Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés^ képviselőházának 313- ülése 1942 november 24-én, kedden. 139 nek ez a szektora., a betétképződés, az utóbbi időben tagadhatatlanul bizonyos számszerű emelkedést mutat. Ha ugyanis számbavesszük és ezen a téren összehasonlítjuk az 1928. évi és a folyó évi adatokait, úgy a következő képet kapjuk. A Pénzintézeti Központ kötelékébe tar? ttozó pénzintézetek takarék- és folyószámlabeté­teinek, valamint a M. kir. Postatakarékpénztár takarékbetét-, csekk- és klíringszámláiniak az összértéke 1928-ban 18743 millió pengő volt, folyó évi augusztusban pedig 3080-7 millió pengő, 14 év alatt tehát közel 70 százalékkal emelkedett. Természetes, hogy az időközbeni örvendetes országgyarapítások nem teszik lehetővé, hogy ezekből a számokból ma abszolút következteté­seket vonhassunk le, de sokkal világosabb képet kapunk akkor, ha például! a folyó év elejének és ugyanezen év augusztusának a rendelkezésre álló adatait vetjük egybe, ami azt mutatja, hogy a folyó év első nyolc hónapjában a betét­állomány hónapról-hónapra emelkedett akként, hogy a folyó év elején a 2.782.2 millió pengős állománnyal szemben augusztusban 3.080.7 mil­lió pengőt tett ki az összállomány, ami közel 300 milliós emelkedést mutat. Ebből! az összeg­ből pedig a tulajdonképpeni tőkeképződést je; lentő takarékbetétekre circa 110.5 millió pengő esik. Azt hiszem, semmi kétség nincs^ abban, hogy ez a fejlődés még igen nagy mértékben volna fokozható, ha egyrészt sikerülne a bűnö­sen hevertetett, tezaurálít tőkéket a gazdasági élet csatornáiba visszavezetni, másrészt álma­gyar társadalmat rávezetni annak a takarékos­ságnak útjára, amely a mai időkben nemcsak az egyén boldogulásának előmozdítója és legbizto­sabb záloga, de egyenesen elsőszámú hazafias kötelesség. Éppen ezért fogadtam a magam ré­széről nagy örömmell a pénzügyminiszter úr­nak a pénzügyi bizottságban tett azt a kijelen­tését, hogy azt a takarékossági akciót, amely az elmúlt években megrendezett úgynevezett takarékossági napok formájában az év egyet­len napjára rögzítette a takarékosságra való nevelés rendkívül fontos feladatát és éppen ezért nem tudott valami különös eredményt fel­mutatni: — intézményesíti, állandósítja és megfelelő eszközökkel hatékonnyá fogja tenni. Ennek a takarékosságra való ösztönzésnek, mint a német példa is mutatja, igen sok hatá sos eszköze van. Ha sajátos viszonyaink nem is engedik meg a ném^-t példa szószerinti követé­sét, amelynek gerincét — mint tudjuk — a vas­takarékossági intézmény képezi, de az az 50 millüó betétkönyv, amelyből ma egy német ház* tartásra kettő esik és amelynek mindegyike át­lagosan több mint ezer márkáról szól, önma­gában mint buzdító és felemelő példa is kell, hogy hasson a magyar társadalomra, rámutat­ván arra, hogy az aszkétizmusig menő lemon­dásnak és takarékosságnak milyen óriási sze­repe van a belső front szilárdságában és a végső győzelemben. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl) Éppen ezért örömmel üdvözöltem azt az in­tézkedést is, amely a bankhitelek megszorítá­sával ki akiarja zárni a hiteléletből a pusztán egyéni vagyongyűjtést szolgáló spekulációt és a rendelkezésre álló hiteltőkéket elsősorban a közérdekű beruházások, a külkereskedelmi for­galom finanszírozása és a termelés előmozdí­tását célzó műveletek számára tartja fenn. Az a véleményem ugyanis, hogy ezzel, a múlt vi­lágháború tapasztalatain okuló bölcs intézke­déssel az az egymagában elégtelen magántőke, amely csakis megfelelő bankhitel igénybevéte­lével tudná az ő éppen nem közérdekű célját elérni, kénytelen bankbetét formájában elflae­iyezkedést keresni és megelégedni azzal a gyü­mölcsözéssel, amelyet ezen az úton kap. Ezzel a témával kapcsolatban legyen sza­bad még pár elismerő szót szólnom arról a magyar hitelszervezetről is, amely nemcsak az elmúlt évek kríziseiben tett ismételten tanú­bizonyságot a maga életképességéről és szi­lárdságáról, de különösen a személyi alkat­elemeiben keresztülvitt változások óta szelle­miségében és gesztióibam is egyre inkább be­illeszkedik a nagy magyar közösségbe. Azt hiszem» t. Ház, hogy minél inkább eltávolodik ez a hitelszervezet régi öncélúságának az út­jaitól és áll be a nagy nemzeti célok szolgála­tába, minél inkább testesíti meg tisztviselő­politikájában is a szociális haiadás és a ma­gyar családvédelem gondolatát, egyszóval mi­nél magyarabbá és keresztényebbé válik, an­nál inkább sikerülni fog eloszlatnia azokat az előítéleteket, amelyekkel a közvélemény egy részében még mindig találkozik. T. Ház! Ezek után rátérek a magyar ál­lamadóssági helyzet rövid ismertetésére, A magyar államadósság tőkeálladéka összesen 4,868.800 pengő,, amely összegből 1,226.000 pengő a külföldi, 3,641.000 pengő pedig a bel­földi hitelekre esik, Á kölcsönök természetét tekintve, az egész álladókból hosszúlejáratú kölcsönökre 3119*8 millió, rövidlej ár atúakra pedig 17489 millió pengő, tehát lényegesen kevesebb esik. A kölcsönök álladéka .tehát az 1942. évi állapottal szemben 1323-9 millió pengő emelkedést mutat. Ehhez képest termé­szetesen emelkedik az állami adósságok szol­gálatára előirányzott összeg is, amely az 1942. évi 180 4 millióval szemben 243-4 millió pengőt tesz ki, tehát 63 millióval többet, az előző évinél. , \ • , Ha tekintetbe vesszük azt, hogy az állam egész adósságterhe alig teszi ki 40%-át az évi nemzeti jövedelemnek* az tannak tőke- és ka­matszolgálatára előirányzott összeg pedig esak 8*3°/o-a az egész közigazgatási költségvetés kiadási előirányzatának, úgy azt hiszem, tel­jes megnyugvással fogadhatjuk államadóssági helyzetünknek általam imént vázolt képét. Még meg kell ennél a pontnál jegyeznem, hogy a pénzügyminiszter úr az állami adós­ságok szolgálatára megállapított összegeket a jövő évben is az egyéb költségvetési hitelek­től eltérően óhajtja kezelni. Gondoskodni kí­ván! ugyanis arról, hogy az ennél a fejezetnél mutatkozó esetleges megtakarítások más költ­ségvetési fedezetek hiteltúllépéseihek, va,gy elő­irányzat nélküli kiadásainak fedezetéül fel­használhatók ne legyenek, hanem azok akár az állami adósságok szolgálatánál jelentkező szükségletek kielégítésére, akár pedig soron­kívüli törlesztésekre fordíttassanak, amit bi­zonyára mindannyian helyesléssel veszünk tudomásul. Hátra, voiLna még, hogy pár szót mondjak az állami közigazgatás nyugellátásairól is, ame­lyek — mint tudni méltóztatnak —, célszerű­ségi szempontból külön fejezetben irányocatat­nak elő. A fejezet kiadásainál a folyó évre megállapított 254,945.000 pengővel sizemhe>D 42,871.000 pengő többlet jelentkezik, úgy, hogv az állami közigazgatás nyugdíjasainak és egyéb támogatottjainak kifizetett évi összeg meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom