmi átalakulás közeleg szerte a világon, kinél jobbra, kinél balra és a nemzet jövője szempontjából rengeteg függ attól, hogy mikor, kik és milyen eszközökkel fogják végrehajtani és hogy vájjon azok a keresztény elvek, amelyeknek védelmét olyan helyesen hangsúlyozta a miniszterelnök úr, milyen mértékben fognak érvényesülni és azok az igazi értékes nemzeti hagyományok!, amelyekhez valamennyien minden idegszálunkkal ragaszkodunk, milyen mértékben fognak fundamentumul szolgálni. T. Ház! Az időfaktor ebben a vonatkozásban óriási szerepet játszik. Aki lekésik!, az ülése 1942 november 25-én, szerdán. 193 végleg lemarad. (ÜQy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És mi nemcsak azért nem akarunk lekésni, mert el akarjuk kerülni, hogy megint úgy történjék meg egy nagy átalakulás, mint 1848-ban, amikor jóformán órák alatt kellett iiyélbeütni egy alkományt és amikor egy természetszerűen nyugateurópai igényekre szabott belga mintát kellett átvenni. Nem azért tartunk tőle, mert el akarjuk kerülni az 1920-as földreform intő példájának megismétlődését, hanem azért is, mert minél hamarabb fogunk hozzá, annál átgondoltabb, tehát egyöntetűbb és összbangzatosabb lehet ez. a reformmun'kia, annál biztosabban használhatjuk fel a magyar és kieresztény hagyományaink nyújtotta alapozást. Higyjék el, uraim, addig kell cselekednünk, amíg a cselekvés törvénye a kezünkben van. (Ügy van! Ügy van! — Tups a szélsőbaloldalon.) Addig kell cselekednünk, amíg magyar lényünkből folyó és kizárólag a magyar szükségletekre szabott új rendet tudunk teremteni, (Ügy van! Úgy varé' a szélsőbaloldalon.) Az a különös helyzet állt most elő, t. Ház, hogy mi biztatjuk önöket, politikai ellenfeleinket, hogy csinálják meg azt, amit mi hirdetünk programunkban. Mi biztatjuk önöket, vegyék kezükbe az átalakulás nagy művét, perezk ha van hitük, van akarásuk! és van képességük hozzá. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez hiányzik!) Egyénileg csak következetes maradok ezzel önmagamhoz, mert az itt és a túloldalon ülő képviselőtársaim közül sokan emlékezhetnek rá, hogy 1940 júniusában bent a kormánypárt falain belül szinte könyörögve kértem, vegye kezébe a kormánypárt az átalakulás vezetését, híven választási programma ához. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Figyelmeztettem az úgynevezett történelmi vezetőréteget, hogy vezessen, de igazán vezessen és teljesítse a vezetőnek azt a legszentebb köteleísiségét, hogy gyakorlatilag használható formákban öntse mindazt a politikai, gazdasági és szociális törekvést, amely a néplélek mélyén rejlik. Szinte könyörögve kértem, fegyelmezzék! meg, vezessék csatornákba a nép vágyaiból fakadó energiákat, döntsék le belülről a válaszfalakat, teremtsék meg fajszeretetből és szociális igazságérzetből a népi egységet. És az igazi oka annak, hogy küléptünk, az. volt, hogy nem észleltük azt a tisztánlátást, azt a politikai érzékeit aiz akkori kormányban, amely hittel, akarással és képességgel párosulva ezt a munkát elvégezni akarta és tudta volna. Hű maradtam és hű maradok) önmagamhoz, amikor ezt sürgetem, mert; amióta csak közügyekkel foglalkozom, a népi egység és a szociális igazság szolgálatát tűztem ki célul és ezt a célt szolgálom a körülményekhez alkalmazkodó eszközökkel, de töretlen hittel, meg nem alkuvó meggyőződéssel és változatlan szívóssággal. Tisztelettel kérek egy óra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. vitéz Imrédy Béla: Talán látják most már t. képviselőtársaim, hogy nem kíméltem magamat, egészségemet, amikor kötelességteljesítésről volt szó. Talán elhiszik már, t. képviselőtársaim, nekem, hogy sem anyagiak, sem külsőségek nem csalogattak engem és remélem, 28*
