Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Iâ4 Az országgyűlés képviselőházának 314. nem bír. A magyar törvényhozás költségvetési joga a felhatalmazási javaslatban, az úgynevezett költségvetési törvényiben kulminál, éppen ezért mind a joggyakorlat, mind a törvény ezt a rendkívül fontos államjogi törvényt szigorú feltételekhez, szigorúan megszabott struktúrákhoz kötötte. A törvény struktúrája és beosztása épp ezért hosszú évek sorozata óta szinte szórói-szóra ugyanaz és alig: mutat egy-egy eltérést, változást egyik ilyen törvény a másiktól. T. Ház! A törvény 1- §na a számviteli törvény előírásához képest megállapítja a magyar állam kiadásait, mégpedig külön felemlítve a rendes, az átmeneti és a beruházási kiadásokat, majd ezeket összegezve megállapítja, hogy a magyar állam összes kiadásai az 1943. esztendőben 4.247,453.000 pengőt tesznek ki. A szakasz (2) bekezdése azután a fejezetek, címek és rovatok szerint részletezi ezeket a kiadásokat, tulajdonképpen tehát a költségvetési előirányzatot applikálja bele a törvénybe, mégpedig szószerinti teljességgel és hitelességgel, legfeljebb nem azzal a részletezéssel, mert hiszen az alrovatok részletezését a törvény, illetve a gyakorlat ebben a javaslatban nem kívánja. T. Ház! Méltóztatnak tehát látni, hogy a költségvetési törvénynek a kiadások megállapítására vonatkozó 1. §-a szigorúan imperativ jellegű. Szigorú alkalmazkodást jelent a kormányra nézve az Ő jövőévi gazdálkodására vonatkozóan mégpedig úgy az összegek nagysága, valamint azok hováfordítása tekintetében. Nem ez a helyzet a 2. §-nál, amely az 1943- évre megállapított kiadások fedezésére kijelöli a magyar állam jövedelmeit és bevételeit- Ennek a szakasznak jogi természete annyiban tér el az -előbbitől, hogy amikor ez a szakasz megállapítja a bevételeket, akkor tulajdonképpen egy deklaratív jellegű intézkedést tesz, mert hiszen a bevételekről ma még senki sem tudhatja, hogy azok a jövő évben milyen összegben fognak ibefolyni, milyen mértékben fognak tényleg rendelkezésre állni. Tagadhatatlanul van a 2. §-ban is 'bizonyos kötelezés a megállapítási jellegen kívül: impilicite foglaltatik benne a törvényjavaslat 2

% §-ában azáltal, hogy megállapítván a bevételeket, megállapítván a magyar állam jövőévi jövedelmeit és bevételeit, erre természetesen kötelezi a kormányt», hogy mindent kövessen el abban az irányban, hogy ezek a 'bevételek tényleg be is folyjanak. A.2. § az 1. § szerkezeti beosztását 'követve, szintén megállapítja külön-kíülön a rendes és rendkívüli bevételeiket; azután ezeket Össze*gezve, megiáUlapítja, hogy a magyar állam jövő évi bevételei 4.046,992.000 pengőt tesznek ki, második bekezdésében pedig szántén részletezi ezeked ia bevételeket fejesetek, címek és rovatok szerint. > A törvényjavaslat 3. §->a tulajdonképpen a mérleg megáfiliapitását jelenti, amikor megállapítváin a kiadást és szemebeállítván azt a bevételekkel, 2.000.461JOOO pengőben jelöli meg a költségvetési hiáinyt. Ugyanakkor ennek a szakasznak (2) bekezdése felhatalmiazza a kormányt arra, hogy ezt a költségvetési hiányt hitelműveletek útján fedezhesse és biztosítja azt is,

r hogy iaz ekként felveendő kölcsönök tőkéi és kamatai mentesek mindennemű adó, illeték vagy közteher alól. A 4. § tartalmazza a tulajdonképpeni megajánlást, tehát a törvény lényegét esszeneiáütése 1942 november 25-én, szerdán. ját, felhatalmazván a kormányt arna» hogy a bevételeket beszedhesse és a kiadásokat folyóvá tehesse, azzal a szigorú megkötéssel aizonbam, hogy a költségvetés realizálására csak egy évre ad felhatalmazást. Az 5. § a hitelátrujháKási tilalmat foglalja magáiban, amely hitelátruházási tilalom 1868 óta állandó kísérője a költségvetési jognak és kifejezője annak a megkötésnek, amelyet a törvényhozás költségvetési joga a kormánnyal szemben mindenkocr alkalmaz. A jövedelmek és bevételek tehát csupán aj jelen törvényben megállapított kiadásokria fordíthatók — mondja — az 5. § és átruházni a kiadásokra megálla; pított összegeket e kiadások fejezetei, címei vaigy rovatai között általában nem lehet. Ugyanakkor azonban a paragrafus 2. bekezdése a szokásos kivételt statuálja, amikor pontosan, címek, rovatok szerint megjelöli azt az egyetlen kivételt, amely a XX. fejezetre vonatkozik, amely fjejezét meghatározott rovatai között a törvényjavaslat megengedi a hitelátruházást. Ez a rendelkezés tökéletesen megfelel az 1897 :XX. te. előírásainak, amelyek szerint, a törvényben taxatíve kell megmondani és felsorolni azokat az eseteket, amelyek kivétetnek aiz átruházási tilalom alól. A 6. § évek hosszú sora ótía szóról szóra így szövegezett — bár nem a legszerencsésebben szövegezett '— rendelkezése azt az egyszerű rendelkezést foglalja magában, hogy a kiadások a költségvetési törvényiben megszabott célra és keretek között csakis a költségvetési év végéig utalványozhatok, ami annyit jelent, hogy hitellekötésnek, amit egyébként az 1915 :XII. te. úgyis megszüntetett, de hiteláitviteknekí is csak akkor van helye, ha a felhatalmazási törvény erre direkt jogot ad a kormánynak. A magyar törvényhozás költségvetési jógáinak) megbecsülését és kihangsúlyozáisát jelenti, hogy ezt a kivételes jogot a kormány már hosszú évek sora óta nem kéri a törvényhozástól s ezzel a maga megkötöttségét mintegy erőteljesebben akarjia kifejezésre juttatni. Meg ke-11 itt jegyeznem, hogy a számviteli törvény 15. §-a, szerint jogilag szó lehet hitelátruházásról a címek és a különböző fejezetek között is. A gyakorlatban azonban ez sohasem fordul elő és mindig csak az egyes fejiezetek rovatai között engedélyezett a törvényhozás hitelátruházást. A törvényjavaslattal magával végezvén, bejelentem még, hogy a t. Háznak a törvényjavafa" lattal kapcsolatban meg kell nyilatkoznia abban a vonatkozásban is, hogy jóváhagyólag tudomásul veszve azoknak az állami ingatlanoknak elidegenítését, amelyek a törvényjavaslat indokolásához fűzött mellékletben fel vannak sorolva. Átnézve ezeket az elidegenítéseket, amelyek részben csere, részben adás-vétel útján állottak elő a múlt esztendőben, megállapítottam, hogy azok mindegyike tisztán közérdekű szempontok mérlegelése következtében történt és azt is megállapítottam, hogy úgy a cserék, mint az adásvételi ügyletek kellő gondossággal és az ingatlanok kellő értékelése mellett történtek meg. Amikor még megjegyzem, hogy a múlt éviben elidegenített, szóban forgó ingatlanok területe 5 hold 934*9 négyszögölet tesz ki, azok becsértéke pedig 122.365 pengőt, akkor méltóztatik látni, hogy egészen jelentéktelen elidegenítesd műveletekről van szó. T. Ház! A lezajlott költségvetési vitában egyik .képviselőtársam beszédében a követke-