Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

168 Az országgyűlés képviselőházának 313a pénzügyminiszter urat. (Kadlecz Antal: Ügy van!) Az elsötétítés időpontja eddig 11 óra volt» most 8 órára tették át. Amik or V2& kor volt azi elsötétítés, akkor m 11 órában állapították meg a zárórák Mélyen t. Képviselőház! Egy roppant érdekes cikket írt a Pesti Hírlapban »Agyú és rózsabokor« eím alatt Herezeg Ferenc. Azt írja, — aiz első passzusát olvasom — hogy (olvassa): »Az a kérdés, nemesi tlsünk-e rózsát ilyen háborús világban. Mert vannak magyarok, akik sértő kegyelethiányt Hátnak abban, ha valaki az élet apró szépségeivel és kellemességeivel törődik, miközlb^n ai Volga partján a halál bömböl az ágyúk torkából. Viszont bizonyos az, hogy Napoleon császár, akinek ugyancsak volt valami köze a háborúhoz, felette rossznéven vette volna, ha moszkvai főhadiszállásáról azt jelentik neki, hogy tekintettel a francia-orosz háborúra, Fontainebleauban abbahagyták a kertészkedést.« Èz jelképes cikk, de Magyarország legnagyobb írója állapítja meg így jelképesen, hogy igenis, ha kint harcolinak is dicsőségesen a hadseregeink, idebent az országban nem szabad a normál életet megállítani Amikor én a 12 órai záróra megállapítását kérem, nem azért kérem ezt, mintha az orgiáknak lennék a híve, de amikor hazajön a frontról a .katona» hadd érezze jól magát, hadd szórakozzék. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Szociális szempontból is fontos ez a kérdés, érdekli a pincéreket, a vendéglősöket, (Kadlecz Antal: A kávésokat!) a, kávésokat, a mozisokat, a színházakat, a szállodákat, a kereskedőket. Éppen a pénzügyi (tárca bizottsági tárgyalása során mondotta Imrédy Béla képviselőtársam, — méltóztatnak látni, hoigy iaz előbbieket nem hiába mondottam, mindjárt hivatkozom is^ egy ellenzéki képviselőtársamra — hogy ne szórjunk hamut a fejünkre, amikor nincs rá ok, vagyis ne állítsuk le az életet. A vendéglőkben és a kávéházakban az üzleti forgalomból, a kiméit cikkekből a bevétel rendszerint az utolsó órákban szokott befolyni. (Ügy van! Ügy van!) Itt van az 1000 vagy 2000 maigyar cigányzetnész. Ezek szegények lógó orral mászkálnak, mertl a zenész diáidé nem tudja a cigányrajkóknak, a cigánygyerekeknek megkeresni a pénzt. Etes a legszegényebb néposztály. A pincérek annyira vannak, hogy nem tudjak a tisztítóban a fehérneműek árát kifizetni. Ugyanakkor itt van — bocsánat, hogy így mondom — a szegény pénzügyminiszter úr, akinek minden oldalon rengeteg pénzt kell előteremtenie, már pedig azzal, hogy a zárórával az életet leállítjuk, a forgalmiadóban, a luxusadóban és egyebekben nagy kiesések vannak. Miért hozzuk őt ilyen nehéz helyzetbe? Ha 8 órakor van az elsötétítés, akkor már úgyis mindegy, hogy 11 óráig vagy 12 óráig marad-e nyitva az a vendéglői üzem, az miár nem számít, (Ügy van! Ügy van!), ezzel szemben későbbi záróra esetén nem állítjuk le az életet bt zonyos vonatkozásban. Méltóztassék nekem elhinni, amikor az élet leállítása egyik vagy másik vonatkozásban megkezdődik, az kihat a többire is és lassan megindul egy henger, amely szélesre tapossa a kiesések útjai Tisztelettel kérem tehát a pénzügyminiszter urat, méltóztassék beszélni a belügyminiszter úrral abban a tárgyban, hagy a zárórának 12 órára való meghosszabbítását engedélyezze. (Kadlecz Antal

# Legalábbis!) Ezt az elsötétítés nem befolyásolja. ülése 1942 november 24-én, kedden. Végül pedig legyen szabad a pénzügyminiszter úrhoz egészen egyszerűen és kivételesen itt a Ház előtt egy kéréssel fordulnom. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A pénzügyminiszter úr emlékszik rá, hogy az egyes tárcák vitájában hány képviselő szó lalt fel a kereskedelem érdekében. Akkor én is külön hangsúlyoztam a többi képviselő úrral együtt, hogy csak akkor ér valamit az a nag3

r munka, az a nagy jószándék és támogatás, amelyet minden rendesen gondolkodó jobboldali úr megad a keresztény kereskedelem számára, ha mi a zsidó kereskedőket megfelelően szakképzett, helyesen nevelt, erkölcsileg, szellemileg, testileg ép és friss emberekkel t tudjuk helyettesíteni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A csehek is belátták az utánpótlás nagy fontosságát és Kassán kétemeletes tanonciskolát emeltek a törvényszék és a járásbíróság köizött, szabályszerűen berendezték, a legszebb mmtaműhely ékkel; a borbély, az elektrotechnikus stb. megtanulta a, foglalkozását, (Tost László: Mindegyik!) mindenféle foglalkozási ág számára volt egy gyönyörű mintaműhely, amilyent sokat szeretnék látni az országban. Kassa régen visszatért, de még mindig folyik a vita a város és az állam között, hogy kié az épület. Tanoncotthon van benne, ide a tanoncotthonhoz kapcsolt internátus, ahol azóta, a két év alatt már kétszer 50 jól képzett keresztény kereskedő tanoncot tudtunk volna felnevelni, üresen áll, mert légüres térben folyik a vitai, (Kadlecz Antal: Meddő vita!) hogy a városé vagy pedig az államé-e az épület, (Ronkay Ferenc: Jellemző!) amelynél ideálisabb, jobban megkonstruált és jobban berendezett tanotneotthont az egész országban nem is kívánnék. (Egy hang a jobboldalon: Bizony hiba!) Ezért tehát arra, kérem a pénzügyminiszter urat, aki a keresztény kereskedelem előmozdítására, felsegítésére, műveltségének fokozására milliókat és milliókat állított be a költségvetésbe és megfelelő hitelkereteket adott, amelyek ma az országban mind pezsdítőem, erjesztően hatnak, nagyon kérem, méltóztassék végetvetni ennek a vitának, menjenek haza azok a liegények, akik erről a kérdésről vitáznak, tessék ott a tanoncotthont be^ rendezni és' az 50 gyermek számára való tanoncinternátus költségeit fedezni, nyerünk ezzel évente 50 olyan kereskedőt, akire félté tier nül szükségünk van, becsületes, jólnevelt magyar tanoncgyermekeiket, (Úgy van! Ügy van! jobb felől. — Kadlecz Antal: Adóalanyt!) ezekkel kell nekünk pótolnunk a mostani nem megfelelő kereskedőréteget. Kadlecz \ Antal képviselőtársam azt mondja, hogy adóalanyt. Én egyszer már hivatkoztam itt a Házban arra, hogy egy helyiségben eddig egy zsidó nagykereskedő volt; akinek 60.000 pengő volt a kereseti adóalapja és most a helyébe kerülő keresztény kereskedő 227.000 pengő kereseti adóalap után adózik, mert becsületesen bevallja a jövedelmét és odaadja az államnak azt, ami az államé, hiszen csak ajkkor lehet helyes pénzügyi gazdálkodást folytatni, ha azok az adótételek, amelyeket ki kell vetni a keresőkre, ténylegesen be is folynak. Mélyen t Ház! Ezeket voltam bátor enmél a tárcánál elmondani, nem egy nagy, részletes, előkészített feliszólailás keretében, csak azért, hogy felhívjam a figyelmet ezekre az apró kérdésekre is. dé felhívtam: a nagy kér-