Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

183 Az országgyűlés képviselőházának 314. ülése 1942 november 25-én, szerdán. megőrzéséért, gyüraölcsöztetéséért, biztosításáéra kénytelen fáradságot, kockázatot magára vállalni ás nem hiasonlítihatók a szegény ember egzisztenciális gondjaihoz, aki a nincstelensóggel kénytelen szembenézni. Persze, hogy "gond lesz &, nemzetiségi kérdés. • A jövendő Magyarország európai tekintélye, a Duna medencéjében vezető szerepe, belső éietének kicgyeiisú.lyozottsága nagymértékben forf ártól függni, miképpen oldjuk meg a nemzetiségi kérdést. Persze, gond lesz a magyar hazái un megteremteni a teljes összhangot a népiséguk tudatára ébredt egyéb nemzetiségekkel, főként azzal a nemzetiséggel, amelynek különleges értékére és építő szerepére a miniszterelnök úr is olyan szép szavakkal mutatott rá: a hazai németséggel. De inkább vállaljuk egy nagy hazában e kérdés megoldásának minden .nehézségét, _ semmint az ellentábor győzelme révén hozzájussunk ahhoz a kényelmes helyzethez, hogy más njemzetiségünk ne legyen, mint egy anyatömbjének politikai hatalomvesztése folytán népiségi öntudatában meggyengült németség. Persze, lesz gondunk és bajunk <a zsidókérdéssel, amelyet szintén magyar módon, a magyar lelkiségnek megfelelően, de gyökeresen és véglegesen kell megoldani, de inkább vállaljuk ennek a zsidókérdésnek a gondját, mint annak a problémának terhét, amely akikor meirülne fel, ha az ellentábor győzelme esetén az európai pozícióját visszanyerő zsidóságnak féktelen hatalmi mámora és az erre biztosan bekövetkező, de most már zabolátlan és fegyelmezetlen reakció csapnának össze. Persze, hogy lesz földkérdés és a földbirtokpolitika terén áldozatokkal is járó további hatalmas lépéseket _ kell megtennünk, de még azok számára is. akik a népi újjárendeződés e nagy folyamatában áldozatokat lesznek kénytelenek hozni, ez a folyamat sokkal elfogadhatóbb, mert saját "'<-^'gyar fajtájuk milliót megerősítő gazdaságilag és pénzügyileg okosan lebonyolított akció lesz., nem pedig a keleti, úgynevezett demokratikus országok hírhedt, nyaklónélküli földosztása. Ami pedig a problémának Valláserkölcsi oldalát illeti, a szabadkőművés-bolsevrsta szövetség alaposan kimutatná a foga fehérét, ha egyáltalában győzelemre juthatna és bizonyos, hogy hazai egyházaink azokat az aggodalmakat, amelyeket egy korszerű átalakulással szer;.ben alaptalanul tánlálnak. visszasírnák ama bánásmóddal szemben, amelyet az ellentábor győzelme esetén Vallási és erkölcsi problémák (kezelése terén a szabadkőműves szellem mutatna, (tlmi va,nf Ű.QJJ van! a szélsőbal oldalon.) Azt mondottam egy utalással, hogy az< egyházak alaptalanul táplálnak aggodalmakat egy korszerű megújulással szemben. Egy esztendeje a Házban felszólalva kifejtettem az úgynevezett európai nemzeti szocializmus alapvető vonásait; igyekeztem a különböző neve ken és formákban jelentkező európai megűju Tasi mozgalmaknak közös vonásait kibogozni, de ugyanakkor azt is megmondottam, hogy egy európai nemzeti szocializmus lényegéhez nem tartozik a vallási kérdésnek, az állam és egyház viszonyának szabályozása» amely — szószerint idézem —• »mindten állam történelmi fejlődésének, belső lelkiségének megfelelően rendezendő«. Mi nem egyik vagy másik idegen ál lam^ politikai doktrínájának akarunk idehaza érvényt szerezni és nem ezek gyakorlatát akarjuk szolgai másolatban átültetni ide, hanem abba a nagy szociális átalakulásba belekap csolódva^ amely Európa Valamennyi országát átformálja, az eurónai nemzetiszocializmusnak egy ugyanúgy száz százalékig magyar megjelenési formáját akarjuk kialakítani, mint amennyire száz százalékig spanyol a fallangizmus, *záz százalékig olasz a fasizmus és száz százalékig germán Hitler Adolf népi nemzetiszocializmusa. (Úgy van! Ű.ay van! Taps a ssélsőbaloldalon.) Azt mondja pártunk progratmmja (olvassa): »Akarjuk a keresztény hit . és valláserkölcs védelmét és ápolását. A történelmi magyar egyházaknak és egyházi rendeknek a közelimültbian is betöltött nemzetmentő és nemzetépítő szerepét elismerve és méltányolva, nevelő és tanító hivatásuk betöltését a jövőre is fenn akarjuk tartani számukra olyképpen, hogy az egységes magyar nemzeti közszellem a nevelésben és tanításban soha csorbát ne szenvedhessen.« Nem is lehetett mást írnunk, tisztelt Ház. mert a helyzet egészen más Magyarországon, egészen különbözik attól, amit egyes idegen országokban láthatunk, ahol például régi történelmi múltban gyökerezett a pápaságnak mint világhatalomnak és a császárságnak antagonizmusa és bizony részben még innen erednek az egyház és a nemzet céljai között a- sajnálatos súrlódások. Minálunk idegen hatalmi befolyás vallási úton hiába kísérletezett. És hogy a közelebbi múltba nézzünk, az emlékeinkben elevenen élő múltba, vájjon ki volt itt a bolsevizmus elleni harcnak istápolója, ébrentartója, melyek voltak azok a társulások, amelyeken belül megnyilatkozott a hazafias nemzeti szellem a proletárdiktatúra sötét hónapjaiban? De ugyanúgy a magyar keresztény egyháziak voltak azok, amelyek — különösen Erdélyben — a magyar nemzeti szellemet minden elnyomatással # szemben ébrentartották, megőrizték és egy jobb jövőbe átmentették. (Ügy van! Ügy van! a ssélsőba^oldalon.) És még valamit, t. Ház! Kint a fronton láthattam, hegy mit jelent az a vigasz és az az erősítés, amelyet a vallás nyújt a minden tiszteletet k

és elismerést megérdemlő kaipisztráni lelkületű magyar tábori lelkészek útján, amikor a magyar virtust a hit és a tiszta lelkiismeret ereje is acélozza. Magyar ember ezt nem felejtheti el és ezért bízvást reménykedhetünk abban, hogy a nemzeti és népi célok szolgálatában mindig ott fogjuk találni keresztény magyar egyházainkat is, éppen úgy, mint ahogy az ő munkájukat, amely a lelkek erkölcsi nemesítésében és Istenhez vezetésében áll, mindig örömmel és megértéssel fogj a támogatni és elősegíteni a magyar államhatalom, bármely rendszer is uralkodjék Magyarországon. Front és hátország viszonya, — erről szóltam beszédem eddigi folyamán és ebből szövöm tovább beszédem fonalát. A háború komolysága most köszöntött csak reánk. r Csapataink részvétele az 1941. évi orosz hadjáratban emlékezetesen dicsőséges volt, de az országra való kihatásában és főleg erőtartalékaink igénybevételében távol állott attól, amit mostani részvételünk jellent. A jövőbe senki sem lát, de fel kell készülnünk arra is, hogy a háború terhei esetleg még súlyosabban fognak reánk nehezedni. Adja Isten, hogy ne legyen úgy, de az okos és előrelátó politikának ezzel is kell számolnia. Számolnia kell nemcsak^ a kormánynak, számolnia kell ezzel az ellenzéknek is. Amikor tehát a nemzet jövő útjának kialakításán tanácskozunk, ez az egyik valószínűség vagy lehetőség, amelyet figyelembe kell vennünk. Nem elég azonban erre gondolnunk, tekintetünknek messzebb kell hatolnia és meg kell keresnie azt is, hogy mi lesz azután* mi les«