Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
6 Az országgyűlés képviselőházának 310. Nagyon kérem a nemzetvédelmi propagamdaminiszter urat, nézzen körül egy kicsit ezzel kapcsolatban a könyvkiadók frontján található ellenpropaganda vidékén is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A Szovjet területek legnagyobb könyvsikere az utolsó időkben Szolohovnak a »Csendes a Don« című könyve volt. A Szovjetben) négymillió példányban olvasták és a Szovjet az írót kitüntette. Vájjon tudja-e a t. Ház, bogy Magyarországon is ez a könyv volt aiz utolsó idők legnagyobb könyvsikere? És tudja-e vájjon a t Ház, bogy ennek a könyvnek a kiadója ma — nem tudom pontosain — kémkedés, vagy bolsevista összeeskü\és gyanúja miatt börtönben ül és ugyanakkor a könyv negyedik, vagy ötödik kiadását éri el és nap-nap után hirdetik? Olvastam az első kötetét és elismerem, vaniniak benne művészi oldalak és részek, de.mégis lehetetlenség, ihogy ma ez a könyv arassa Magyarország legnagyobb könyvsikerét Vagy kérdezem, lehetséges-e és megengedhető-e az, hogy amikor illyen időket élünk, tizedik kiadását érje meg aiz a könyv, amely »Én Claudius« címen a római bítrodaíom szétomlásának legszörnyűbb napjairól szól és a teljes szexuális felbomlást ábrázolja? Vagy tűrheti-e a nemzeti közvélemény, hogy ma 500 oldalas könyv jelenjék meg a marxista zsidó Révész Bélától Ady Endrének egy zsidó nőhöz írt leveleiről és azok magya,rázatáró(l? (Ineze Àntaï: Mi szükség van erre?) Vagy tűrhető-e a mai papírhiány mellett, hogy ha az ember körülnéz a könyvkereskedésekben, mindenütt Freudnak, a bolsevista nemi felszabadítás pápájának könyvével találkozzék jobbra, balra? Ami destrukció, ami összeomlás csak előidézte Franciaország bukását, annak egész irodalma ma jobban megtalálható a magyar könyvkereskedések kirakatában, mitât bárhol a világon. (JVIaróthy Károly: Ez világos! — Ügy van! Ügy vßn! a szélsőbaloldalon.) É« engedje meg itt a nemzet védelmi propagandaminiszteir úr, hogy szóljak néhány szót arról az írókongresszusról is, amelyet a hírek «zerint e hó végére Lillafüredre tervez. "Úgy hallom, erre a kongresszusra meghívtak kimondottan bail oldali és kozmopolita jellegű írókat. Ha a kongresszus azzal fog végződni, hogy ezek a baloldali világpolgárok megtérnek és a kaitoniaeszményről, a győzelem szükségéről, az új Európa.mellett való kiállásról fognak röpilratókat írni és nyíltam kiállnak a zsidó destrukció ellen, akkor mi leszünk az elsők, akik a legőszintébben fogunk gratulálni ehhez a kezdeményezéshez. Engedjék meg azonban, hogy addig felfüggesszük véleményünket a kongresszus e ; redményei!t illetőleg. (Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter: Ezt kérem én is! — Börcs János: Naffv kérdés, hogy azokat a zsidógyerekeket meg tudják-e szelídíteni? —Derültség, — Antal Tstván nemzetvédelmi propagandamiiiiszter: Milyen zsidókat?) A harmincas években egy idegen utazó Németországban azt mondta: »Furcsa dolog folyik itt? az irodalom e°ry része balfélé megy. a társadalom pedí|o- jobbra megy. Ha így tart tovább, lesz az iro'dalomuak etry része, amely a nemzet szemében teljesen elveszíti létjogosultságát.« (Incze Antal: Ez a helyzet ina m aknaiunk!) Mi csak airra kérjük a miniszter urat, ha a nemzeti társa dalom nagy részének szemében már létjogosultságukat vesztett írók ]çaî áll $3Óba ilyen nebçs i'dőkben, mondja alèse 1942 november 20-án, pénteken. meg nekik a nemzeti társadalom őszinte véleményét és ha nem hajlandók beállani erre a frontra» szólítsa fel őket, hogy hallgassanak ol. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Mintha már Gömbös is kísérletezett volna ezzel eredménytelenül H Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Oláh György: T. Ház! Ezzel a költségvetléssiel kapcsolatban ki kell térnem egy kérdésre amely, — azt hiszem — a ma tárgyalandó ^tárca költségvetlélsének talán legfontosabb része és ez a kisebbségi kérdés támogatására ^ és ápolására, a nemzetiségi kérdés támogatására szolgáló összegek hovaifordítása, továbbá a kisebbségben élő magyarságnak, a végvidéki magyarságnak, a szórványban lévő testvéreinknek gondozására szolgáló összeg hovafordítása. Örömmel állapítjuk meg, hogy itt az összegek szüntelenül emelkednek és 1 ha kevesetjük is ezt az emelkedést, minden támogatást megadunk, hogy akármilyen módon még miüliókat fordítsanak ennek a kérdésnek megoldására. Ttt azonban mi mint párt és mint itt ülő magyar képviselők, nem győzzük elégszer hangoztatni azt, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásánál sokkal inkább a mi akaratunktól függ — ezt már a múlt évi költség vetési beszédemben is hangoztattam — hogy az itt élő, a nem zetiségek között élő magyarság hogyan emelkedik fel. mint az, hogy a nemzetiségekkel hogyan fogunk egyezkedni, hogy azokat m^ lyen szabályok alá szorítjuk. Ez függ az illető nemzetiségek anyatömbjével való viszonyunktól, ez függ külpolitikai motivumoktóilí, ai másik oldal viszont teljesen és tökéletesen tőlünk függ. (Ügy van! Űgii van!) Nem győzöm újból hangoztatni azt, amit már múlt évi költségvetési beszédemben ugyancsak ennél a^ tárcánál hangoztattam!, hogy a nemzetiségi kérdésnél a saórványkér'déstniél is mindennél fontos abb a magyar állameszme, a magyar életideálok, a maigyar életforima,. a magvar társadalom és a kultúra vonzó ereje. Miután úgyis amit mondani fogok, annak _ nagyrészét a cenzúra törli, hát egy kicsit őszinte leszek és azt mondom, hogy itt valami baj van, itt valami hiánynak kell lennie. Most kaotatm egy rendkívül érdekes beszámolót, amelyet egy nagyváradi postatitkár. esry lelkes- magyar ember küldött meg nekem, taiki sízábad idejében vaisárnaponkint apostolként bejárja elsősorban a Szilágyságban,, azutám Szatmárban. Biharban a román többségű falukat. Az ő összieifosrlialó jelentése olyan drámai, amilyet én még életemben soha nem olvastam, a, hidegvér ejtek ütött ki rajtam : amikor végigolvastam ez* a jelentést. Azzal kezdi, hogy a SziÍás^ság, a magyar MolMva. a Szamos mentén eltűnik a magymirsásr. szemünk előtt e^y zevevecA^ alatt Ö elindult ott azon a dindalkamiszerű emlékműnél Csúcsán, amelyet Goga Oktávián emelt, ahol a románság beáradt a Szamos völgyébe. Csak egy pár adatot fogok ismertetni a t Ház előtt. árrá!?, hogy mit talált ott. Vármezőn a legnevesebb románt Csomafáynak hívták s 53 magyar él az egykor erősen kálvinista községhen és 1909 román. A falu közepén volt egy református templom, amelynek a vakolata darabokban hever a templom kis udvarán. A rmagyairság, ez az 53 magyar is március 15-én román ittam plomba ment' ünnepelni. ördögkúton, a híres Ördögkúton is járt és megállapította, hogy igen sokan olyanok, akik
