Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés képviselőházának 313lehetne lefölözni és nem kellett volna lefölözni a háborús költségeknek fedezésére? T. Képviselőház! Beszédidőm lejárt, be kell fejeznem felszólal ásómat,. Sajnost, igein: sok mondanivalóm van, amit nem mondhattam el. (Maróthy Károly: Jobb házszabályokat!) Azzal zárom szavaimat, minthogy a kormányzat, bár áttért a nemzetiszocializmusból kölcsönvett újalb'b igazdasági és pénzügyi módszerek alkalmazására, azonban minthogy- nem látom, hogy a pénzügyminiszter úr ezeket az elveket korlátlanul meg tudná valósítani, leppen ama ellenhatások következtében, amelyekről az előbb beszéltem s minthogy látom, hogy nem ura a helyzetnek abban a mértékben, hogy a tervgazdálkodásit eï ed menyesen végrehaj tsia, nem vagyok abban a helyzetben, hogy pártom nevében a költségvetést elfogadjam. (Helyeslés és taps a szelsőbaloldulon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Patzkó Elemér! Elnök; Patzkó Elemér képviselő urat illeti a szó. Patzkó Elemér: T. Ház! Az összes tárcák letárgyalása után jutottunk ma el,;a, pénzügyi tarea vitájához. Ez a vita jelentőségében kiemelkedik azzal, hogy az összes tárcáknak öszszefoglaló keretét és anyagi bázisát alkotja. Ezt a kiemelkedő jelentőséget figyelembe véve szólok hozzá pártom nevében a pénzügyminisztérium 1943. évi költségvetéséhez. A pénzügyi tárc

a költségvetésének vizsga" latánál elsősorban azt kell figyelembevenni, hogy ma két szempontból is rendkívül nehéz időket élünk, Az előző világháború idején is rendkívüli nehézségeket ós terheket rótt a pénzügyi kormányzatra a háború finanszírozása, ma azonban nemcsak külső, fegyveres háborút folytatunk nemzeti függetlenségünk, létünk meigvédé&e, valamint integritásunk helyreállítása érdekében, hanem olyan belső áialalkulás periódusát is éljük, amely az első világháború idején nem mutatkozott s amely szintén harc jellegével bir, mert hiszen belső térhódításunk, szociális, gazdasági átalakulásunk harcát vívjuk éppen azokkal az erőkkel szemben, amelyek talán egészen a mai napig mindenáron megakadályozták ezt a belső átalakulást. Át lalkarunk térni és elő akarunk készülni a békegazdálkodásra. Ez szintén gazdasági harc jellegét ölti majd magára s azt a magyarság a háború utáni európai élettérben való érvényesülése érdekében feltétlenül kénytelen lesz megvívni. Ennek a kétirányú mai harcnak és a jövőbeli előkészítésnek minden anyagi gondja - és terhe a pénzügyminiszter úrnak és kiváló tisztviselői gárdájának vállaira nehezedik. Ép$en ezért nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy tisztáiban vagyunk e haro rendkívüli méreteivel, a feladatok szinte emberfeletti nehézségével és felelősségével. A pénzügyi feladattok megoldását szintén csak harcnak minősítem,'hiszen ahhoz is feltétlenül szükséges egy hadsereg. Ezt a célt szolgálják a minisztérium belső és külső szervei. Már a bizottsági ülésen hangoztattam, hogy milyen kiváló a szelleme és teljesítőképessége annak a fogalmazói karnak, amely különösen a vidéken a legnehezebb körülmények között a normális munka sokszorosát végzi. Ma. amikor éppen a legnagyobb fontosságú, hog; KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI, ülése 1942 november 24-én, kedden. 151 pénzügyi közigazgatásunk jól működjék, a jó szervezés és munkateljesítmény érdekében nem szabad (kímélni az anyagi áldozaitokat, inert különben anyagi hátrányok miatt elriadnak azok a tehetséges elemek, amelyek hivatást és kedvet éreznének arra, hogy a pénzügyi fogalmazói karba belépjenek. Sajnos, ezek a szimptomák már mutatkoznak és az új munkaerők száma csökken, sőt egyenesen hiányok is vannak, mint például Binarmegyében. A jólfizetett pénzügyi tisztviselő éppen olyan előfeltétele a magyar jövőnek, mint a jólfizetett hadsereg, mert a hadsereg

1 létének • is ő teremti meg az anyagi bázisát. Lehet, hogy a pénzügyminiszter úr úgy véli» nem volna ildomos, ha saját tisztviselőit előnyös helyzetbe hozná, azt hiszem azonban, meg- lehet oldani a kérdést úgy, hogy ezek a tisztviselők legalább egyenlő elbánásban részesüljenek a más minisztériumok fogalmazói karában levő tisztviselőkkel. Évtizedes kérelme és kívánsága a pénzügyi fogalmazói karnak, hogy az 1904- évi I. te. alapján kiadott 530/1940. számú rendeletnek megfelelően rendezzék a fizetési osztályokat., A fogalmazói pótlékot megkapta a tanítói, tanári, rendőrtiszti és katonatiszti kar, 1926-ban pedig a második nemzetgyűlés egyenesen utasította a kormányt, hogy a pénzügyi fogalmazói pótlékot vegye fel a költségvetésibe. Ez azonban az akkori mostoha gazdasági viszo nyok folytán és talán téves elképzelés következtében elmaradt. Bízom ibenne, hogy a pénzügyminiszter úr jóváteszi az akkori, mások által elkövetett hibát és ezzel nagy lendületet ad pénzügyi közigazgatásunk biztos továbbfejlesztésének. A pénzügyi fogalmazói kar függetlensége van olyan fontos kérdés, mint a bírói függetlenség. Ugyanis minden jövedelem bevétele, minden jövedelem megőrzése ettől a pénzügyi fogalmazói kartól függ. A kérdést átmenetileg esetleg úgy is meg lehetne oldani, ha a jutalmakra szánt költségvetési összegeket arányosan felosztanák a' pénzügyi fogalmazói kar tagjai között. T. Ház! Emellett az általános probléma mellett egy lokális kérdést is a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlok. Amikor az erdélyi és keleti részekre útnak bocsátották azokat a tisztviselőket, akiket az ottani nehéz beszervezési munkával, megbíztak, a miniszter úr .megígérte, hogy különleges elbánásban fogja részesíteni őket. A Székelyföldön és az erdélyi részeken a tisztviselők tudomásom szerint ma is kapnak valamilyen címen pótlékot, azonban Bihar és Szatmár megyékben valami tévedés folytán a tisztviselők ettől elestek. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, szíveskedjék ezt a sérelmet valamilyen módon orvosolni és ezeknek a tisztviselőknek is juttasson pótlékot, mert a munka ezekben a megyékben sem volt kevesebb, sőt állítom, több volt, mert például Bihar megyében a lakosság száma csak a visszacsatolt területen meghaladja az 500-000 főt és még külön munkát jelentett két félmegye pénzügyi közigazgatásának összhangbahozatala is. • Ezeket ' a kérdéseket azért bocsátottam előre, mert véleményem szerint hiába vitatjuk meg az általános pénzügyi kérdéseket, ha nincs meg a kellő szervezetünk arra, hogy a munkát elvégezze. Rátérek az általános pénzügyi kérdésekre is. Legsúlyosabb problémánknak . .azt, taítpm, 23