Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés képviselőházának 318­désekre is, amikor a költségvetésiből megálla­pítottam, hogy aiz ellenzéknek ninosi igaza ak­kor, araikor azt mondja^ hogy a magyar ki­rályi kormány nemi folytat; jó pénzügyi gaz­dálkodást. Ceruzával a kezemben, számokkal bizonyítottam ezt be és hiszem, hogy ha a pénzügyi kormány azokra a, célokra, amelye­ket keresztény nemzeti gazdasági céloknak ner wzünk, a, jövő esztendőkben is mindenkor ilyen fokozott mértékben tud költségeket, fe­dezeteket beállítani, akkor rendszeresen és gyorsabban válik valóra az a vágy, amely mindnyájunk lelkében él, hogy igenis: ke­resztény, gazdaságilag erőé: Magyarországot akarunk és azt el is fogjuk érnil ilyen úton. A tárca költségvetését elfogadom. (Elénk helyes­lés, éljenzés és taps a jobboldalon, — Ä szóno­kot az élen Reményi-Schneller Laj®$ pénzügy­miniszterrel sokain üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Nagy Ferenc! Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti a szó. A képviselő úr nine« jelen, jelentkezése tö­röltetik. ' Utána szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az előttem elhangzott felszólalások inkább a pénzügyi po­litika alapelveivel és nagy kérdéseílvel foglal­koztak. Én a pénzügyi politika általános bírá­latát majd a megajánlási vitában fogom el­mondani, most egyes apró részletkérdéseket le­szek bátor a pénzügyminiszter úr fiigyeimébe ajánlani, annál is inkább, mert a pénzügyi bizottságnak nem lévén tagja, ezeket ott nem tudtam elmondani, viszont fontosnak tartanám, hogy a pénzügyminiszter úr lehetőleg foglal­kozzék ezekkel a kérdésekkel. Mondanivalóimat elsősorban az adókérdések körül csoportosítom és egyrészt adócsökkenté­seket, másrészt pedig adóemeléseket (Reményi­Schrteller Lajos pénzügy miniszter: Szimpa­tikus!) lesztek bátor a pénzügyminiszter úr szí­ves figyelmébe ajánlani. f ElsősiOjrban is az alkalmazottak keresetű­adójánál véleményem szerint méltányos volna, hogy a drágasági pótlékkal felemelt alkalma­zotti fizetés ne essék magasabb adókulcs alá. Az alkalmazottak keresetét azért, emeltük fel 30%-kal vagy más százalékkal, mert ezzel biz­tosítani akartuk megélhetésüket, ugyanakkor azonban abból, amivel drágasági pótlék címén fizetésüket emeltük, jelentékeny részt elveszünk azzal, hogy azonnal magasabb adókategóriába esnek és ezáltal lényegesen magasabb adót füzetnek. Ez rájuk nézve rendkívül terhes do­log, mert nemcsak a rendes keresetiadót, ha­nem az alkalmazotti különa'dót is fizetniök kell és így a fizetésemelés harmadrészét voltaképpen szőrén-szálán elveszítik. Ha lehetséges volna, meg kellene csinálni, hogy azok az alkalmazot­tak, akik alapfizetésük alapján bizonyos kate­góriába, esnek kereseti ,adó alá, akkor is marad­janak meg ebben a kategóriában, ha drága­sági pótlékát kapnak a fizetésemelések során. Egy másik adómérséklési kérésem az volna, hogy a hadviseltek, általában a hadirokkantak és hasonlók számára juttatott 10 vagy 20%^os kedvezmény határát fel kellene emelni. Jelen­leg az ,aj helyzet, hogy 50 vagy 100 pengő egye­nesadó mellett a hadigondozottak — ezzel a szóval nevezőm ezeket a kategóriákat — bizo­nyos kedvezményeket kapnak az adófizetésnél. Amikor az adótételek és az adóalapok lényege^ lése, 1942 november 24-én, kedden. 169 sen emelkedtek, akkor ezt az 50 és 100 pengős határt valamivel emelni kellene azért, hogy a hadigondozottak lehetőleg jobban érezzék, hogy bizonyos adókedvezményekben részesülnek. A harmadik dolog, ami ugyancsak adó­mérséklési irányzatú, az, hogy amint a pénz­ügyminiszter úr ta múltban igen hely esi szo­ciális, gondoskodással a 60 éven felüli kisipa­rosok féle adóját elengedte, ezt az 50%-os mér­séklést ki lehetne terjeszteni azokra a 60 éven felüli hasonló kategóriájú emberekre^ _ akik szintén két kezük munkájából és igen kis ke­resetből élnek, tehát akiknek munkateljesít­ménye és kereseti lehetősége hasondó a kis­iparosokéhoz. Ezzel megteremtenők azt a bi­zonyos »kiszolgált adófizető« kategóriát, amelyről annakidején a pénzügyminiszter úr beszélt és ezzel a pénzügyi politika szociális vonását állítatnánk előtérbe. Adóemelési irányzatú az a megjegyzésem» hogy például a gépjárművek adója — bár magáim is autós vagyok — szerény vélemé­nyem szerint kevés. Ezti az adót több évvel ezelőtt állapították meg. A mai körülmények között, amikor autó tartásához külön enge­dély is kell, az a 60^80—100 vagy 120 pengő adó — általában a köbcentiméterek száma szerint állapítják meg — kevés. Ennek eme­lésével bizonyos mértékű jövedelemtöbbletre lehetne szert tenni. A következő, ugyancsak ilyen, tendenciájú kérésem, amelyet meggondolás tárgyává aján­lok az, hogy a fényűzési adót nagyobb mér­tékben lehetne emelni, mint ahogyan a pénz­ügyminiszter úr a költségvetésbe beálllította. Hét millió pengő többletet vett fel a pénz­ügyminiszter úr a fényűzési adó bevételeinél a imult elvi előirányzathoz képest. Amikor a niai viszonyok közlött az, az irányzat, hogy lehetőleg egyszerűségre és takarékoskodásra törekedjünk, azt hiszem, a fényűzési cikkek kategóriáját ki lehetne terjeszteni. Nem mon­dom» hogy az értékhatárokon változtassanak, mert hisaen az áremelkedések következtében úgyis igein sok cikk beleesik ebbe a kategó­riába, de kibővítenénk magát a kategóriát, a fényűzési cikkek kategóriáját, akkor, azt hi­szem, jelentékenyebb bevételre lehetmei szert tenni. T. Ház! Igen hálásak lennénk a pénzügy­miniszter úrinak, ha valahogyan részleteseb­ben, megmagyarázná, miből fog elő állani aiz aiz óriási emelkedés, az a 300 millió pengő többletbevétel, amelyet a, forgalmi adóknál feltüntetett. A helyzet tudniillik az én meg­ítélésem saerint az> hogy az áruk forgalmában bizonyos csökkenés fog mutatkozni, hiszen áruhiány, vam. Az árak ugyan bizonyos mér­tékben emelkedtek, ebből azonban egy majd­nem százszázalékos forgalmiadé-többletet ne­hezen tudok kihozni, ha nem ismerem .azokat a részleteket, amelyekre a pénzügyminiszter úr ezt a forgalandadótöbblet-bevételti alapítja. Mindenesetre megnyugtató volna a költség­vetés elbírálása szempontjából, ha tudnánk, hogy ezek a forgalmiadótöbbletrbevételek mi­lyen alapon és milyen mértékben fognak jelent­kezni. Van egy tiszteletteljes kérésem. Talán nem tartozik szorosan a pénzügyminiszter úr be­vételi forrásai közé, de mindenesetre adókérdés a borfogyasztási adó ügye és ezzel kapcsolat­ban a direkttermő borok borfogyasztási adóját A kormányzat a direkttermő borok átvételi árát a lehető legkisebb mértékben állapította meg. Ezt ielfogadhatónakí tartom. (Reményi­25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom