Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
Az országgyűlés képviselőházának 310* ben Moldvával, gyönyörű, költészetet teremtő őseredeti magyar töras. Miniden ellenséges propagandával szemben önkéntelenül eszébe vésődik a nézőnek akár Berlinben, akár üómában, akár Franciaországban nézi ezt a darabot, hogy itt a határhegyekben egy őseredeti magyar, népi kultúra van, amely ilyen csodálatos poétikus történeteket termel. Mindezt azért mondom el, mert nekünk semmi áldozattól sem saabad visszariadnunk, ha arról vam szó, hogy egész Európát érdeklő, magas művészi értékű filmeket gyártsunk, ameT lyeket a, mozik tízezrei játszanak és az emberek százezrei néznek végig. Figyelmeztetem a t. Házat, ihiogy mi a közeljövőben egy még hevesebb ellenséges propagandával fogunk szemben állani. Ezért találom szomorúnak, amikor a tárcák költségvetését végignézem és megnézem a nemzetvédelmi miniszter úr tárcájának költségvetését, abban nem találok sem ezreket, sem százezreket» sem milliókat a film támogatására, csupán a filmipari alap támogatására találok egy másik tárca keretében egy egészen csekélyke összeget. Nem irigykedik egyikünk sem azok miatt a milliók miatt, amelyeket az, Operaházra és a Nemzeti Színházra elköltünk. r En azt mondom, hogy van szellemi ás művészi közellátás is, amely minden értelmes, modem államban legalább olyan foltos 1 , mint a másik közellátás és ez szintén állami feladat. De ha az állami színházak támogatásaira milliók jutnak, akkor a film támogatására még sokkal több mi'Mcnak kellene jutni. (Ügy van! a bdl- és a széhőbaloldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar nyelvterüllbtrie előállítandó filmek költsége cisak akkor térül meg, hogy ha a film 250.000—300.0€0 P-mél többe nem kerül. Most képzeljük el azt, hogy ezek a filmek egy gyilkos versenyben olyan filmekkel kerülnek szembe, amellyek mind 2—3—á—5 millió pengős költséggel kerülnek ki a stúdióból. Ki vállalUja a különbséget, ki támogassa a magyar filmet, ki vállalja a rizikót, ha nem az állam? Igenis elsőrendű allllami érdek, hogy a filmet támogassuk, de a film irányítására és támogatására nem elegendő az, ha a dr. Kovács István elé prológot iratunk, proliógot sugalmazunk, amelyről kisül, hogy társadalmi probléma, amelyről a filmben szó van. tulajdonképpen már időszerűtlen,, annak már nyoma sines, . itt nincsenek társadalmi válaszfalak, itt a Tatárélk már nem léteznek sehol. A magyar film amint az a dr. Kovács István, az Őrségváltás, a Negyediziglen, a Harmincadik mutatja, nagyon kiváló új tehetségeket produkál, amióta megszabadult a zsidó diktatúrától. Igazán nem költjük hiába a pénzt, ha milliókat és milliókat áldozunk. Ami most már a sajtó támogatására és más 1 propagandaeéfokra fordítható összeget illteti, engedjék meg, hogy felhívjam itt a Ház figyelmét egy nagy pazarlásra. Ne mél(tóztfessanak félreértieni, mi' É nem vagyunk a hígvelejű liberalizmus lovagjai, nem élünk abban a tévhitben, hogy • az államhatalomnak nem volna szüksége siajtóalapra, rendelkezési alánra. Emlékszünk egy korszakra, amikor azt vallották, hogy bármelyik gazdag zsidó alapíthat sajtót, hirdetheti a zsidó radikalizmus eszméit, befolyásolhatja és gyengítheti a magyar állaimeszmét, az államhatalomnak ezzel szemben nincs joga a nemzeti gondolatot hirdetni és propaganda célokra tetemes; m ülj ós. ülése 1942 november 20-án, pénteken. 5 összegeket adni, mert cl 2 clZ adózók filléreiből származik. Mi ezeket a tévhiteket nem hirdetjük. Nem saj nálunk egyetlen fillér emelést sem. Nem sajnáljuk, ha a saj tó alapot a nagy nemzeti célok szolgálatára milliókkal emelik meg. Nem sajnáljuk, ha a propagandaminiszter úr tárcájának költségvetését a következő évben esetleg még százezrekkel fogják emelni, de igenis mérhetetlen pazarlásnak tart juk, hogy amikor tekintélyes összegeket költünk elli propagandára, ugyaniakkor eltűrünk egy virágzó ellenpropagandát (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.), eltűrünk gócokat, amelyek fertőzést okoznak és amelyek a nemzeti propagandát hatástalanítják, fékezik és közömbösítik. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem külpolitikai jellegű propagandáról beszélek itt, erre a külügyi tárca költségvetésének szónokai lesznek illetékesek. Szigorúan a belső, világnézeti szempontokról beszélek, amikor pazarlásról szólok. Ugyaniaikkor, amikor annyira próbáljuk táplálni és erősíteni a nacionalista; öntudatot, a katonaszellemet, a kiállás szellemét, amikor az antibolsevista beállítottságot minden vonalon olyan nagy mértékben próbáljuk erősíteni, ugyanakkor tűrjük azt, hogy itt nyilit marxist;a világszemlélet nyilatkozzék meg balról, hogy brosürák > jelenjenek meg Marxról, holott a cenzúra útján módunk volna sokkal hasanosabb cikkek megjelenésiének megakadályozása helyett ezeket visszatartani. Amikor milliókat költíüuk a propagandára, tűrjük azt, hogy a mi nacionalista propagandáinkat a mai Népsizava is metilalkohol -kultúrpolitika prop agán dá j ának nevezi? (Ügy van! Ügy vatn! a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: A belügyminiszter űr be akarja ezeket Illeszteni az új Európába!) Amikor igen szép kiállításokat rendezünk, — és itt minden dicsérettel kell megemlékeznem á »Magyar Haza, Magyar Kard« kiállításáról, amely szegényes eszköziökkel valóban magyon szépet produkált — amikor mi az egyik oldalon így a magyar történelmi eszményt, a magyar katonaieszményt akarjuk erősíteni, ugyanakkor két kiállítást is engedélyezünk, amelyekan zsidók és marxisták kollektíven vonulnak fel, természetesen a képzőművészet álarcában (Incze Antal: Kut!) és a weimari szépségeszmény ékkel, bomlasztással. Gondolok itt a Vasasok székházában rendezett — azlt hiszem — »Magyar Nép és Föld« című képkiállításra, amelyet a rendőrség csak valamikor második hét végén tiltott be, miután már mindenki megnézte (Incze Antal: Nagyon diszkréten tiltották be!) és gondolok a Kut-mak a Nemzeti Szalonban rendezett és két héten ált nyitvatartott kiállítására, amely a háború harmadik évében egyetlen szóval, egyetlen hanggal nem utalt arra, hogy 'ma háború van, hogy ma helyt kell állni, hogy katonaság van, hogy nekünk a nacionalista eszményt kell hirdetnünk. Ezen a kiállításon csak egyetlen nyomát találtam annak, hogy ez a zsidó és marxista szobrászok és festők felvonulása a mai időkkel kapcsolatban van és ez is egy munkatáboros zsidót ábrázolt. (Maróthy Károly: Nagyon jó! — Derültség a szélsőbaloldalon!) Ez is propaganda, ez is demomstráció, ez is tüntetés és mi ennek az ellenpropagandának a pazarlásait nem tűrhetjük. (Marothy Karoly: Nem is tudjuk, hogyan lehetséges ezl!) Ma minden olyan megnyilatkozás, amely,a zsidóságnak hangost ad. ellenpropaganda, (ügy van{ Ügy wnt)
