Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés képviselőházának 313A fölös vásárlóerő elvonását én elsősorban a zsidó vagyon és főleg a zsidó jövedelem nagyon erős elvonásával tartom lehetségesnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor még az ilyen ügyes és szellemes megoldásokat, mini amit a vastakaréknál is látunk, a társadalom többi részére is ki kellene terjeszteni s így a vásárlóerő problémáján keresztül az árszínvonalat rendezni. Akkor azután lehet olyan orvoslási utat keresni és megfelelő ár szín vonalat találni, amely a mezőgazdasági és az ipari árak közt egyensúlyt teremt, a termelés fenntartását és fokozását lehetővé teszi. A pénzügyminiszter úrtól néhány kérdésre szeretnék választ kapni. Ugyanakkor nagy figyelemmel várjuk és kérjük, hogy a zsidó vagyonoknak és jövedelmeiknek megadóztatását terjessze a Ház elé. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Ilovszky János. Elnök: Ilovszky János képviselő urat illeti a szó. Ilovszky János: Mélyen t. Ház! Amikor Tauffer Gábor igen t. képviselőtársam bejelentette, hogy pártállásánál és meggyőződésénél fogva a kölségvetést nem fogadhatja el, ezt az álláspontját azzal okolta meg, hogy nem hisz a kormány rendszerében azért sem, mert az emberekből hiányzik a bizalom érzése és így a pénzügyi tárcát nem fogadhatja el. Erre az az ötletem támadt, hogy leküldtem a könyvtárba és felhozattam az 1913. évi költségvetést, (Zaj.) amelyet Teleszky János akkori liberális pénzügyminiszter állított össze és amelynek sommázati költségvetési tételei összességük ben a következőképp alakulnak: Az 1913. évre a Magyar Szent Korona országainak rendes kiadása 1.721,780.426 korona, az átmeneti kiadások 106,928.930 korona és a beruházási kiadások 244,043.840 korona, vagyis összesen 2.072,753.196 korona a mostani költségvetési összegekkel szemben, ahol a bevételek 4.096,992.000 pengőbe vannak pesszimisztikusan felvéve, a kiadások pedig 4.247,453.000 pengőben. T. Ház! Nem célom, hogy itt számadatokkal terheljem az igen t. Házat, de szembe akarom állítani a két költségvetésben megnyilvánuló! pénzügyi politikát. Tauffer igen t. képviselőtársam beszédében, de egyénileg is mindig erős mértékben hangsúlyozza a népi politi kát. Kíváncsi voltam és megnézitem mind a két 'költségvetésben azt a tételt, amelyben a legjobban érvényesül a^népi politika, mert hiszen nekünk, a Magyar Élet Pártjának, az a felfogásunk és e mellett kitartunk, ragaszkodunk ahhoz, hogy mi az ősi magyar népet akarjuk felemelni a jövedelmi rend lépcsőjén, legyen az illető akár földmíves, akár iparos, akár kereskedő. Nézzük tehát meg. A földmívelésügyi minisztérium tárcájának költségvetése Nagy Magyarországon 124,112.000 koronát tett ki, ezzel szemben a mai olyan sokat vitatott, és ellenzéki oldalról rossznak minősített pénzügyi politika erre a tárcára a 124,112.000 koronával szemben 277,986.000 pengőt tud fordítani. Ennél beszédesebb bizonyíték nem kell Amikor az ember kritikát gyakorol, keres kedő módjára elő kell venni a ceruzáját, összehasonlítást kell tennie és amit az mutat, a szerint kell gyakorolni a kritikát. Én nem vagyok bizalmatlan a pénzügyi vezetés iránt, ment a ceruza adatai mást mutatnak, mint amit a tul oldalon elképzelnek. Én, aki ceruzával dolgozKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 november 24-én, kedden. 167 tam egész életemben, komolyan mondom, hogy soha pénzügyminiszter nemes célokra akkora Összeget nem áldozott és nem fordított, mint a jelenlegi pénzügyminiszter úr, Reményi)Schneller Lajos. (Ügy van! Ügy van! a jobb' oldalon.) A pénzügyminiszter úr a honvédelmi tárcára, amely a közös ügyek ildeje alatt 104,583.000 koronával volt dotálva, rendes kiadásként 845 milliót tud fordítani. Nem mutatja-e ez azt, hogy óriási változás állt be a pénzügyi gazdálkodás tekintetében 1 Minden szám, amit ebből a költségvetésből kivehetek, és szembeállítok a mostamál pénzügyi gazdálkodással, igazolja, hogy pénzügyi gazdálkodásunkban _ minden tekintetben keresztény és nemzeti irányzat nyilvánul meg. Ennek alátámasztására az ellenzéki szónok urakkal szemben legyen szabad egy tiszteletteljes bejelentést tennem. A kereskedelmi tárca költségvetési vitájának során a felfejlődő keresztény kereskedelem érdekében — mint a Baross Szövetség elnöke — 12 pontban foglaltam össze azokat a kívánságokat és kéréseket, amelyeknek megvalósítását a keresztény kereskedelem érdekében egyénileg is, de azt hiszem, a pártok összes jobboldali képviselői nevében nyugodt lélekkel kérhettem. Tisztelettel bejelentem ós hálásan köszönöm a Kállay-kormánymak, hogy a 12 pontomból az elsőt, amelyben az Összes liberális és zsidó .szellemű ér'dekképvilseletek megszüntetését kértem, a minisztertanács megvalósította. A zsidószcllemű liberális érdekképviseletek, ahonnan sok bomlási folyamat indult el, el fognak tűnni a magyar közéletből. (Éljenzés a jobboldalon.) Ez élénk cáfolat arra, íhogy ne lehetnénk bizalommal a rendszer iránt. Igen t. ellenzéki képviselő urak! Módfelett becsülöm az ellenzéki képviselő urak igen nagy részét, mert erős jobboldali felfogást vallanak, sok felfogásukban osztozom, hiszen ezt kifejezésre juttattam a pénzügyi) bizottsági tárgyalás során is. Amikor okos gon'dolat, helyes, nemzeti irányú gondolat jön onnan, annak elfogadását szükségesnek tartom, mert ne azt keressük, hogy melyik koponyából pattant ki a gondolat, hanem keressük azokat a koponyákat, amely ékből jó gondolatok pattannak ki. Nem engedhetjük, nem tűrhetjük azt, hogy amikor a pénzügyminiszter úr — igazán nem ib tudom, hogy honnan veszi elő ezt a rengeteg pénzig ami kell, de előveszi — minden jó célra tud pénzt a'dni, és más tekintetben, amikor olyan intézkedést látunk, mint a liberális érdekképviseletek megszüntetésére vonatkozó javaslatnak nem egészen külenc nap alatt való megalkotása, akkor senki sem mondhatja azt, Íhogy ez a kormányzat nem jószándékú és nem törődik a mai idők által megkívánt mértékben a nemzet fejlődésével és keresztényesítésével. Mélyen t. Képviselőház! Ma nem akarok nagy beszédet mondani, csak egypár olyan kérdéssel kívánok foglalkozni, amelyek révén profitálni tudok valamit albból, hogy a pénzügyminiszter úr tárcájánál felszólalok,. Ezt az alkalmat arra akarom fordítani, hogy az általános kereskedelmi és a pénzügyi érdekek összeegyeztetésével tiszteletteljesem; intervencióra kérjem meg a pénzügyminiszter urat. Sajnos, Budapesten nem lehet kitérni azok elől a szempontok elől, melyek a háborúval kapcsolatosak és idetartozik az elsötétítés kérdése is. Ebben a tekintetben a döntés joga nem a pénzügyminiszter úré, azonban az elsötétítés és a záróra következtében az adóbevételekben mutatkozható kiesések igenis érintik