Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának 314. a háború végén. Nem jósolni akarok, csak a történelmi fejlődés sodrából könnyem kivehető következtetést szeretnék levonni. Ez a háború nemcsak hatalmi érdekközösségeknek azi összeütközése, ez a háború eszmékért m folyik, az emberiség drámájában döntő fordulatnak Ígérkezik, amely a földrészek és a hatalmi befolyások elrendezésén, egy új politikai világrenden túl, a társadalmak belső szerkezetének alapproblémáit is felvetette és a nemzeteket arra kényszeríti, hogy a nemzeti társadalmak felépítésének legjobb formáit keressék. Vizsgáznak a különböző társadalmi elképzelések és rendszerek, vizsgáznak abban a tekintetben is. hogy melyek tudják legjobban tömöríteni és küzdelembe vetni a nemzetek és népek mélyén rejlő erkölcsi energiákat és a hatalmi területükön ^található anyagi erőket A háború eddigi folyása máris igen érdekes útmutatásokat ad. Súlyos és letagadhatatlan tapasztalatok igazolják, mily iszonyú hátrányt jelent az^ ha egy nemzet békében más alapelvek szerint rendezi be társadalmi életét, mint amely elveket — a dolgok belső kényszerénél fogva — háborúban alkalmazni kénytelen. Nyilvánvalóvá válik, hogy a háborús potenciának egyik leglényegesebb eleme a szervezettség és hogy az ellenállóképességnek egyik legfontosabb tényezője a szociális viszonyok kiegyensúlyozottságából eredő népi egybeforrás. Bebizonyosodik a nagy küzdelem során, hogy az emberiség életélben elevenen ható tényezők között, a szellem minden előretörése mellett is, ott működik a népi és faji együvétártozás ereié. Bármi lesz a háború vége, győztesnek és legyőzöttinek ezeket a tanulságokat belső társadalmi felépítésében figyelembe kell vennie. És ez mi mást jelent, mint azoknak a lényeges vonásoknak az érvényesülését, amelyeket tavalyi beszédemben, mint az európai nemzetiszocializmus jellegzetes vonásait jelöltem meg? Hiába győzött a csatatereken annakidején a Szent Szövetség, a francia forradalom eszméi éppen úgy, mint Napoleon nagy államszervező művének sarkalatos vívmányai, közös szellemi kincsévé váltak Európának. Vannak a történelmi fejlődésnek olyan elemei, amelyek függetlenek a hadi szerencse forgandóságától. A népek milliói — barátnál, ellenségnél egyaránt — tudják, vagy tudni akarják, miért küzdenek és míg az egyiík táborban, hatalmas szövetségeseink táborában a nép átérzi, hogy egy, már megtalált, igazságosabb társadalmi felépítés kiteljesüléséért, megfelelő hatalmi és anyagi megalapozásáért küzd, addig a másik táborban sem fukarkodnak a szociálisabb berendezkedés hangoztatásiával. Azt mondta az egyik angol miniszter: nem az egyéni profit, hanem a szociális biztonság lesz a jövő motor jar Mi magyarok sem vagyunk kivételek, nekünk is tudnunk kell, miért küzdünk, népünknek is tudnia kell, mi vár reá e háború végén. Nem elég azt mondani^ hogy mi semmit nem akarunk ebben a háborúban, mi önzetlenül veszünk részt a keresztény civilizáció védelmében. Nem, t. Ház, mi ezen túlmenőén harcolunk azért, hogy mégegyszer trianoni Magyarországgá, vagy még kisebb és még jelentéktelenebb áílamocskává le ne süllyedjünk. (Ügy vem! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalion,) A mi népünk harcol azért, hogy a belső fronton is leomoljanak azok a gátak, amelyek részben egy idejétmúlt, mereven kasztszerű társadalmi rendszerből maradtak! még itt, részben még a liberalizmus által reánk szabadított idegen sgel» ülése 1942 november 25-én, szerdán. 189 lem csinálmányai. Mi küzdünk azért, hogy népi erőink a belső gátlások alól felszabadulva kibontakozhassanak és itt végre viszonylagos jelét, társadalmi harmónia és tisztultabb erkölcsi felfogás nyujtson biztos alapot egy jövőbelátó, nagyvonalú magyar államvezetés számára. Mi küzdünk azért, hogy egy új magyar életrendszer legyen itt, amely helyébe kell, hogy lépjen az innen-onnan kölcsönzött elvek, szétfutó nézetek és öisszhangtalan intézkedések, rendszer nevet bizony meig nem érdemlő társadalmi és politikai keverékének. Ezért küzd a katona kint a fronton és ezért szállottunk mi itt bent a parlamenti arénába. De annak a katonának kint éheznie kell, hogy az ö küzdelme nem a képzelet vágyálmaiért, hanem realitásokért folyik. Tudnia kell, — azaz bocsánat, tudnia kellene, — hogy milyen lesz az új világ, amelyért minden kockázatot vállal és érdemes is vállalnia, (ügy van a ssélsőb a loidalon.) Amikor a magyar honvéd hazatér és itthon néhány nap múlva keserű lesz a szájaíze, akkor úgy érzem, hogy valami baj van a magyar honvéd reménységei körül, mert hiszen az a magyar honvéd, ha talán nem is tudja úgy kifejezni a maga gondolatait, mint a gyakorlott parlamenti szónok, ha nem is tudja úgy pontokba foglalni várakozásait és szembeállítani velük itthoni tapasztalatait, ha nem is rendelkezik azzal a gazdasági és szociológiai műveltséggel, hogy tudományosan helytálló f öszehasonlítást tudjon vonni, a »mi kellene« és a »mi van« között, mégis józan magyar eszével és a való politikai helyzet megbírálásához elégséges hatodik érzékével megsejti, hogy idehaza nem mondhatom, hpgiy más készül, hanem hogy nem tudják elhatározni, hogy mi készüljön. Lelki szemei nem látják a nagy eszmei irányfényeket, amelyek ilyen sötét időkben megkönnyítik a lélek tájékozódását. Nem látja az erkölcsi megtisztulásnak elemi erővel buzgó forrásait, (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) nem lát nagy távlatokat, hatalmas koncepcióra valló elképzelésieket, nem látja azokat a kereteket, amelyekbe be kellene szervezni a nemzet erőit. Nem látja, hogy milyen eszközök révén fognak kibontakozni a magyarságának azok a népi erői, amelyek képessié teszik és egyedül ezek tehetik képessé a magyar birodalomban élő idegen nemzetiségek vezetésére. (Ügy van! a szélsőbaloléalon.) Nem érzi a cselekvésnek azt a tüzes ütemét amelyet a feladatok nagysága és a mulasztások miérhetetleu volta megkívánna. Nem látja azt az izzó hitet, ainely egy nagy célnak, egy nagy programúinak a megvalósításához szükséges. Nem mondom, van idehaza hit^a magyarság megmaradásában, van hit a küzdelem szükségessé géblen, de egy magyar megújhodásnak, egy nagy nemzeti reneszánsznak, egy minden eddigit felülmúló nagy fellendülésnek cselekvésre kényszerítő hite és akarása hiányzik. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbalodalon.) Tudom, hogy a háború megnyerésére kell koncentrálni minden erőt, amely arra koncentrálható. De vannak erők, anyagi és szellemi erők egyaránt, amelyeki észszerűen nem kell, hogy átálljanak a ma szolgálatába., hanem amelyek a holnapot munkálhatnák. Háborúban is be lehet igazolni, hogy egy nemzetnek vannak önálló gondolatai, háborúban is lehet szervezni, programmot felállítani, háborúban is lehet irányt mutatni, még pedig nemcsak szóval, hanem a megvalósítás felé haladó cselekedettel is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Háborúban is lehet, sőt háborúban sokkal jobban lehet szervezési kereteket |eV
