Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

152 Az országgyűlés képviselőházának 313hogy az ország készpénztőkéjének jelentő® része a forgalomból kivonódott. Ennek kettős okát látom. Egyes elemek az ellenük bekövetkező pénzügyi intézkedések kijátszása céljából és azért, hogy kedvezői pillanatban semmi se kösse le őket, vagyonúikat készpénzben tezaurálják és ezzel a gjazdasági életnek, mérhetetlen kárt okoznak. A másik ok pedig véleményem szerint az a hibás szemléiéit, hogy keresztény embernek nem szabad zsidó tőkét te]használnia. A liberális gazdasági rendszerben éppen aiz volt a hiba, hogy keresztény magyar ember nem mert üzlettel foglalkozni s a zsidók a keresztény kumulált tőkével csináltak a legnagyobb üzleteket és biztosították a maguk számára az óriási kereskedelmi és ipari haszonkulcsot. Sajnos, ma a strómanok szenynyes tömege megakadályozza azt, hogy tisztességes keresztény vállalkozók a zsidó tőkével azt a jövedelmet produkálhassák maguknak, amelyet a zsidók a liberális gazdasági rendszer uralma alatt sajátmaguk részére biztosítottak. Miután a bizottsági tárgyalások alkalmával a pénzügyminiszter úr is hangsúlyozta, milyen fontos az, hogy az ország minden készpénztökéje forgalomban legyen, bátor vagyok felhívni szíves figyelmét erre a problémára és ezzel 'kapcsolatban megemlíteni, hogy a bankokban való elhelyezési lehetőség a kérdést nem oldja meg. Ma, háborús időkben az emberekben hatványozottan fokozódik a bizalmatlansági és bizonytalansági érzet és ez nem stimulálja a bankbetéteket, mert az emberek inkább áruban, vagy más értékálló dolgokban tezauráljáfe vagyonukat és inkább vállalják ennek rizikóját, mint hogy 2%-os minima lí« bankbetéti kamatot kapjanak. Azt hiszem, nincs olyan magyar ember, aki ne biznék feltétlenül a győzelemben, de valljuk be egészen őszintén sajnos, jelentős számmal vannak olyan elemek, — és^ itt nemcsak a zsidóságra célzok,.hanem, maisokra is — akik éppen az ellenkezőjét várják és kívánják. (Ügy van! Ügy van! a kö&épm.) A zsidó vagyoniadó nem fogja etet a problémáit megoldani, mert ez a tőkének csak egy részét mozgatja meg, azoknak az elemeknek a tőkéjét tehát, akikre ezek az intézkedések nem terjednek ki, még csak részben sem mozgatja meg a nemzet általánoisi érdekében. Nem elég, ha csak a győzelemben bízó magyarság mozgatja meg és tartja forgalomban minden tőkéjét, hanem igenis, — ha kell,' .kényszerintézkedésekkel — kényszeríteni kell mindenkit, hogy tőkéjét eressze bele a nemzet érdekében a gazdasági élet vérkeringésébe. (Egyh^ng jobbfetől: Azért kell elkezdeni a zsidóknál!) A pénzügyminiszter úr tavalyi költségvetési beszédében megígérte a hadmentességi és zsidó vagyonadó megvalósítását. Örömmel látjuk most, hogy ez a legrövidebb időn belül a megvalósítás stádiumába kerül. A legnagyobb elismerést váltaná ki, ha a jövő esztendőben azt mondhatnók, hogy a pénzügyminiszter úr az ország örömére az általam említett problémát is megoldotta. Nem kívánok bővebben szólni annak fontosságúiról» hogy pénzügyi politikánk sikerének egyik biztosítéka az volnia, ha a mezőgazdasági és ipari árak között a diszparitás eltűnnék. Ezt a kérdést a többi tárcákkal kapcsolatban már részletesen megvitatták a többi szónokok, én tehát ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak arra kívánok rámutatni, hogy a pénzügyminiszter úrnak, mint csúcsminiszternek biztosítani kellene azt a feltétlen hatáskört, ülése 1942 november 24-én, kedden. amely ezeknek a kérdéseknek pénzügyi szempontból 'déltétiienül szükséges kiegyensúlyozását biztosítani kiápeet Általános szempontból adópolitikánk egyik hibájának tartom azt, hogy az együttesen kezelt közadóiknak 24 válfaja y an, amihez jön még az együttesen _ kezelt községi adók hét fajtája. Az egészen jelentéktelen összegű egyenesadók megszámlálhatatlan pótlékainak kiszámítása a legtöbb esetben nagyobb költségbe kerül, mint amennyit az egész adó és a pótlékok az állam részére jelenítenek. Én, mint ügyvéd, sokszor látok egész oldalakra terjedő filléres kiszámításokat és ez arra a meggyőződésre vezetett, hogy jelenlegi rendszerünk egyszerűsítésire szorul. Nagyon jól tudjuk, hogy például a házadó, a földadó, a pótlékokkal bizonyos százalékot tesz ki. Üigy vélem, ezeket össze lehetne vonni, ezzel óriási munkát megtakarítani és az így felszabaduló nagy munkaerőt az adóalapok jobb kimunkálása érdekében felhasználni. Azt látom < például Nagyváradon, hogy az egyenes adó kivetése, kezelése, könyvelése és behajtása valamivel több, mint 200 embert foglalkoztat, ugyanakkor a forgalmi adó ügyosztály csak 20 emberrel dolgozik és eredményben mégis sokkal többet produkál. A forgalmi adók jelentősiégét nemcsak abban látom, amit a pénzügyminiszter úr már több ízben kiemelt, hanem ezek egyszerűségében is. Ezeket egy öszszegben kell bevallani, csak egy pótlékuk van: a fényűzési adó és a kisemberek is sokkal szívesebben fizetik ezt, hiszen nincsi annyi kételyük^ hogy vájjon helyesen, vagy helytelenül számították-e ki az összeget. Bevallják, jövedelmük brutto összegét és az adót kivetik. Örömmel üdvözlöm, hogy a pénzügyminiszter úr beszédében is és bizottsági felszólalásálban is emellett az adó mellett foglalt állást. Egyenes adózási rendszerünkkel kapcsolatban bátor vagyok megemlíteni, hogy itt nem nyilvánul meg a kellő szociális igszság. Az 1940. évi adóstatisztikia alapján megállapítottam, hogy az egyenes adók és pótlékok 19'69%-a szolgálati viszonyból eredő jövedelmet sújt, jóllehet ezek ma úgyszólván a létminimumot is alig érik el. A földadó 17'16%*ot, a házadö 29-86%-ot, a kettő tehát összesen 4702%~ot fizetnek,^ míg a kereseti adóval együtt ez az arány a hároni kategóriára összesen 66'71%-ot tesz ki, ami mutatja, hogy a kereskedelemmel, gyáriparral, társulatokkal, tőke vagy ónnal, bányavállalatokkal szemben kirótt egyenesadók csak csekély hányadát képviselik azokkal az adókkal szemben., amelyeket ez a három nagy kategória kénytelen viselni. A házadó kulcsa sem szociális, egyenesen vagyonadó^ jellege van. Bátor vagyok itt felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a ház az otthon alapja, az otthon jelképe és ezért kérem, valósítsa meg a házadónak azt &

r reformját, amelyet beígérni szíves volt. A házbérek most rögzítve vannak és mi a bizottsági vita során pártunk részéről felvetettük a pénzügyminiszter úr előtt, hogy miután a bérekben úgy sincsenek eltolód ások, miért kell új adóbevallásokat adni, miért ne lehetne az idei adókat átvinni a jövő évre? Ezt oly módon is meg lehet oldani, hogy csak azok készítsenek adóvallomást, akik 20%-kal többet vagy kevesebbet vesznek be házjövédelmükből, így óriási mértékben leegyszerűsödnék az egész adminisztráció s különösen a fellebbezési bizottságok, amelyek így is túl vannak terhelve, mert még a multévi' kivetésekkel foglalkoznak, egész tömegétől mentesül-