Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-313
140 Az országgyűlés képviselőházának $13közelíti a 300 milliót. Nyillván valló, hogy az emelkedés egyrészt az ellátási díjaknak 1941ben történt felemelése, másrészt éis elsősorban a nyugdíjasok számának a Délvidék visszacsatolása folytán beállott növekedése miatt állott elő. A létszámemelkedés egyébként 4877 főt tesz ki Ha még meg jegy zeni, hogy ennél a fejezetnél irányoztatott elő a nem állami tanszemélyzet országos nyugdíjintézete részére biztosított állami hozzájárulás, nemkülönben az állami színházak nyugdíjintézeteinek támogatására szánt és a nem működő örökös tagok ellátásra szükséges összeg, végül a rokkantellátással kapcsolatos 513 millió pengőt kitevő összeg is, úgy azt hiszem, megadtam ennek a költségvetési fejezetnek kontúrjait is és ezzel végére is értem referátumomnak. T. Ház! Ismételten hallottam a vita folyamán, a folyó évi költségvetéssel kapcsolatban azt a kitételt, hogy ez háborús költségvetés, — bizonyára arra való . utalással, hogy arányaiban és méreteiben elsősorban a háború céljait van hivatva szolgálni. Ha ebben a vonatkozásban meg is áll ez a tétel, mégsem mondhatom, hogy hű és plasztikus képét adja ennek a költségvetésnek, mert aki elfogulatlanul lapozgat ennek a költségvetésnek füzeteiben és meglátja azt a rengeteg alkotó és építő munkát, amely a néma számoszlopokban megvalósításra vár. annak el kell ismernie, hogy ez a költségvetés nemcsak háborús, hanem egyúttal országépítő költségvetés is. (Úgy van a középen.) Én azt hiszem, t. Ház, hogy nem egy szerény előadói beszéd, hanem a történelem lesz hivatva lemérni és mérlegelni azt a hatalmas erőfeszítést, amelyet ez a nemzet ezekben a sorsdöntő időkben kifejt, amikor egyik kezében fegyverrel védi, másik kezében a munka szerszámával építi a hazát. Hogy a fegyver és a szerszám harca győzedelmes legyen, ezért kérem a t. Házat a pénzügyi tárca költségvetésének elfogadására. (Éljenzés és tap,s jobbfelől és középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? „ ^ Szeder János jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. _. . , ,. ,, Horváth' Ferenc: T. Ház!, Méltóztassék megengedni, hogy rövidlen kitérjek az előadó úr egy-két gazdaságpolitikai megjegyzésére. Az előadó úr beszédében többek^ között azt mondotta, hogy az az áremelkedés, amelynek tanúi vagyunk, nem olyan mértékű, amely a fogyasztóközönség vásárlóképességét lényege». fien befolyásolná. Az a nézeteim, hogy a fogyiasztóközönségnek az áremelkedésről más nézete van. De azt is mondotta az előadó úr, hogy az életnívó, amely litt Magyarorsagon még mai nehéz elláitlálsi viszonyaink között is megvan (Piukovich József: Az Aladároknál!), még mindiig jóval magasaibb, mint akármelyik háborús országban. (Halmai János: Nana!) Tizenhatdekás kenyéradag mellett és a mi ismert zsírellátásunk mellett ma már alig lehet • égy magasabb életnívóról beszélni, mint ami-, lyen a szomszédos, környező államokban, alkar Németországiban is tapasztalható. De azt is mondotta az előadó úr, jellemzésül a pénzügyi tárca költségvetésére éte arra az adlótéherre, amelyet ez az országra nézve jelent, íhogy ez az adóteher még ma sem magasabb, mint négy évvel ezelőtt volt. (Cselenyi Pál előadó: Aránylagosan!). Aránylag^an isí Erre egy kissé részleteülése 1942 november 24-én, kedden. sebben kell válaszolnom. A köWségveté® közigazgatási kiadási tételeinek összege, mint tudjuk, a 2920 millió pengőt valamivel meghaladja,. Ha ehhez az összeghez hozzászámítom azokat a kiadásokat, amelyek a városok éfe vármegyék autonómiájának költségei révén terhelik az adófizetőt, akkor azt hiszem,, nem tévedek nagyon, ha 3.5 milliárd pengőre becsülöm azt a terhet, amely az ország adófizető közönségét terheli. Még akkor is, ha levonom azt a 200 millió, deficitéit, amely ebben a költségvetésben jelentkezik, 3300 millió pengő körül mozog az az összeg, amelyet az országnak adlókból elő kell teremtenie. Már most itt egy igen érdekes adattal' találkozunk, amikor a nemzeti jövedelemről beszélünk. A pénzügyminiszter úr elmúlt évi költségvetési beszédében a nemzeti jövedelmet Erdély és a Bácska nélkül 5—5.5 milliárd pengőre becsülte. Az előadó úr beszédében azt halllom, hogy a 4800 millió pengő államadósság a nemzeti jövedelemnek csak 40%-a körül m^ zog. Ezt méltóztatott mondani, előadó tír. Ez tehát egy 12 milliárd pengős nemzeti jőve delemnek felelne meg. Én azt hiszem, hogy a nemzeti jövedelemnek ez a felbecsülése, ez a 12 milliard pengős összeg magas és én elfogadlom a pénzügyminiszter úr múltévi megállapítását, amely Erdély és a Bácsika nélkül mintegy 5.5 milliárd pengőben jelölte meg ezt az összeget. Én ma a nemzeitÜ jövedelmet ErdélyJyel és a Bácskával együtt talán helyesebben egy 8—10 milliárd pengős összegben jelölném meg. Pontois számadktaim nincsenek, de ma pontos számadatokat talán nem is lehet mondani, mert hiszen az árak folyton változnak, azok, amiket egy év előtt állapítottunk meg. ma már irányadók nem lelhetnek. (Cselénlyi Pál előadó: Csak az; adóterhet nem számítjuk egyformán!) T. Ház! Visszatérve az előaidló úrnak erre a közbeszólására, ha 8—10 milliárd között állapítom meg a nemzeti jövedelmet, akkor a 3.3 milliárdot feltétlenül meghaladó állami és közületi kiadás 35—40%' között mozsró ad ! ótehernek felel meg — a háborús költségek nélkül, — tehát lényegesen meghalad ja azt a 25—30%^ között mozgó mértékelt, amelynek a békeévekben tanúi voltunk. T. Ház! Mielőtt áttérnék beszédem tulaj, donképpeni tárgyára, hivatkoznom kell még az elmúlt év költségvetésének tárgyalása során itt a Házban elmondott beszédeimre, amelyben egy évvel ezelőtt az 1942. évi állam» háztartásunk deficitjét 500 és 1000 millió közötti összegbíeini jelöltem meg. A pénzügyminiszter úr ezt annak idején élénken tagadta s vitazáró beszédében egy évvel 1 ezelőtt a következő kijelentést tette. (Olvassa); »Horváth Ferenc képviselőtársaim! a félmilliárdos, egymilliárdos deficitekkel csak úgy dobálódzott és azt mondotta, hogy az a kölcsön amelyet a; deficit fedezésére a jövő évben fel kell vennünk, fél vagy egy milliárd pengő lesz. Hát egyáltalán nem lesz fél és nem lesz egv imiilliárd. Ha képviselőtársami elmélyedt volna a bevételek előirányzatainak tanulmányozásaiba, láthatta volna, hogy a be vételeklet nagyon konzervatíven, nagyon megfontoltan irányoztam elő, minek következtében nlem várbJató, hogy a kimutatottnál nagyobb deficit mntatkozzék az 1942. évben.« A pénzügyniiiniszter úr ai t továbbiakban hozzátette (olvassa): »Tévedését azonban nem vehetem rossz néven, hiszen nem ismerhjeti azokat a bevételi adatokat, amelyeket viszont én nap»
